Rendszerváltás és az MTI

	NATO-múlt, NATO-jövő (1.rész)
Brüsszel, 1989. március 30. (MTI-Press) - Viharos múltra tekinthet vissza április 4-kén, negyvenedik születésnapján az észak-atlanti szövetség, a jövője pedig bizonytalan. Az évforduló azonban nem nélkülözi sem a katonai csinnadrattát (szerényen, a szövetség brüsszeli székhelyén), sem a ,,győzelmi,, nyilatkozatokat (mind a 16 tagállamban). A NATO tipikusan egy ma már tovatűnt korszak, a hidegháború terméke: 1949-ben, a tengelyhatalmakon 1945-ben győztes antifasiszta koalíció felbomlása nyomán szervezte meg az Egyesült Államok, az atomfegyver akkor még kizárólagos tulajdonosa ezt a katonai szervezetet nyugat-európai szövetségeseivel, a Szovjetunió és a Kelet-Európában kialakult népi demokratikus államok ellenében. ,,Fortélyos félelem,, igazgatta akkor a világot, míg Moszkva az amerikai atomfegyverektől, Washington és Nyugat-Európa a hatalmas hagyományos szovjet fegyveres erőktől tartott. Mindkét oldalon reális lehetőségként tekintettek egy új világháborúra. Tény, hogy a NATO-val a Nyugat hozta létre először a maga katonai szövetségét - az is tény, hogy a sztálini vezetés utolsó éveinek szovjet bel- és külpolitikájával kapcsolatos bizalmatlansága a maga szempontjából ma érthetőbbnek tűnik. Mostanában kezdik elemezni a Szovjetunióban Sztálin felelősségét a hidegháború kialakulásáért. Ám amikor a Nyugat hivatalos doktrinaként hirdette a ,,visszaszorítást,, , a Varsói Szerződés létrejötte is szükségszerű volt - és erre csak hat évvel később került sor. A továbbiakban a katonai szövetségek fegyverkezési logikája állandóan jelenlévő önálló elemévé vált a világpolitikának. A NATO a ,,tömeges megtorlás,, , majd a ,,rugalmas visszacsapás,, doktrináival, az Európába telepített atomfegyverzettel mindebből alaposan kivette a részét, kiváltva a Varsói Szerződés fegyveres erőinek növelését. A Nyugat most olyan sikeres védőpajzsként ünnepli katonai szövetségét, amely ,,megóvta,, a szabad világot, amely túljutott saját belső válságain (a legismertebb ezek közül Franciaországnak az integrált katonai szervezetből való kiválása 1966-ban) és a fegyverkezés és a tárgyalás párhuzamos folytatásával sikerült elfogadtatnia azt az elvet, hogy a Varsói Szerződés fegyveres erőit nagyobb mértékben, ,,aszimmetrikusan,, csökkentsék. Arról, hogy az utóbbihoz a gorbacsovi ,,új gondolkodás,, felülkerekedésére volt szükség a másik oldalon, kevesebb szó esik, aminthogy arról is, hogy egy európai fegyveres konfliktus elkerülése mindkét fél érdeke és így bizonyos értelemben ,,közös,, sikere volt. (folyt.) 1989. március 30., csütörtök 13:22
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »