|
|
|
|
Dustin Hoffman: az amerikai film ,,kis nagy embere,, (1. rész)
|
1989. március 30. (MTI-PANORÁMA)
Egy örökségéből kisemmizett fiatal autóügynök, miközben pénze után fut, rátalál autista betegségben szenvedő bátyjára, és egy hét alatt több emberi érzést tanul tőle, mint korábban egész életében: erről az ,,Esőember,, című film, amelynek vetítését nálunk is megkezdték. A különös belső világban élő, a külvilágtól rettegő férfit Dustin Hoffman, napjaink talán legnagyobb amerikai színésze játszotta, és ezért most megkapta az Oscar-díjat is. Az 52 éves Hoffman Los Angelesben született 1937 augusztusában, apja bútortervező volt. 19 évesen kezdte színészi pályáját Lee Strasberg studiójában. Igazi hírnévre harmincévesen tett szert, amikor a 60-as évek végének egyik alapfilmjében, a ,,Diploma előtt,,-ben megdöbbentő hitelességgel játszotta el egy, a hagyományos középosztálybeli szerepből kitörni vágyó diák alakját. Tehetségére jellemző, hogy a siker ellenére nem skatulyázták be a kamaszos, félszeg fiatalemberek szerepébe: két évvel később egy tüdőbeteg, álmodozó new york-i csavargót alakított sokkolóan az ,,Éjféli cowboy,,-ban. Újabb bravúros alakítása volt a ,,Kis Nagy Ember,, fehérek és indiánok között sodrodó Jack Crabbje, akit 15 éves korától 121 éves koráig egyaránt ő elevenített meg. De meg lehetne említeni a ,,Szalmakutyák,, gyilkosát, a ,,Maraton életre-halálra,, nácivadászát, a ,,Kramer kontra Kramer,, fiáért harcoló elvált apját, a ,,Lenny,, kábítószeres, halálba rohanó színészét. Méltó partnere volt Steve McQueen-nek a ,,Pillangó,,-ban, ő játszotta az egyik újságírót a Watergate-ügyről szóló ,,Az elnök emberei,,-ben, és ő volt a zseniális nőimitátor a ,,Tootsie,,-ban. Hoffman világ életében antisztár volt: nem csupán alacsony termetével, szabálytalan vonásaival, nagy orrával, kicsit esetlen mozgásával rítt ki Hollywood-ból, hanem azzal is, hogy számára minden csillogásnál fontosabb volt a művészet iránti tisztelet. Minden figurát hosszasan tanulmányoz, keresi azt a közeget, amelyben hőse él, egészen addig, amig nem azonosul teljesen szerepével. A ,,Maraton életre halálra,,-ban még Sir Laurence Oliviert is lenyűgözte Hoffman hivatástudata. Hasonló ,,előtanulmányokat,, végzett az ,,esőember,,-hez is, orvosokat, betegeket látogatott, sok elmebeteg hozzátartozójával beszélgetett, mire elvállalta a szerepet. Alakítását nem kis mértékben befolyásolta, hogy az elmúlt években apjának is elborult az elméje. Művészetében az a csodálatos, hogy egyetlen alakításán sem látszik a belső erőfeszítés, nem játssza, éli figuráit. (folyt.)
1989. március 30., csütörtök 11:27
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|