|
|
 |
|
 |
Beszélgetés 2.
|
Csupán bizakodhatunk abban, hogy az alapokmány vitája során -
amely az országos szövetség alakuló kongresszusáig folyik -
tanulságok adódnak a megyei tanácsok illetve a belőlük megalakuló
megyei szövetségek számára is.
- Az alapokmány betűre történő átvétele már csak azért sem
lehetséges, gondolom, mert az érdekérvényesítés feltételrendszere az
országosétól kimondva-kimondatlanul eltér a megyékben. Az alapokmány
tervezete szerint az országos szövetség "tevékenységét a politikai
pártoktól függetlenül" végzi...
- A függetlenség minden szinten követendő alapelv, erről a
decemberi országos értekezlet, tehát a megyei küldöttek is
döntöttek. Azonban jogosan vonult be a politikai köztudatba, hogy a
vidéki településeken és a megyék székhelyein erősebb "a horizontális
hatalmi koncentráció", a politikai akarat centralizáltabban
érvényesül. Mégis azt mondom, hogy amit kérdésében felvetett, az a
probléma már a múlté, és kevésbé aktuális egy demokratizálódó
politikai berendezkedésben. Pontosabban ha a mozgalom függetlensége
megyei szinten kérdésként merül fel, akkor a választ éppen a tagság
hivatott megfogalmazni tisztségviselőinek megválasztásakor,
döntésével; érdekvédelmének struktúrájáról. A függetlenséget nem
elegendő kinyilvánítani, az érte folytatott "harcot" elsősorban a
munkahelyeken, az alapszervezeteknél lehetséges megvívni.
A veszélyt tehát én nem a régi típusú modell újraéledésében
látom, vagyis hogy az szmt-k a pártbizottságok fulajtárjaivá válnak.
Sokkal aggasztóbb volna, ha a megyei érdekvédelmi szervezetek az
országos mozgalomtól függve egyetlen köldökzsinórra kerülnének.
- Ön szerint tehát megyei szinten is lehetséges a szakmai és
ágazati szervek "szolidaritása, önrendelkezése és önálló
képviselete, a tagszervezetek egyenjogúsága, a többségi vélemény
érvényesülése mellett"? És megyei szinten mód nyílik a kisebbségi
elv egyidejű kifejezésére és képviseletére?
- A megegyezésre, konszenzusra különösen a területi
szövetségeknél, a megyéknél van lehetőség. Ott, ahol a "hatalomnak"
is érdeke a helyi politikai közéletben fontos szerepet játszó
érdekvédelmi szövetségekkel való megegyezés. Ahol a partnerek érzik
az egymásra utaltságot. Hadd utaljak itt a március 15-iki
ünnepségekre. Budapesten nem sikerült egyezségre jutni. Vidéki
városokban viszont tökéletes volt a konszenzus, ugyanannál a
mikrofonnál egymás után szólhattak a pártok és társadalmi mozgalmak
képviselői. (folyt.)
1989. március 30., csütörtök 12:44
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|