Rendszerváltás és az MTI

	A Duna védelmében - Lipták-interjú
Washington, 1989. március 31. (AH, Világhíradó) - Lipták Béla környezetvédő és Thassy Jenő New York-i munkatársunk telefonbeszélgetését hallják. A Duna védelmében történt újabb fejleményekről lesz szó: - A kezemben egy értesítés, amelyet Lipták Béla, Yale Egyetem előadójától, környezetvédőtől kaptunk - a következő mondatokkal kezdődik: "Több éve folyt már a küzdelem a Duna védelmében anélkül, hogy beszámolhattunk volna egyetlen sikerről vagy eredményről. Néha már-már úgy tűnt, hogy tiltakozásainkkal csak az építkezések meggyorsítását értük el. 1989 márciusában végre megváltozott a helyzet". Béla! Hogyan változott meg a helyzet? - Az Országgyűlés elhatározta, hogy májusban újratárgyalja a vízlépcső kérdését, és ezenkívül Németh Miklós, a miniszterelnök pedig bejelentette, hogy hajlandóak a döntést a vízlépcső sorsáról népszavazásra bocsátani, s azt is megígérte, hogy a népszavazás megtartásáig leállítják az úgynevezett visszafordíthatatlan munkálatokat. - Elegendőnek találod ezt? - Egyrészt óriási örömmel fogadjuk ezt a hírt, és nagy eredménynek könyveljük el. Ugyanakkor azt szükséges kijelentenünk, hogy a népszavazás megtartásáig nem-a visszafordíthatatlan, hanem az összes munkálatot be kell szüntetni, elvégre a magyar népnek napi 5 millió forintját pocsékolják el egy ilyen építkezés folytatásával, aminek majd a visszaállítása további pénzbe fog kerülni. És teszik ezt olyankor, amikor az árak állandó emelkedése miatt a magyar népnek így is komoly anyagi gondjai vannak. - Amikor folytatják ezeket a munkálatokat, kinek kedveznek, kinek tetszik ez? - Érzésem szerint ez még mindig az a bizonyos kompromisszumra hajló gondolkodás mód, amelyik ugye úgy gondolkozik, hogy amikor egy ing rosszul van begombolva, akkor azt nem újragombolni kell, hanem lassan vacakolni minden egyes gombbal, elhúzni ezt a folyamatot. Hát ez a része, ez helytelen, de azért a nagy lépés így is megtörtént, és ezt örömmel üdvözöljük, és hát - mondjuk - kívánságaink nyílván vannak. Ezek közé tartozik az, hogy a népszavazást megelőzően adasson alkalom a vízlépcsőt ellenző környezetvédőknek - Magyar Tudományos Akadémia és egyéb szakembereknek -, hogy a véleményeiket kifejthessék a tömegkommunikáció, tehát a rádió és televízió hullámain. Erre idáig nem adódott mód, és a közvélemény bizony nagyon hibásan van tájékoztatva. - És a parlament? A parlamentben akadt egy magyar képviselő, Bubla Gyula, akinek tulajdonképpen mint az indítvány beterjesztőjének, neki köszönhető a pálfordulás. - Igen. Hát Bubla Gyula és az őt támogató 35 képviselő úgy hazaszeretetből, mint államférfiúi bátorságból jelesre vizsgáztak. És a képviselőházban ma már egyre több olyan ember van, aki kezd egy kicsit azzal is törődni, hogy mi ennek a nemzetnek az érdeke. Ennek ellenére azért pillanatnyilag még a helyzet zavaros. - Mit tud a nagyközönség eddig? - Parancsolsz? - Mit tud a nagyközönség eddig az ügyről? - A nagyközönség felületesen van tájékoztatva például olyan* alapvető kérdésekben, mint a szennyvíztisztításnak az összefüggése a vízlépcső működtetésével. Ez nem világos, még a parlament sem érti. A parlament megszavazta tudniillik, hogy a mindkét oldali szennyvíztisztítást meg kell oldani mielőtt csúcsrajáratnák az erőművet. Nem erről van szó, rosszul értik. A duzzasztást nem szabad megindítani, és ugyanakkor a vízgazdálkodási minisztériumnak még ma is az a terve, hogy jövőre, 1990 júliusában megkezdenék Dunakilitinél a duzzasztást. Úgyhogy egész alapvető dolgokat kell tisztázni, világossá tenni. - A magyarországi közvélemény például nem tud arról még ma sem, hogy kifizetjük a felfüggesztés költségeit, amennyiben a népszavazás amellett dönt. - Ki fogja kifizetni? - A dr. Frank Blackwald vezetésével létrejött pénzügyi bizottság maga a washingtoni Foreing Policy Institutnak az alelnöke tett arra egyértelműen ígéretet. Ezt már múlt októberben a világ különböző pontjain 47 tüntetésen elmondtuk. Ezenkívül ugyanakkor levélben értesítettük az MSZMP főtitkárát, Grósz Károlyt, a magyar sajtót, azonkívül minden egyes alkalmat megragadtunk arra, hogy ezt a hírt a közvélemény tudomására hozzuk. - És mindeddig nem jutott a közvélemény tudomására? - A köztudatban épp az ellenkezője van. A köztudatban az a tévhit van, hogy a felfüggesztés további anyagi terhet jelentene az országnak. Úgyhogy nagyon sok a további szükség a tájékoztatásra. - Mi az, amit ti itt, kint környezetvédők a nyugati magyarság körében tenni szándékoztok? - Mi folytatjuk azokat az aktivitásokat, amelyeket eddig. Ezek közé tartozik a tiltakozás a magyar követségek és konzulátusok előtt, követelve, hogy a népszavazás megtartásáig is állítsák le az építkezéseket. Aztán folytatjuk az egyéni levelek írását a magyar parlament tagjaihoz. Mint talán tudott, mind a 386 tagjának a parlamentnek a lakáscímére egyéni leveleket írt a nyugati magyarságnak ezidáig 14 szervezete 9 országból, mellékelve felvilágosító információkat. Ezenkívül pedig kihasználjuk az összes lehető alkalmat - például hát ezt a rádiót is -, ezenkívül a már szabadabb magyar sajtót is, hogy cikkekkel és levelekkel felvilágosítsuk a magyar közvéleményt olyan kérdésekről, mint például, hogy a 100 ezer aláírás az elegendő nemcsak olyan kis országban, mint Ausztria, Dánia, Svájc, de olyan nagy országokban is, mint Olaszország vagy Anglia egy népszavazás kiírásához. Aztán* tájékoztatni arról például, hogy a vízlépcső készültsége Nagymaros-Visegrádnál még a 10 százalékot sem éri el, és rendkívül könnyű eredeti állapotába visszahelyezni a környezetet. Aztán felvilágosítani arról, hogy a nagyberuházások terhe teszi szükségessé az állandó adóemeléseket. így például egyedül a vízgát egy évi költsége több, mint a teljes környezettisztításra beütemezett öt évi költségvetés. és ez történik egy olyan országban, ahol minden 17. ember a levegő szennyezettségétől hal meg. Továbbá felvilágosítani arról, hogy az Európa Parlamentben egy újabb, az angol delegátus által beterjesztett határozati javaslat született, amely szintén kéri a népszavazást, és egyben figyelmezteti Magyarországot arra, hogy amennyiben az európai Közös Piachoz kíván közeledni, illetve amennyiben a világkiállítás jogát szeretné megszerezni, úgy helyes lenne, hogyha most már ajz Európa Parlament harmadik figyelmeztetésére odafigyelne. Sokféle téren igyekszünk, az egész nyugati magyarság igyekszik hozzájárulni ahhoz, hogy az otthoni közvélemény tájékozódjon, és így amikor sor kerül a népszavazásra, tájékozottan vehessen részt azon. - Béla, Egy utolsó kérdés, és ezt a legutóbbi beszélgetésünkkor is feltettem: derülátó vagy-e rövid távon, hosszú távon, avagy nem? - Én most derülátó kezdek lenni. A távlatot 1990 tavaszára, tehát az új parlamenttől várom az alapvető változást, de nagyon remélem, hogy az új parlament összeüléséig is elérünk annyit, hogy az építkezéseket legalább felfüggesztik, és így további kárt a magyar gazdaság és a magyar környezet nem szenved. +++ 1989. március 31., péntek
Vissza » A hírhez kapcsolódik »