|
|
 |
|
 |
A KB üléséről
|
München, 1989. február 10. (SZER, Késő esti mai nap) - Véget ért az
MSZMP Központi Bizottságának mai tanácskozása. Az ülést holnap
folytatják. Ma Grósz károly pártvezető időszerű belpolitikai
kérdésekről tartott beszámolót. Az MTI-nek nyilatkozva Kimmel Emil,
a központi bizottsági iroda helyettes vezetője azt mondotta: a
pártvezetőség tisztában van azzal, hogy a magyar társadalom
feszültségekkel terhes időszakot él meg, és ennek megfelelően a
Központi Bizottság történelmi felelősségének teljes tudatában
kezdte meg tanácskozását.
Grósz Károly beszédét 16 hozzászólás követte, amelyeknek tárgya a
politikai intézményrendszer fejlesztése volt - ezen belül a
szocialista pluralizmus megteremtése, és az egypártrendszerről
többpártrendszerre, való áttérés kérdése.
Kimmel szerint kifejezésre jutott az az igény, hogy meg kell
szilárdítani a párt politikai és szervezeti egységét, és a
párttagság önbizalmát. Szóba kerültek a történelmi múlt
megítélésének vitatott problémái, különös tekintettel azokra,
amelyek az elmúlt napok politikai vitáit kiváltották - mondotta
Kimmel Emil. Ez utóbbi megjegyzése nyilván arra vonatkozott, hogy a
Központi Bizottság foglalkozott Pozsgay Imre politikai bizottsági
tag és államminiszter nemrég elhangzott kijelentésével, miszerint
az 1956. októberi események népfelkelésnek tekintendők.
A vitában további 19 hozzászólás várható, és a plénum
előreláthatólag később nyilvánosságra hozandó dokumentumokat fogad
el - mondotta a központi bizottsági iroda helyettes vezetője.
A budapesti központi bizottsági plénum nem maradt visszhang nélkül
a nyugati sajtóban sem. Nyitrai János foglalja össze a Le Monde
című tekintélyes párizsi lap véleményét.
- A ma délutáni Le Monde első oldalon, négyhasábnyi széles,
vastagbetűs főcímben jelenti: Súlyos ellentétek a magyar párt
Központi Bizottságán belül. Majd a vezető francia politikai napilap
helyszíni tudósítása többek között a következőket állapítja meg:
1956 átértékelése mögött - amely a Magyar Szocialista Munkáspártnak
egyenesen legitimitását érinti - valójában egy párton belüli, még
súlyosabb bizalmi válság rajzolódik ki. Mindinkább az a benyomás,
hogy - szemben a magyar politikai képlet szétrobbanásával, a párt
kezéből kicsúszik a helyzet ellenőrzése.
Egy régi kommunista így beszél: senki nem látta előre, hogy az
1988. májusi pártértekezlet egy ilyen politikai "bummot" von maga
után. Itt az ideje, hogy kissé megálljunk, és felmérjük a
helyzetet. És ez - teszi hozzá a Le Monde tudósítója - a magyar
kommunista párt számára nyilvánvalólag túlélés kérdése.
Egyes magyar elemzők szerint Pozsgay Imre alkalmatlan időpontban -
mármint alkalmatlannak tűnő időpontban - tett nyilatkozatai,
(amelyeket az alternatív csoportok megtapsolnak), főként a változás
kicsikarását, és - a kezdeményezést visszaadva neki - a párt
megmentését célozták. +++
1989. február 10., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|