|
|
|
|
- Belügyi iratok zárolása - 1. folyt.
|
Ezután megkérdeztük, hogy vonatkozik-e a zárolás a belbiztonsági szolgálatnak a megyei kapitányságokhoz, illetve a Budapesti Rendőr-főkapitánysághoz telepített egységeire is. A válasz úgy hangzott, hogy elvben igen, de gyakorlati lépések nem történtek.
- Az eddigi hivatalos lépéseket hogyan lehetne minősíteni? Kielégítőek ezek, vagy elmaradnak attól, amit el lehet várni?
- Mindenekelőtt ami magát a zárolást illeti, bizonyos aggályokat ébreszt bennem. Aggályosnak találom azt, hogy a Belügyminisztériumnak három napja volt, hogy a saját hatáskörén belül rendelkezzék azokkal az iratokkal, amelyeket a Katonai Ügyészségnek már pénteken megítélésem szerint zárolnia kellett volna, és még aggályosabbnak tűnik, hogy azok az iratok, amelyek a megyei kapitányságokon voltak tárolva, gyakorlatilag nem kerültek zárolás alá. Ezekről nem lehet igazán tudni, hogy mi történik. Ezen túlmenően a vizsgálat részleteibe természetesen nem látok bele és nem is tudok ezzel kapcsolatban semmi határozottat mondani.
Azt mondanám, hogy - az én megítélésem szerint -, ha egy ilyen botrány kipattan, és hogyha bebizonyosodott, márpedig ez bebizonyosodott, hogy bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja áll fenn, hiszen a dokumentumok, amelyekre mi támaszkodunk, hitelesnek lettek elismerve, akkor bizony a belbiztonsági szolgálat vezetőjét nem jelentéstételre kell kötelezni, hanem fel kell függeszteni állásából. ugyanígy fel kell függeszteni őneki az Állambiztonsági Szolgálat vezetőjét.
Továbbá azt gondolom, hogy a belügyminiszternek - aki jelen esetben Horváth István - erkölcsi és politikai kötelessége volna azonnal benyújtani a lemondását, ha tudott arról a botrányról, amely a belbiztonsági, azaz az Állambiztonsági Szolgálat kebelében folytatólagosan zajlott, akkor azért, ha nem tudott róla, természetesen azért. Nyugati demokráciában ha két repülőgép összeütközik, a közlekedési miniszter lemond. +++
1990. január 10., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|