|
|
 |
|
 |
- Vélemények a romániai helyzetről - 1. folyt.
|
- Új politikai rendszerű hatalomról esett szó. Ez a rendszer, ez
a bizánci stílusú rendszer, ahogy jellemezted, ez lefejezte
tulajdonképpen a társadalmat, száműzetésbe kergette az értelmiségét,
kiirtotta egy jelentős részét ezeknek. Kié lesz a hatalom, ki veszi
át a közigazgatást és az állami pozíciókat jelenleg, vagy a
közeljövőben?
- Arra talán tudnám a választ, hogy ki veszi át. Azt tudom, hogy
milyen súlyos dilemmával kell szembenéznie a következő
kormányzatoknak. Használja-e, és ha nem használja, akkor mit kezdjen
a funkcionáriusoknak azzal a hihetetlen tömegével, amely a
legkülönbözőbb döntéshozói szinteken túlburjánzott, mert egyrészt
nem lehet velük sem és nem lehet nélkülük sem. Itt most nem is
említem azt, hogy a Securitaténak, az állambiztonságiaknak, illetve
a nomenklaturának az a része, amely nem vett részt a fegyveres
harcokban - hogy azzal mi lesz?
Ezek csak egyetlen dologhoz értenek: parancsot adni és parancsot
kapni. Nagyon nehéz lesz olyan közgazdász-garnitúrát,
hivatalnok-garnitúrát, egyáltalán technokráciát és humán
intelligenciát teremtenie a semmiből, amilyenre szüksége lenne.
- És mi lesz a magyar értelmiséggel, akit talán még
hatványozottabban sújtottak mindazok, amiket az előbb elmondott?
- A magyar értelmiségről sokak véleménye az volt, különösen az
elmúlt esztendőkben, hogy teljesen cserben hagyta az erdélyi
magyarságot -, menekül. Mégis azt hiszem, hogy az elmúlt időszak azt
mutatta, hogy van olyan tartalékképző erő az erdélyi magyarságban,
amellyel talán nem számoltak, vagy nem számoltunk.
Ezt alátámasztja az, hogy ez a magyarság még képes volt a
szellemi önvédelemnek olyan teljesítményére, mint a Kiáltó Szó című
szamizdat. Úgyhogy annyira nem olyan vészes, nem olyan tragikus a
helyzet. Tudom, hogy még nem használta el az energiáit és egyáltalán
az önvédelmi és regeneráló erőit, potenciálját az erdélyi magyarság.
(folyt.)
1989. december 28., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|