|
|
 |
|
 |
- A népszavazásról - 5. folyt.
|
Akik még visszaemlékeznek, nagyon jól tudják, hogy az
Országgyűlés ülésszaka előtt másfél héttel, az MSZMP kongresszusán
dörgő taps fogadta Nyers Rezső bejelentését, hogy az MSZMP-nek
igenis ott kell maradnia a munkahelyeken, hiszen ez az emberi
jogoknak az elemi feltétele, hogy a pártok a munkahelyeken ott
legyenek, beleszólhassanak a munkahelyi fizetésekbe, és az
előremenetelbe. Ehhez képest egyértelműen a népszavazási
kezdeményezésnek tulajdoníthatóan az Országgyyűlés ezzel szöges
ellentétben döntött. Különösen megdöbbentő volt, hogy az MSZMP -
MSZP - kongresszusának határozatát senki sem képviselte az
Országgyűlés ülésén. Az MSZP vezető politikusai hallgattak. Pedig
ezt a határozatot nem évekkel ezelőtt hozták, hanem másfél héttel a
kongresszus előtt.
Tehát úgy hiszem, hogy egy ilyen kérdésben, amely előre
vitatott, hogy ne legyen továbbra is vitatható, népszavazási
legitimációra van szükség. Arra, hogy a nép fellebbezhetetlenül úgy
döntsön, hogy a munkahelyeken nem működhetnek pártszervezetek. Ha ez
megtörténik, akkor senkinek az eszébe nem fog jutni, hogy esetleg
mégiscsak maradjanak ott a még effektíve a a munkahelyeken lévő
MSZP-szervezetek.
- Ugyanez áll a munkásőrségre - hogy én vegyem át a szót - ,
tulajdonképpen ugyanezt lehet mondani. A munkásőrség az utolsó
pillanatig más megoldás tárgya lett volna, hogy ilyen bonyolultan
fejezzem ki magam. Tényleg ezt a sajtóban is lehetett követni, hogy
az utolsó hétfőn, az Országgyűlés döntése előtti hétfőn döntötték el
azt, hogy jogutód nélkül számolják fel a munkásőrséget. Ez is a
népszavazási követelés közvetlen következménye volt, hiszen
eredetileg decemberben akartak dönteni egy minisztertanácsi
határozattal, ami sokkal alacsonyabb szintű jogszabály lenne. Tehát
ugyanez áll a munkásőrségre, amit Péter az imént elmondott, a
pártvagyonról pedig esett már szó. (folyt.)
1989. november 11., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|