|
|
 |
|
 |
- A Magyar Október Párt - 2. folyt.
|
Ettől függetlenül, ha egyes követeléseink irreálisnak is tűnnek,
erre két dolgot mondhatok, és így gondoljuk mindannyian. Az egyik
az: ha lemond a nemzet vagy a párt valamiről, ami olyan követelés,
amit egyébként magáévá tesz, akkor az soha nem fog megvalósulni, de
akkor is a követeléseink közé állítjuk, ha erre esetleg nincs ma
lehetőség. Ezelőtt egy évvel még sok minden irreálisnak tűnt, ami ma
már teljesen reális, és úgy gondoljuk, hogy esetleg egy év múlva a
ma irreálisnak tűnő követeléseink is reálissá válnak.
- Úgy tudom, a párt egyik célkitűzése, hogy a tömegeket,
különösen a munkásokat is bevonja, amit eddig más független párt nem
nagyon emlegetett. Ez a párt szeretne nemcsak elsősorban a budapesti
értelmiségre alapozni ezek szerint?
- Egyáltalában nem. A párt jelszava az, amit már eddig is sok
támadás ért, hogy ez a párt az utca pártja. A szórólapjainkon rajta
van, mászkáltunk az utcákon és igen nagy ronkonszenvet
tapasztaltunk.
Itt megjegyezném, hogy tegnap talán az egész év legmelegebb
vasárnapja volt, 38 fok, és mindenki azt jósolta, ilyenkor színházba
vasárnap délután 2 órakor 50 embernél nem lesz több. Itt több mint
400-an voltak jelen. Ezt úgy kell elkönyvelnem, hogy az emberek
megértették az üzenetünket, aminek a lényege talán nem is az
ötvenhat, hanem az igazmondás, hogy mi mindig és mindenben saját
magunkról is igazat akarunk mondani, és nem fogunk szorzószámokat
használni, ha a párttagságról van szó, hanem megmondjuk, hányan
vagyunk, és akkor is megmondjuk, ha az nekünk kellemetlen.
- Milyen realitása van annak - gyakran használom ezt a realitás
szót, de azt hiszem, aktuális szó -, hogy ilyen, ugye mondhatom:
radikális párt meg tudja nyerni a látszatra közömbös munkásságot?
Egyáltalán, közömbös az átlag dolgozó, a gombaszámra szaporodó
ellenzéki pártok egymással licitáló versengése iránt? (folyt.)
1989. július 10., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|