Rendszerváltás és az MTI

	USA-Kelet-Európa
München, 1989. március 28. (SZER, Késő esti. mai nap) - Az Egyesült Államoknak január óta új kormánya van, amely új külpolitikával kíván fellépni Kelet-Európa vonatkozásában. Bujtás Pál hírmagyarázatát hallják: - Baker amerikai külügyminiszter a New York Times című lapnak nyilatkozva bejelentette, Bush elnök kormányzata nagy körültekintéssel vizsgálja meg azt az elképzelést, amely szerint Washington keresné a párbeszéd lehetőségét Moszkvával, hogy új egyezségre jussanak Kelet-Európa ügyében. Az elgondolás lényege - amerikai elképzelés szerint -, hogy a Szovjetunió lazítaná ellenőrzését a kelet-közép-európai országok felett, a nyugati államok ennek fejében lemondanának arról, hogy az így előálló helyzetet a saját előnyükre, illetve Moszkva hátrányára használnák ki . Baker külügyminiszter elmondotta, hogy az ötlet Henry Kissingertől származik, aki Nixon és Ford elnök mellett külpolitikai főtanácsadó, majd külügyminiszter volt. Kissinger elgondolása szerint a Szovjetunióval kötendő megállapodás célja az lenne, hogy Moszkva csökkentse kelet-európai politikai és katonai befolyását és a térség országai saját belátásuk szerint alakíthassák ki politikai arculatukat, mégpedig a szovjet beavatkozás fenyegetése nélkül. Ha valóban létrejönne egy ilyen megállapodás az Egyesült Államok és a Szovjetunió között, akkor - így remélik Washingtonban - ideális esetben nagyobb lenne a kelet-európai országok esélye társadalmuk liberalizálására. Ez azt eredményezhetné, hogy a Varsói Szerződés országai és a NATO-tagállamok a katonai egyensúly felborítása nélkül csökkenthetnék fegyveres erőiket. Baker ugyanakkor elismerte, hogy megalapozott ellenérvek vannak a tervvel szemben. Ugyanis óhatatlanul felmerül a kérdés: vajon mi szükség van a Szovjetunió kelet-európai domináns szerepének formális elismerésére olyan időkben, amikor Magyarország és Lengyelország a politikai és gazdasági rendszer tekintetében a Nyugathoz közeledik? Baker ezzel kapcsolatban elmondotta, hogy igen jó benyomást gyakorolt rá, amikor 3 héttel ezelőtt Bécsben találkozott a magyar és a lengyel külügyminiszterrel. Szinte megható volt - folytatta az amerikai külügyminiszter -, hogy a lengyel küldöttséggel arról folyt az oldott légkörű beszélgetés: - Lengyelország számára vajon az amerikai vagy a francia mintájú elnöki rendszer, illetve államszervezet lenne-e megfelelőbb. Baker hangsúlyozta viszont, ha a kelet-európai liberalizálódás folyamata megtorpan, visszájára fordul, anarchiába torkollik, vagy ha a Szovjetunió fellép ellenük, akkor a globális amerikai politika átértékelésére lenne szükség. Baker végül cáfolta azokat a híreket, hogy Kissinger ismét az amerikai külpolitika szürke eminenciása, illetve, hogy újból irányító szerephez jutott - volt munkatársai révén, akik jelenleg tanácsadók az amerikai kormány mellett. Megjegyezte, őt, Bakert nem zavarja, hogy Kissinger időről időre tanácsot ad. +++ 1989. március 28., kedd
Vissza »