|
|
|
|
Szovjet óévbúcsúztató (1.rész)
|
Tamássy Sándor, az MTI tudósítója jelenti:
Moszkva, 1990. december 30. vasárnap (MTI-tud) - A szürke
karácsonyt feledtetően Moszkvában végre leesett vasárnap az igazi
hó, tucatnyi megcsúszásos balesetet okozva a még őszies időjáráshoz
szokott fővárosi gépkocsivezetők között. A fehérbe öltözött szovjet
főváros már az óév búcsúztatására készül, igaz, a maga módján: a
piacokon dúl a háború a kereskedők és az árakat paranccsal maximáló
városi tanács között, az italboltnál végeláthatatlan sorok
kígyóznak, de így sem valószínű, hogy a ,,kemény valutává,,
változott itókából jut minden asztalra, nem is beszélve a legújabb
hiánycikkről, a karácsonyfáról, amit itt mindig szilveszterkor
díszítenek fel.
A szovjet rendőrség ugyanakkor - valószínűleg a szilveszteri előkészületek jegyében - vasárnapra virradó éjszaka földig romboltatta a Kreml és a Rosszija szálló tőszomszédságában a ,,városképet rontó,, sátorvárost. A faládákból, pléhdobozokból és műanyag lapokból összeeszkábált városka még a nyári SZKP-kongresszus idején vált híressé, s azoknak adott otthont, akik minden reményüket vesztve a legfelsőbb vezetéshez apelláltak, bajaik, az őket ért igazságtalanságok orvoslását remélve. Az itt élőket mindeddig nem bántották - főként a moszkvai tanács radikális képviselőinek köszönhetően -, vasárnap hajnalban (miután a rendőrség egy nappal ezelőtt a terület elhagyására szólította fel a sátorlakókat) a moszkvai rendőrök előállítottak az itt éldegélő közül csaknem félszáz embert, s földgyalukkal eltakarították kalyibáikat. Értesülések szerint a vizsgálatot követően hamarosan kiengedik őket, és szabadjegyet is kapnak állandó lakhelyükig.
Egyes vélemények szerint a szabadabb, jobb élet reményébe vetett hit jelképe volt ez a város, amely egyben nagyon jellemzően tükrözte az ország súlyos helyzetét. Mások viszont a közegészségügyi előírásokra, a járványveszélyre hívták fel a figyelmet, s arra, hogy az itt élő emberek elutasították a tanács által felajánlott ideiglenes szállásokat. Tény és való, hogy az itt élők egy része kéregetésből élt, s némelyikük kizárólag valutában fogadott el ,,alamizsnát,, a Rosszijában lakó külföldiektől.
Csitából érkezett hírek szerint a Bajkál-tó melletti város lakosai megelégelték, hogy ugyan van ,,italjegyük,, , de nincs vodkájuk vagy pezsgőjük, mert üresek az üzletek; az utóbbi hetekben több tízezren maradtak hoppon a szigorú, központosított elosztás ellenére, de szilveszter előtt betelt a különben üres pohár. Ezrek vonultak vasárnap a város főutcájára; tüzeket raktak póznából, kerítésekből, s követelték a helyi vezetés lemondását.(folyt.)
1990. december 30., vasárnap 17:39
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Lukács Juli SZolnok 42-224: Kéri Kudlik Júliát, hogy hivja őt vissza. Már nagyon régóta szeretne játszani, de sosem sikerül, ilyenkor mindig sir. Legalább egyszer hivja vissza Kudlik Júlia.
- Manek Sarolta Miskolc: Javaslata lenne a bemondóknak a bemutatásakor a képernyőn. A képernyő közepén állandóan az a ronda lámpa szerepel, kiszoritva onnan a bemondónőket, hol jobbra, hol balra. Javaslata, hogy szolidabb kivitelű, karcsú dekorációt kéne tenni helyette, mert igy a lámpa érvényesül a szép bemondónők helyett. Ha lehet, ezt változtassák meg.
- Tóberki Sándorné 645-216 nyugdíjas: Már három hónapja hiába hivja a játékot, pedig nagyon szeretne játszani. Állandóan csak a vidékiek játszanak, meg a 8 - 9 éves kisgyerekek. Ez is bunda, vagy a nyugdíjasnak már ez sem jár?"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|