Rendszerváltás és az MTI

	Felcím: "... az új magyar történelem hajnalán..." Főcím: Az egyetemi diákság 1956-ban Alcím: Irta Rainer M. János Magyar Történettudományi Intézet
Budapest, 1990. október 15. Hétfő (MTI-Press) A magyar sajtó késéssel, rövid hírben számolt be az 1956. október 16-án lezajlott szegedi egyetemista nagygyűlésről, amelyen kimondták a korabeli monolit ifjúsági szövetségtől független szervezet, a Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egységes Szövetsége megalakulását. E szervezetet az első pillanattól kezdve a koalíciós idők diákszervezetének rövidítését kölcsönvéve MEFESZ-ként emlegették, jóllehet mint gyökeresen más helyzet új képződményének, ahhoz semmi köze nem volt. 1956. október 17-én Orbán László, az MDF Központi Vezetőségének tagja egy sebtében - aznap - összeállított felsőoktatási "reformcsomagot" a következő vészjósló sorok kiséretében továbbított a Politikai Bizottságnak: Az egyetemeken "az elmúlt napokban súlyos politikai helyzet alakult ki. A helyzet kialakulásának alapját az összpolitikai helyzet mellett az adja, hogy a diákság tanulmányi terhelése nagy, jogos követeléseinek /melyekkel az egyetemek vezetői és professzorai is egyetértenek/ megoldása évek óta halasztást szenved. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és a szegedi egyetemen emiatt sztrájkhangulat akalult ki, mely a diákok között futótűz gyorsasággal terjed, s párt- és DISZ szervezeteinket teljes elszigeteléssel fenyegeti." Alcím: Küldöttség Nagy Imrénél Azt valószínűleg Orbán László sem gondolta, hogy helyzetelemzését óvatos mellébeszéléssé változtatja öt nappal később a valóság. Október 22-én, késő éjszaka, Fikkert Ferenc műegyetemi tanár vezetésével küldöttség csengetett Nagy Imre Orsó utcai házának kapuján. Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem diákgyűlését hagyták ott, ahol négy-ötezer diák a Szegedről és Lengyelországból érkező hírek mámorában a szabadság első ünnepi óráit élte: követeléseket /10, majd 16 pontba foglalva/ fogalmazott, ezek nyilvánosságát követelte, s másnapi tüntetésre hívott fel. A küldöttek kérték Nagy Imrét: jöjjön el a nagygyűlésre, csendesítse le a fenyegető vihart, ő azonban - bár megdöbbentették a fejlemények, s provokációtól is féltette a fiatalokat -, nem ment el. (folyt.) 1990. október 15., hétfő 14:41
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Diákság 2. rész
A pártszerűségre, e ma már egyre nehezebben érthető fogalomra hivatkozott: pártszervek felkérése híján nem érezte helyesnek a fellépést. Talán először villant át agyán a következő órák és napok felismerése: olyan dolgok történnek a városban és az országban, melyek pillanatok alatt túlszaladtak becsületes, ám óvatos reformpolitikája határain. Nagy Imre és - másfelől - Orbán László meglepetése, sőt megdöbbenése mindenképpen egy közös okra vezethető vissza. A diákság fellépése ugyanis alapvetően változtatta meg a korabeli magyar politikai élet szerkezetét. Ez utóbbi 1956 őszére nagyjából duális képet mutatott: egy a társadalommal semmiféle kapcsolatban nem lévő sztálinista hatalmi elit vitázott - főleg a sajtóban - a reformkommunista pártértelmiség szűk csoportjával, amely kifejezte és közvetítette ugyan a társadalom ellenérzését, de reformelképzeléseit lényegileg a fennálló monolit strukturán belül kívánta mevalósítani. E szembenálláshoz képest egy tömegmozgalom keletkezése - s a MEFESZ megalakulása ennek látványos nyitányát jelentette - mindkét fél számára új tényező. Félelmetes ellenség a hatalomnak, nagy szövetséges az ellenzéknek, de éppen tömegjellege miatt egyben egész addigi stratégiáját is megkérdőjelező szövetséges. A reformkommunisták politikai célcsoportja ugyanis nem a társadalom egésze, hanem a párttagság mértékadó köre, amelynek számára igyekezett - sikerrel - "lebontani" a sztálinisták legitimációját. A tömegmozgalom viszont közvetlenül reprezentálja a társadalom egészét, annak törekvéseit formálja követeléssé. Alcím: Miért az egyetemisták kezdték? Abban, hogy ennek a tömegmozgalomnak 1956 őszén éppen az egyetemi hallgatóság adta társadalmi bázisát, számos tényező játszott közre. Így például ősi történeti hagyományok, az univerzitás autonómiájában és a tanszabadságban gyökerező régi függetlenség- és szabadságszeretet, amelyet az ezek tagadására épülő sztálinista egyetemi rendszer sem tudott a hallgatók tudatából eltüntetni. Minden ideológiai egysíkúság és szürkeség ellenére fennmaradt az az életkori és előképzettségi sajátosságokból eredő nyitottság, kommunikációkészség és -igény, amely a francia forradalom óta az ember és polgár jogaiért folytatott küzdelmek élharcosává tette a diákságot. /Elég csak utalni a reformkor jurátusaira, 1848. március 15 1990. október 15., hétfő 14:42
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Diákság 3. rész
Bár ma már eléggé nehéz rekonstruálni az egyetemi diákság politikai-ideológiai arculatát, számos jel utal arra, hogy a kötelező önvédelmi, társadalmi mimikri mögött ez az arc soksznű és változatos volt. Ha nem is nyiltan, de igen sokan ápolták vallásukat, háttérbe szorítottságuk ellenére nagy tiszteletnek örvendtek a népi írók, mindenekelőtt Illyés Gyula és Németh László /a MEFESZ 1956 novemberére tervezett lapjának ő lett volna a főszerkesztője/, kikben a nemzeti identitás őrzőit látták. De nem volt jelentéktelen a szó eredeti értelmében vett baloldali politikai gondolkodás befolyása sem: 1953-ban sokan fogadták reménykedve a Nagy Imre-fémjelezte új politikát - 1955-ben, a Rákosi-restaurációt követően több száz egyetemi hallgatót távolítottak el az ország egyetemeiről. Elsősorban a műszaki egyetemek hallgatósága körében jelent meg egyfajta technokratikus gondolkodás, amely az ország vezetésében kitüntetett szerepet szánt az értelmiségnek, elsősorban a műszaki értelmiségnek. Alcím: Lebontják a félelem gátjait A szovjet párt XX. kongresszusa, Hruscsov desztalinizációs fellépése nyomán számos politikai esemény és fórum nyújtott lehetőséget a rejtett gondolati sokszínűség erjedéséhez, majd felszínre kerüléséhez. Hruscsov titkos beszédét, a reformkommunisták elképzeléseit paradox módon az egyébként teljes joggal nyűgnek érzett kötelező marxizmus oktatói közvetítették sokhelyütt. A közvetítésben kulcsszerepet játszottak a Petőfi Kör 1956 tavaszi és őszi vitái is, az egy-egy szakterületen folytatott kritika megfogalmazásával. /A Kör vitáin már tavasszal jelentős volt az egyetemi hallgatók részvétele, s az ősszel alakuló vidéki körök létrehozásában a fiatal párttag értelmiségen kívül nagy számban vettek részt diákok. Hasonló vitakörök egyetemeken is alakultak./ Rokonszenvvel és egyetértéssel tekintett a diákság az írók szabadságküzdelmére, a kollégiumokban kézről-kézre járt az Irodalmi Újság; egyetértéssel találkozott az 1949-50-ben felszámolt népi kollégiumi mozgalom ujjáélesztésének kisérlete. Az ellenzék befolyása, hatása alatt álló Művelt Nép című hetilap 1956 nyarán vitát indított az egyetemek helyzetéről, s titkos hangulatjelentések baljós homályából itt került nyilvánosságra a diákság számos sérelme, a kötelező óralátogatástól az irányított elhelyezkedésig, a felvételi kategóriák igazságtalanságától a kötelező orosz-, marxizmus-, honvédelmi ismeretek tanulásáig. (folyt.) 1990. október 15., hétfő 14:43
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Diákság 4. rész
Mindemellett még egy szociológiai jellegzetesség magyarázza, hogy éppen a diákság volt képes tömegmozgalommá alakítani a mélyen lappangó társadalmi idulatmennyiséget. 1956-ban a végzős évfolyamok hallgatósága is 1951-52-ben kezdte tanulmányait. Ekkor már maradéktalanul érvényre jutott az a politika, amely 60-70 százalékban írta elő a munkás- és paraszt származású hallgatók felvételét. Tehát, maga a rendszer hozta össze azok tömegét, akik ugyan szavakban a leginkább kedvezményezett, "hatalmon lévő" rétegekből eredtek, ám valójában e rendszernek /is/ a leginkább kisemmizett, terrorral, normával, munkaversennyel, begyűjtéssel nyomorított tömegét alkották. Mindez országosan több tízezres, - egyetemenként viszont jól átlátható létszámú közösségekben - összpontosult, ahol csak a félelem gátjait kellett lebontani ahhoz, hogy a családi tapasztalatok és a diákság sajátos sérelmei összegeződjenek, "kibeszélhetővé", nemzeti és demokratikus követelésekké váljanak. A reformkommunisták delegitimáló kritikája 1956 tavaszán és nyarán pontosan ezeket a gátakat bontotta le. (MTI-Press) 1990. október 15., hétfő 14:45
Vissza »