Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › március 28.
1989  1990
1989. január
HKSzeCsPSzoV
2627282930311
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
1989. február
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272812345
6789101112
1989. március
HKSzeCsPSzoV
272812345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

Kihantolás a 301-es parcellában - a nyilvánosság kizárásával

"A Minisztertanács 1989. januári határozata értelmében március 29-én, szerdán délelőtt 10 órakor megkezdődik a Rákoskeresztúri Köztemető 301-es parcellájában Nagy Imre és mártírtársai, Maléter Pál, Gimes Miklós, Losonczy Géza és Szilágyi József jeltelenül elföldelt holttestének kihantolása és azonosítása a családtagok és a Történelmi Igazságtétel Bizottság képviselőinek jelenlétében. A hozzátartozók iránti érzelem és tapintat megkívánja a tömegkommunikációs orgánumok és a nyilvánosság kizárását."
SZER:

Interjú Duray Miklóssal

"A csehszlovákiai magyarellenes nemzetiségi politikának leghagyományosabb célpontját a magyar iskolák alkotják. Ugyanis kezdettől fogva, ahogy megalakult a Csehszlovák Köztársaság a magyar iskolák képezték az elnemzetlenítő, illetve a nemzetiségi képet átváltoztató politika legfontosabb tárgyát. Alig, hogy megalakult a Csehszlovák Köztársaság, a pozsonyi magyar felsőoktatási intézményt, a Szent Erzsébet Tudományegyetemet megszüntették."

Kitüntetések, poszthumusz díjak


-------------------------------


München, 1990. március 13. (SZER, Magyar híradó) - A
Kossuth-díjat adni szokták, nem kapni. Az Aczél-féle kultúrpolitika
tömör megfogalmazása a hatvanas években született. Ha elnézzük a ma
Kossuth-díjjal, Széchenyi-díjjal kitüntetettek névsorát, vagy az
Érdemes- és a Kiváló Művészeket - láthatjuk: bőven volt mit
törleszteni. De vajon ennek a kormánynak a feladata a törlesztés?
Lángh Júlia jelentkezik Budapestről:

    - Jóvátétel, rehabilitáció - a búcsú úriemberi, gesztusok
vannak. A hatalom jelzi, hogy tisztása mossa lelkiismeretét. Sőt még
azt is, hogy megbékélt, hiszen jutalmat ad azoknak, akiket korábban
büntetett. A Parlament aranyló kupolatermében fejet hajt Márai
Sándor, Hamvas Béla, Bibó István emléke előtt - poszthumusz
Kossuth-, illetve Széchenyi-díjat ítélve nekik.

    Az, hogy a Kossuth-díj nálunk becsület és dicsőség dolga, már
elvezetett odáig, hogy nyilvánosan is föltétetett a kérdés: nem
szégyen ez inkább egy kicsit? - Aztán mégis - nemzeti intézményként
megőrizve - tisztábbra mosatott a mellé társított Széchenyi-díj
nevével.

    Három olyan író kapott ma Kossuth-díjat, akinek a jelenlegi
kormány pártjának jogelődje publikációit letiltotta, nevüket leírni
sem volt szabad, akiket molesztáltak, vegzáltak, házkutattak és
határon megmotoztak, emigrációra próbáltak rávenni, vagy útlevelüket
betiltották. (folyt.)



1990. március 13., kedd


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


- Kitüntetések - 1. folyt.


Tisztelet tehát Csoóri Sándornak, Konrád Györgynek, Mészöly
Miklósnak. De nem a Kossuth-díjért, hanem egész életművükért, a
nehéz évtizedekben is mindvégig tiszta, emberi és erkölcsi
magatartásukért. Példamutatásukon még a Kossuth-díj sem ronthat. És
a közvélemény eléggé bölcs ahhoz, hogy ne tekintse nevük mellett
szégyenfoltnak e bizony sajnos lejáratott díj emlegetését. Hiszen
végül is a sok, máris névtelenségbe süllyedt pártszerző mellett
mégiscsak ott voltak a sorban olyanok, mint Déry Tibor, Illyés
Gyula, Németh László, Veöres Sándor.

    De azért valami mégsem stimmel ebben az egészben. És nemcsak az,
hogy ezek az írók nem a mostani hatalom emberei, díjazásukat - ha
kell ilyen egyáltalán - a szabad választások utáni hatalomnak illett
volna átengedni. Ezek a díjak a letűnőben lévő hatalom
lelkiismeretének kellettek igazán. A legelegánsabb az lett volna, ha
elvállalják: nem adunk díjat, mert nem tudunk kinek adni. Akiknek
szeretnénk, azokat nem érdemeljük meg, akiket pedig megérdemelnénk,
azokat szégyelljük - ez lett volna az igazán korrekt.

    De hát nem tudták megállni, hogy ne adjanak azoknak, akiknek a
szép tiszta nevét pedig ez a hatalom - az előző folyamatos jogutódja
- bizony nem érdemli meg. És különben is: van valami visszás abban,
hogy az az állam, amely mindenhová elérő kezével annyi mindent
elvett az országtól és polgáraitól, anyagi javakat és erkölcsi
értékeket egyaránt, az díjakkal - és a tetejébe még: rangsorolt
díjakkal, mintha ő döntené el ki a legjobb, ki az utána következő
legjobb -, ezekkel megsímogatja művészei és tudósai őszülő fejét.
(folyt.)



1990. március 13., kedd


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


- Kitüntetések - 2. folyt.


Az Állami Díjat bölcs önmegtartóztatással már eltörölték. De ez
a többi -, ez talán nem állami? Miként a tanár és a szülő intelmet
és dícséretet, állam-apuka kisebb-nagyobb díjakat oszt, megítélve:
ki a jó, ki nem. Sőt azt is: ki mikor jó és mikor rossz.

    A szülő vagy tanár, az legalább - hacsak nincs súlyos
személyiségzavara - viszonylag következetes abban, hogy miért méltat
és miért büntet. De az állam - idő teltével - ugyanazért a
viselkedésért ad piros pontot és dícsérőt, amiért korábban fekete
pont és intő járt.

    A ma kitüntetett művészek nem változtak. A hivatal
hatalom-értékrendje változott. Az alkalmazkodott az övékéhez.
Egyébként: ennél okosabbat nem is tehetett volna.

    Csakhogy: miért kell az államnak osztogatnia ezeket a piros
pontokat? A csúnyáska kis ezüst-babérkoszorú kitűző mellé nyújtott
oklevélen még a kommunista címer van. A folyamatosság - bizony -
letagadhatatlan. Az állam ad, az állam elvesz - ugyan már, hagyjuk
ezt a Jóistenre
Vagy pedig - már ami a díjakat illeti - inkább az
alapítványokra, a kiadókra, a kritikusokra, az író-, művész- és
tudóstársakra. Vegye észre az állam, hogy nem mindenható atya, és
annak kinyilatkoztatása hogy ki milyen jó művész, bizony nem őrá
tartozik.

    Abban a reményben köszöntöm mégis mindennek ellenére a ma
díjazottakat, hogy egy utolsó szertartás kényszerű és udvarias
résztvevői voltak, és hogy a rendszerváltás után már nem az állam,
nem a mindenkori hatalom osztja majd be díjakkal tudósok és művészek
rangsorát. +++



1990. március 13., kedd


Vissza »

Partnereink
Dokumentumok
MTV2 nézői telefonok

"- Lukács Juli SZolnok 42-224: Kéri Kudlik Júliát, hogy hivja őt vissza. Már nagyon régóta szeretne játszani, de sosem sikerül, ilyenkor mindig sir. Legalább egyszer hivja vissza Kudlik Júlia. - Manek Sarolta Miskolc: Javaslata lenne a bemondóknak a bemutatásakor a képernyőn. A képernyő közepén állandóan az a ronda lámpa szerepel, kiszoritva onnan a bemondónőket, hol jobbra, hol balra. Javaslata, hogy szolidabb kivitelű, karcsú dekorációt kéne tenni helyette, mert igy a lámpa érvényesül a szép bemondónők helyett. Ha lehet, ezt változtassák meg. - Tóberki Sándorné 645-216 nyugdíjas: Már három hónapja hiába hivja a játékot, pedig nagyon szeretne játszani. Állandóan csak a vidékiek játszanak, meg a 8 - 9 éves kisgyerekek. Ez is bunda, vagy a nyugdíjasnak már ez sem jár?"
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB11BUD