|
|
|
|
Kossuth- és Széchenyi-, valamint Kiváló és Érdemes Művészeti
díjakat adtak át (1. rész)
|
1990. március 13., kedd - Március 15-e alkalmából kedden a
Parlament kupolatermében átadták a Kossuth- és Széchenyi-díjakat,
valamint a kiváló és érdemes művész címeket. Az eseményen részt vett
Fodor István, az Országgyűlés megbízott elnöke.
Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke ünnepi beszédében emlékeztetett arra, hogy Kossuth és Széchenyi olyan magyar államférfiak és tudósok voltak, akik fényesen reprezentálták a hazai progresszió két - sok tekintetben különböző - alapirányát: a szívósan építkező reformokat és az egész nemzetet mozgásba hozó radikális változások kikényszerítését. E két kiváló államférfiú nemcsak a nemzeti progresszió sokszínűségét, az ebben rejlő lehetőségeket mutatja, hanem az összefogás lehetőségét és erejét is a sorsfordító időkben - mondotta. - A magyar nemzet ügyei akkor és oly mértékben haladtak előre, amikor és amennyiben a szabad gondolkodás, az emberi szabadságjogok teret kaptak, és mindez nem széthúzáshoz, hanem az alkotó vitákban, a nemes politikai küzdelmekben kikovácsolódott együttes cselekvéshez vezetett.
- Ma nagy magyar szellemek munkássága előtt posztumusz elismerésekkel is tisztelgünk - hangsúlyozta beszéde további részében a miniszterelnök. Olyan kiváló hajdani tudósokat, művészeket és államférfiakat részesítünk ebben a sajnos súlyosan megkésett elismerésben, akiknek értékes alkotó pályájuk során nem egy esetben nemhogy megbecsülés jutott volna ki, hanem igazságtalan és méltánytalan hátrányokat, olykor törvénytelen üldözéseket kellett elszenvedniük.
- Ez a dízajás tehát bizonyos mértékben jóvátétel, korrekció, rehabilitáció is. A mai kormány elnökeként - elődeim helyett - megkövetem a magyar szellemi életet a négy évtized alatt elkövetett méltánytalanságokért, egyoldalúságokért. Ez egyenes következménye annak a politikának, amelyet a kormány folytat, amelynek keretében baráti kezet nyújtott az egyházaknak - s azok azt el is fogadták -, rehabilitálta Nagy Imrét és mártírtársait, újraértékelte 1956 helyét és szerepét történelmünkben, s rehabilitálta valamennyi, az 1945. és 1963. között politikai okokból elítéltet. (folyt.köv.)
1990. március 13., kedd 15:30
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Lukács Juli SZolnok 42-224: Kéri Kudlik Júliát, hogy hivja őt vissza. Már nagyon régóta szeretne játszani, de sosem sikerül, ilyenkor mindig sir. Legalább egyszer hivja vissza Kudlik Júlia.
- Manek Sarolta Miskolc: Javaslata lenne a bemondóknak a bemutatásakor a képernyőn. A képernyő közepén állandóan az a ronda lámpa szerepel, kiszoritva onnan a bemondónőket, hol jobbra, hol balra. Javaslata, hogy szolidabb kivitelű, karcsú dekorációt kéne tenni helyette, mert igy a lámpa érvényesül a szép bemondónők helyett. Ha lehet, ezt változtassák meg.
- Tóberki Sándorné 645-216 nyugdíjas: Már három hónapja hiába hivja a játékot, pedig nagyon szeretne játszani. Állandóan csak a vidékiek játszanak, meg a 8 - 9 éves kisgyerekek. Ez is bunda, vagy a nyugdíjasnak már ez sem jár?"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|