|
|
 |
|
 |
Megkezdődött az Országgyűlés ülésszaka (12. rész)
|
Egyrészt a félelem attól, hogy az Alkotmány bizonytalanul
megfogalmazott, esetleg utópikus képben éltet tovább egy a múlthoz
tapadt társadalomképet, a Szovjetunióban a harmincas évekre
kialakult és nálunk az 1948-1949-es évek fordulójától kezdődően
átvett szocializmusmodellt, illetőleg a félelem attól, hogy az
Alkotmányban rögzítendő politikai rendszer a tekintélyuralmi
politikai rendszer lebontódásának egy kezdeti, átmeneti szakaszán
megmerevedik, eltorlaszolva az utat a további fejlődés elől, vagy
éppen utat nyit a meghaladni kívánt politikai rendszer egyes elemei
továbbélésének, esetleg a visszarendeződésnek. Másrészt a félelem
attól, hogy az Alkotmány-különösen a magyar államfejlődés ezeréves
kontinuitásának elismerésével - az alkotmányfejlődés történeti
folyamatosságának biztosításával ,,átlépi,, az 1949-től vagy éppen
az 1945-ös évtől számított évtizedeket, és történeti kontinuitás
címén valamiféle történeti restaurációra törekszik.
E félelmekhez vezetnek vissza azok a kétségek is, amelyeket
többnyire úgy fogalmaznak meg: vajon alkalmas-e az idő most az
alkotmányozásra? Vajon az átmeneti, szinte naponta átalakuló
viszonyok elég biztonságot adnak-e az alkotmányozóknak ahhoz, hogy
hosszú távra gondolkodjanak? Vajon a napi megoldások kényszere nem
torzítja-e el az alkotmány időtállónak szánt elveit, amelyek mögött
így nagyon is rövid lejáratú megoldások bujnának meg?
Engedjék meg, hogy ezzel a kérdéssel ezúttal ne foglalkozzak
alaposan, még visszatérhetünk rá, ha szükséges. Csak annyit
mondanék: ismereteim szerint olyan helyzetben, amely nyugodt és nem
feszültségekkel teli, nem ,,átmeneti,, jellegű volt, még aligha
fogalmaztak alkotmányt. Az alkotmányok többnyire egy-egy szituációt
megoldó eszközként is szerepeltek, nem ritkán éppen konszenzust
teremtő eszközként. Elsőrendű nemzeti érdekünk, hogy az
alkotmányozás mint konszezunst teremtő - vagy legalábbis
kialakulását segítő - folyamat olyan alkotmányt hozzon létre, amely
a jövőben a konszenzus fenntartására is képes eszköznek, vagy
legalábbis a folyamatos megegyezést biztosító eszköznek bizonyulna.
A ,,történelmi kiegyezést,, nem csak megelőzheti az alaptörvény
megalkotása, hanem hozzájárulhat megszületéséhez. Feltéve, ha
mindenki kész ebben a rendkívül felelősséggel járó munkában a
felelősségteljes közreműködésre. (folyt.köv.)
1989. március 8., szerda 15:38
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Lukács Juli SZolnok 42-224: Kéri Kudlik Júliát, hogy hivja őt vissza. Már nagyon régóta szeretne játszani, de sosem sikerül, ilyenkor mindig sir. Legalább egyszer hivja vissza Kudlik Júlia.
- Manek Sarolta Miskolc: Javaslata lenne a bemondóknak a bemutatásakor a képernyőn. A képernyő közepén állandóan az a ronda lámpa szerepel, kiszoritva onnan a bemondónőket, hol jobbra, hol balra. Javaslata, hogy szolidabb kivitelű, karcsú dekorációt kéne tenni helyette, mert igy a lámpa érvényesül a szép bemondónők helyett. Ha lehet, ezt változtassák meg.
- Tóberki Sándorné 645-216 nyugdíjas: Már három hónapja hiába hivja a játékot, pedig nagyon szeretne játszani. Állandóan csak a vidékiek játszanak, meg a 8 - 9 éves kisgyerekek. Ez is bunda, vagy a nyugdíjasnak már ez sem jár?"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|