|
|
 |
|
 |
Autóálmaink és a valóság 2.
|
Szó sincs tehát jelentős nagyságú működő tőke behozatalának
lehetőségéről, évi 50 ezer autó összeszerelése pedig a világ más
tájain sem szokott nyereséget hozni. A legújabb hírek szerint a
Suzuki már nem vállalná e lefutóban lévő modell nyugat-európai
exportját (a 800 köbcentiméteres Suzuki Altóról van szó), így
legfeljebb a Suzuki Swift összeszerelésén gondolkozhatunk. Ez
viszont 450 ezer forintnál aligha lehetne olcsóbb, pedig csak 1000
köbcentiméteres. Igaz, ha a termelés felét exportálják, egy-két évig
a maradék még ennyiért is elkelne a belföldi piacon.
Gazdaságossá azzal válna a Suzuki együttműködés, ha némi japán
tőkével és japán technológiával egy-két részegységet és számos
alkatrészt itthon állítanánk elő, méghozzá olyan sorozatnagyságban,
hogy az elképzelt összeszerelőüzem igényein túlmenően a Suzuki -
vagy akár más cég - saját szükségletre vásároljon belőlük. Erre
vonatkozó konkrét együttműködési javaslat azonban még nincs.
De miért nem elég, ha piacképes alkatrészeket, részegységeket
gyártunk, s azok ellenében importálhatnánk kész autókat? Sokak
szerint ez lenne a legésszerűbb fejlesztési módszer, s ha majd olyan
sokféle részegységet gyártunk itthon, hogy megéri a kész autók
összeszereléséhez hiányzó többi részegység importja, akkor kellene
csak, mintegy utolsó lépésként esetleg egy összeszerelő üzemet is
építeni. Addig is minden alkatrészt keményvalutáért kellene behozni,
s ha lenne rá devizánk, már rég nem lenne gond a hazai autóellátás.
A szomszédos Ausztria kitünően el van látva gépkocsikkal, pedig
"csak a fontosabb részegységeket gyártja - igaz, maga a General
Motors-szal épített sebességváltó-és motorgyár mintegy 9,7 milliárd
schillingje - kereken 45 milliárd forintba - került. (A beruházásba
a GM 2 milliárd schillinggel szállt be.)
Nálunk viszont egyelőre az a 9 milliárd forint sem akar
előkerülni, ami a Szovjetunióval körvonalazódó
Zaporozsec-kooperációhoz kellene. Ipari becslések szerint ennyibe
kerülne egy sebességváltógyár létesítése, s további 3-4 milliárd
forintért hozhatnánk létre azokat az üzemeket, amelyek termékeivel
évi 50 ezer új típusú Zaporozsecet - Tavriját - ellentételezhetnénk.
Ezek az összegek azonban sehogy sem látszanak előkerülni. (folyt.)
1989. január 12., csütörtök 14:11
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Lukács Juli SZolnok 42-224: Kéri Kudlik Júliát, hogy hivja őt vissza. Már nagyon régóta szeretne játszani, de sosem sikerül, ilyenkor mindig sir. Legalább egyszer hivja vissza Kudlik Júlia.
- Manek Sarolta Miskolc: Javaslata lenne a bemondóknak a bemutatásakor a képernyőn. A képernyő közepén állandóan az a ronda lámpa szerepel, kiszoritva onnan a bemondónőket, hol jobbra, hol balra. Javaslata, hogy szolidabb kivitelű, karcsú dekorációt kéne tenni helyette, mert igy a lámpa érvényesül a szép bemondónők helyett. Ha lehet, ezt változtassák meg.
- Tóberki Sándorné 645-216 nyugdíjas: Már három hónapja hiába hivja a játékot, pedig nagyon szeretne játszani. Állandóan csak a vidékiek játszanak, meg a 8 - 9 éves kisgyerekek. Ez is bunda, vagy a nyugdíjasnak már ez sem jár?"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|