|
|
|
|
Bush a csúcstalálkozóról
|
München, 1989. március 25. (SZER, A mai nap) - Bush amerikai elnök nem tervezi, hogy rövid időn belül csúcstalálkozóra üljön össze Gorbacsovval. Mint mondta, más keretek között is fel lehet vetni fontos kérdéseket. A csúcsértekezlet gondolatát szovjet részről erősen támogatják. Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövet a héten kifejezte reményét, hogy Baker külügyminiszter tavaszi moszkvai látogatása során már időpontot lehet kitűzni a felső szintű látogatással kapcsolatban. Bush viszont egy sajtónyilatkozatában azt hangsúlyozta, hogy kormánya csak nemrégiben vette át hivatalát, és mindenekelőtt alaposan át kívánják tekinteni az amerikai politika kérdéseit. Erre különösen a honvédelem terén van szükség. Az amerikai elnök kijelentette, hogy a két ország külügyminisztere már jó kapcsolatokat alakított ki és ezeket tovább lehet bővíteni. Ezeket a megállapításait Bush elnök a Washington Times című amerikai lapnak tette. Ismertetjük az interjú fontosabb részleteit: A közelgő NATO csúcstalálkozóról Bush elnök azt mondta, az Egyesült Államoknak az a célja, hogy az Észak-atlanti Szövetség tagjai minden eddiginél szorosabb, egységesebb szövetségi viszonyt alakítsanak ki. A szövetségen belüli súlyát, vezető szerepét kizárólag ennek érdekében kívánja latba vetni - hangsúlyozta Bush. Egyszer és mindenkorra el kell temetni az olyan feltevéseket, hogy Amerika esetleg magára hagyhatná a NATO-t. Ennek épp az ellenkezője az igaz. Amerika nem fogja megengedni, hogy éket verjenek az Egyesült Államok és Európa közé. Minden erejével tovább fogja támogatni az Észak-atlanti Szövetséget. Az amerikai-szovjet csúcstalálkozó kilátásairól szólva Bush leszögezte, idézünk: "Ha majd elérkezettnek látom az időt arra, hogy leüljek a tárgyalóasztalhoz Gorbacsovval, ezt magam fogom közölni Moszkvával" Az elnök hozzáfűzte: "Sokan azt hiszik, a Fehér Háznak az lenne az első kötelessége, hogy csúcstalálkozókat rendez. A valóság ezzel szemben az, hogy erre pillanatnyilag sem mód, sem szükség nincsen." Az amerikai menetrend a csúcstalálkozó felé a következő: először Baker külügyminiszter tanácskozik a NATO-partnerekkel - ez már megtörtént -, majd ezt követően maga az elnök is megismétli ugyanazt. A második lépés - amelyre már szintén sor került -, hogy az amerikai és a szovjet külügyminiszter folytat megbeszéléseket. Hangoztatta Bush, hogy például a hagyományos fegyverzet terén nem az a lényeg, hogy a csapatcsökkentés aránya egyenlő legyen, hanem az, hogy a csapatcsökkentést követően egyenlő nagyságrendű erők maradjanak mindkét oldalon. Mindeddig azonban egy ilyen, valóban kiegyensúlyozott csapatcsökkentésre nem kerülhetett sor, mert saját csapatainak összlétszámát Moszkva másként adja meg, mint Washington. Nem tudtak tehát eddig megegyezni abban, hogy honnan, hány katonától kezdődjék a csapatcsökkentés. Hozzáfűzte az amerikai elnök, hogy a hagyományos fegyverzet csökkentése nem az egyetlen fontos kérdés. Több javaslat is van az interkontinentális rakéták számának a csökkentésére, és igen fontos a vegyi fegyverek betiltása vagy legalábbis csökkentése világviszonylatban. A regionális kérdésekről szólva Bush megállapította: az ellentétek felszámolása ezen a téren ugyanolyan fontos Washingtonnak, mint a fegyverkorlátozási tárgyalások. Angola esetében - úgy tűnik - mintha jó irányba történne haladás. Nicaragua esetében is ugyanerre lenne szükség. Ami azonban Nicaraguát illeti, a gorbacsovi új gondolkodás helyett csupán Moszkva régi gondolkodása folytatódik. Közép-Amerika demokratikus testében továbbra is rákos daganat Nicaragua, amit a Szovjetunió évente legalább fél milliárd dollárral vagy még többel is pénzel. Az Egyesült Államokat aggasztja, hogy Moszkva továbbra is ilyen hatalmas mennyiségű pénzzel hiúsítja meg a demokrácia megszületését Nicaraguában, arról nem is beszélve, hogy Nicaraguában, ellentétben az Egyesült Államokkal, Moszkvának semmiféle legitim biztonsági érdeke nincs. Bush elnök végezetül kijelentette, hogy az Egyesült Államok a kubai nép barátja. Nem barátja azonban a parancsuralmi, az emberi jogokat lábbal tipró rendszernek, amelyet Kuba népére rákényszerítenek. Mindeddig Kubában sem tapasztalni semmit a gorbacsovi új vonalból. +++
1989. március 25., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefon:
"A jövő héten szombaton megy a Sellő a pecsétgyűrűn c film a TV-ben és szombaton megy a Pokoli torony. Az lenne a problémám, hogy miért van egy héten belül 2 nagyon jó film, egész héten nincsen jó film csak szombaton és péntekem miért kell együtt tenni, lehetne-e a Sellő a pecsétgyűrűn II.részét esetleg későbbre tenni, - egész héten nincs jó film és péntek, szombaton a 2 film egyidően megy. Tudom, hogy csak hallgattják, de nem lenne rossz, ha tennének is valamit ... Lenne egy megoldás, mert átnéztem a Rádióujságot. Pénteken van az I. része a Sellő a pecsétgyürün-nek. Szombaton van a 3 órás film az l-esen 8-tól és közben a 2-esen 1/2 12-től a Sellő a pecsétgyűrűn II.része. Na, most mi lenne ha vasárnapra áttennék a Sellő a pecsétgyűrűn a Richard Claydermann Londonban c.műsorra és a Richard Claydermann szombaton lenne a film idején, az is egy óra. Minden probléma megoldódna. Pénteken lenne a Sellő a peosétgyűrűn, szombaton az l-esen a Pokoli torony, a 2-esen a Richárd Claydermann és vasárnap a 2-esen a Sellő a pecsétgyűrűn II.része."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|