Rendszerváltás és az MTI

	Fegyverzetcsökkentés
(Hanák Tibor) München, 1989. március 24. (SZER) - Befejeződött az európai hagyományos fegyverzetcsökkentését célzó tárgyalások első fordulója. A Bécsben folyó kettős leszerelési konferencia első ülésszaka tán a befejezése után az osztrákok a bécsi hangulat jótékony hatásáról az atmoszférikus tényezők szerepéről beszélnek. Rámutatnak arra, hogy az európai biztonság és együttműködési értekezlet, a helsinki utókonferencia eredményesen zárult januárban, és eredményeket ígérnek az új konferenciák is. A bizalomkeltő intézkedések értekezletén 35 európai ország képviselői vettek részt a hagyományos fegyverzetekkel foglalkozó leszerelési konferencián pedig csak a katonai tömbhöz tartozó 23 ország, a Varsói Szerződés és a NATO tagjai. Mind a két tárgyalás első szakaszát optimizmus, de legalábbis a pesszimizmus hiánya jellemezte. Erről tanúskodnak a sajtókonferenciák és a különböző nyilatkozatok. Bár azt sem hallgatják el, hogy a részleteket tekintve azért még vannak különbségek, áthidalásra váró eltérések. De mindkét részről észrevehető a tárgyalási készség és az engedékenység. A lengyel delegáció vezetője kijelentette:, hogy a bizalomkeltő intézkedések szükségességével foglalkozó értekezleten messzebbre jutottak, mint erre a megnyitáskor számítottak. Eredetileg az első heteket csak arra szánták, hogy meghallgassák a különböző országok és csoportok, a katonai tömbök a semlegesek és a katonai tömbökhöz nem tartozó országok álláspontját, illetőleg javaslatait. íme egy kérdésben máris megszületett az egyezmény. A NATO államok azt javasolták, hogy a katonai elképzelésekről, doktrínákról. Tehát lényegében Washington és Moszkva hadászati koncepciójáról tartsanak külön szemináriumot magas rangú katonai szakértők bevonásával. Tekintve, hogy a Varsói Szerződés részéről már korábban elhangzottak ehhez hasonló javaslatok, kapva kaptak a nyugati indítvány után és így született meg a nagy konferencián egy kis konferencia terve, sőt hogy a dolog még tarkább legyen, a kis konferenciából is született egy még kisebb konferencia, egy bemelegítő szeminárium. Nyugat-Németország és Lengyelország delegációi ugyanis azt indítványozták, hogy előkészítő jelleggel üljön össze 45 katonai szakértő a München melletti Ebenhausenben, vitassa meg a kelet- és a nyugati katonai doktrínákat, és ennek a tárgyalásnak legyen magán jellege. Miután ez a magánszeminárium lezajlott, induljon a hivatalos katonapolitikai szeminárium, a bécsi konferencia égisze alatt. Ezt nevezik Bécsben a konferenciák csodálatos szaporodásának. Mindez a bizalomkeltő intézkedések értekezletére vonatkozik, melyen ott ülnek a semleges országok képviselői is. Nem ennyire egyértelműen derűlátó és szaporodó a voltaképpeni leszerelési konferencia, melyen csak a NATO államok és a Varsói Szerződés tagjai ülnek egymással szemben. Itt talán nem is annyira a derűlátás teremt egységet, hanem inkább a borúlátástól és a fennakadástól való félelem. Állandóan itt kísért az előző bécsi, közép-európai haderőcsökkentési értekezlet áldatlan szelleme, az az aggodalom, nehogy ugyanazokba a problémákba bonyolódjanak bele, melyek az értekezlet kiindulását okozták. Pedig voltaképp máris ezek a kérdések kóvályognak a Hofburg fölött, mint az onnét elűzhetetlen szerencsésebb kora ott röpködő kányák. Az egyik ilyen fogalom az egyenlőtlenség és a nyomába szegülő asszimetrikus leszerelés következménye, arra hivatkozva, hogy a keleti fél sokkal erősebb a hagyományos fegyvereket tekintve, mint a nyugati. Ha pedig így fogalmazunk, máris felmerül az adatok és megszámolás kérdése, amely maga után vonja az ellenőrzés végeláthatatlan problémáját. A két konferencia eltérő jellege alapján és a tárgyalások első fordulója után korai lenne végleges jellemzést adni bécsi értekezletekről. De, ha így megy tovább megélhetjük, hogy a bizalomkeltő konferencián mellékes dolgokban megszületik a bizalom, a főkonferencián azonban tovább él a bizalmatlanság. Hanák Tibort hallották Bécsből. Kiegészítésül, a vita akörül is forog, hogy a támadásra alkalmas légierőt beszámítsák-e a fegyverzetcsökkentésbe. Nyugati felfogás szerint ez különleges probléma és ezért elkülönítve kell megállapodni a légierő mértékéről. Ugyanis a repülőgépeket és helikoptereket hiába távolítanák el az európai térségből, azok órák alatt vissza tudnának térni és így alkalmasak lehetnek meglepetésszerű támadásra is. +++ 1989. március 24., péntek
Vissza » A hírhez kapcsolódik »