Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › március 23.
1989  1990
1989. január
HKSzeCsPSzoV
2627282930311
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
1989. február
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272812345
6789101112
1989. március
HKSzeCsPSzoV
272812345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

Miért akarunk pártkongresszust?

"Az MSZMP Budapesti Reformkör március 22-én "A pártdemokrácia hiánya, szükségessége, lehetősége" címmel rendezett vitát. A vita alapanyagát megküldik az országban működő többi reformkörnek."
SZER, Szerkesztők fóruma:

Für Lajos müncheni előadása

"Súlyos gazdasági válság gyötri az országot. Rendkívül messze lemaradt az ország gazdasági termelését tekintve a korszerű Európa mögött. Súlyos válság hatja át a társadalmat - nemcsak úgy, hogy lassan újra sikerül utólérnünk azt a többször, már odahaza többször elátkozott Horthy-rendszert, hogy még nekünk is lesz újra 3 millió koldusunk ebben az országban - nemcsak így van társadalmi válság, hanem úgy is, hogy szétesett a társadalom, a társadalom alapsejtjei morzsolódtak és hullottak szét - mondhatnám azt is: szétbomlott."

Für Lajos müncheni előadása

München, 1989. március 23. (SZER, Szerkesztők fóruma) - Rögzített
hangfelvétellel jelentkezünk. Ennek oka egyrészt a műsor
szerkesztőjének, Vadász Jánosnak a távolléte, másrészt az a
törekvésünk, hogy mielőbb és a lehetőségek szerint minél
részletesebben közölhessük azt a nagyjelentőségű, időszerű
előadást, amit Für Lajos történész, a Magyar Demokrata Fórum
vezetőségi tagja tartott múlt pénteken Münchenben a Katolikus
Magyar Értelmiségi Mozgalom szervezésében.
    
    Bevezetőben az előadó azokkal a válságtünetekkel foglalkozott,
amelyek szükségessé tették a Magyar Demokrata Fórum megalakítását.
    
    - Súlyos gazdasági válság gyötri az országot. Rendkívül messze
lemaradt az ország gazdasági termelését tekintve a korszerű Európa
mögött. Súlyos válság hatja át a társadalmat - nemcsak úgy, hogy
lassan újra sikerül utólérnünk azt a többször, már odahaza többször
elátkozott Horthy-rendszert, hogy még nekünk is lesz újra 3 millió
koldusunk ebben az országban - nemcsak így van társadalmi válság,
hanem úgy is, hogy szétesett a társadalom, a társadalom alapsejtjei
morzsolódtak és hullottak szét - mondhatnám azt is: szétbomlott,.
    
    szétbomlasztatott ez a társadalom.
    
    Súlyos kulturális, szellemei válság is - amiről kevesebbet
beszélnek -, amelyek legalább olyan égbekiáltóak - ha úgy tetszik -
mint a gazdaságiak és a társadalmiak. A közegészségügy, de
különösképpen is a közoktatás, amelyik a kultúrának egy fontos
eleme, területe, olyan mélypontra süllyedt, hogy némely területein
a szakemberek összehasonlító, alapos összehasonlító számításai
szerint Európa legutolsó helyén állunk.
    
    Súlyos válság tetőzi mindezt: az erkölcs válsága. Amelyik azért is
súlyosabb talán valamennyinél, mert az előbbiek egy sikeresebb
átfordulás után viszonylag belátható időben belül helyreállíthatok,
az erkölcsi lezüllésnek a mértéke azonban sokkal nehezebben
tisztítható meg attól a sok szennytől, ami itt a magyar közéletre,
a közerkölcsökre rárakódott.
    
    Azt szoktam mondani, hogy ma Magyarországon olyan állapotok
uralkodnak, amelyekben lopni, csalni, hazudni az természetes
állapotnak tetszik, természetes emberi magatartás, a tisztesség és
a becsület, az pedig egy kivételes - azt megcsodálják, mint a ritka
madarat.
    
    Mindezek súlyossá teszik az ország helyzetét, de hadd tegyem
gyorsan hozzá, hogy ezek nem speciálisan magyar válságjelenségek.
    
    Ezek az úgynevezett létező szocializmus válságtünetei. Nemcsak
Magyarországon, az egész kelet-európai blokkon belül ugyanezek a
válságjelenségek jelentkeznek minden egyes országban - beleértve a
Szovjetuniót is természetszerűleg.
    
    Tehát ennyiben nem vagyunk speciális helyzetben. Általános gondok
ezek. Vannak azonban speciálisan magyar válságjelenségek, amelyek
mindezeknek a tetejében még jelegzetessé, egyedivé, magyarrá is
teszik mindazt, ami abban a térségben, a Kárpát-medencében
történik.
    
    Melyek ezek? Szintén csak címszó szerint - hiszen nagyjából
gondolom, mindenki számára közismertek. Ezek a speciálisan egyedi
magyar válságok a mérhetetlen alkoholizmus, ahogy elhatalmasodott
az országban. Az öngyilkosságnak az a mutatója, amelyik a
világelsőséget, messze világelsőséget biztosít a magyarságnak -
nemcsak a magyarországi magyaroknak - a magyarságnak a Kárpát-
medencében.
    
    Magyar betegség - külön magyar válságot idézett elő, idéz elő
folyamatosan az a demográfiai helyzet, amelyik a 80-as évek
elejétől abban mutatkozik, hogy az ország népessége abszolút
számokban fogy évről-évre. Demográfiai válság az egyke és a egy se,
amelyik távlatilag egy nép esetleges kipusztulásának rémképeit veti
fel már most elénk.
    
    Végül speciálisan magyar válság mindebben, ami ott kialakult: a
magyar kisebbségeknek a helyzete. Egyáltalán az a helyzet, hogy van
egy népe Európának, amelyiknek egyharmada nem az anyaországában,
hanem azon kívül - kisebbségi sorban, és olyan kisebbségi sorban
él, amilyenben élnie kell - az erdélyi, a felvidéki, a jugoszláviai
magyaroknak.
    
    Olyan mérhetetlenné teszi mindez a magyarság válságát, amilyenbe -
higyjék el nekem, szakmám, valamint vannak kollegáim is itt - a
török világ óta talán soha nem került ez a nép, mint etnikum, mint
népcsoport. Sőt talán azt is meg merném kockáztatni, hogy annál is
súlyosabb a helyzet, mint amilyenbe a török idők alatt került ez a
nép.
    
    Ezek a tétjei ma a magyarságnak, ezek azok a gondok, amelyek a 90-
es évek küszöbén itt meredeznek előttünk, otthon is és másutt is a
nagyvilágban bárhol éljünk is. Ezek a szorítások, az a képtelen,
már-már szinte képtelen helyzet, amelyikbe egy ország egésze, és
egy népcsoport egésze került - sokszor és nagyobbrészt a saját
hibáján kívül - az hozta létre, ez késztette arra azt a bizonyos
csoportot, amelyik 1987. szeptember 27-én Lakiteleken egy
gyülekezést hirdetett, és elindította, útjára indította a Magyar
Demokrata Fórumot.
    
    A továbbiakban Für Lajos a Magyar Demokrata Fórum tevékenységével,
a szervezés kérdéseivel, a vitafórumokkal és állásfoglalásokkal
foglalkozott müncheni előadásában, majd a megoldásra váró
feladatokat ismertette.
    
    Kezdettől fogva - már ami a hatalomhoz való viszonyát illeti ennek
a mozgalomnak - azt vallottuk, hogy ennek a mozgalomnak a hatalmat
- a kommunista párt által totálisan gyakorolt pillanatnyi hatalmat
- ellenőrizni, korlátozni, befolyásolni, végül pedig a hatalom
megosztására kényszeríteni kell. Nem azt várni, hogy majd lesz
szíves átadni a hatalomból - ilyet kommunista pártok a világon soha
sehol nem csináltak, hanem erre kényszeríteni kell.
    
    Kényszeríteni a politika minden lehetséges eszközével, beleértve az
utcai tüntetéseket is -, de kizárva mindenfajta erőszakot, amelyet
ők voltak szívesek gyakorolni az országban négy évtizeden
keresztül. Mi nem kívánjuk e tekintetben sem követni őket -, de a
politizálás minden eszközét igénybe kell venni ahhoz, hogy a
hatalom megosztásra rá lehessen készeríteni.
    
    A cél az volt: egyrészt, hogy megütköztetni, valódi nyilvánosságot
teremteni. A legfontosabb azonban kérem: oldani azt a rettenetes
félelmet, amit a négy évtizedes diktatúrák belevertek ebbe az
országba. Oldani a félelmet, mert önök nem tudják -, vagy ha már
tudják is, elfelejtik lassan -, hogy micsoda félelemben is él ott
az a társadalom, és ezt a félelmet egy ilyen közöny egészíti ki. A
kettő ikertestvér, s együtt él gyakran közöny és félelem.
    
    Magyarországon ugyan kicsi látótávon többpártrendszer van - ezt
mondja az MSZMP is -, de nincs egy párttörvény, nincs egy legális
kerete a mai napig annak, hogy hogyan működhetnek ezek a pártok?
    
    A pártok ügye azonban másként is fontos kérdés. Úgy is, hogy vajon
a meghirdetett többpártrendszer - akár lesz párttörvény, akár nem
lesz párttörvény - valóban életképesen tud-e politizálni a jövőben,
valóban meg lesznek-e azok a fontos eszközök és lehetőségek
mindenfajta politikai tömörülésnek, amelyeknek a segítségével
csakugyan hatékony politikai tényezőként tud-e majd működni a
közélet porondján?
    
    Magyarán szólva tehát: a pillanatnyi helyzet alkalmas-e arra, hogy
a többpártrendszer valóságos többpártrendszerré váljon-e, vagy
pedig csak egy ilyen kvázi többpártrendszer jön létre, amelyik
fölött a Magyar Szocialista Munkáspárt a hatalom minden birtokában
úgy tud játszani majd ezekkel a többpárttokkal, több kicsi párttal,
ahogy éppenséggel a pillanatnyi érdekei megkívánják.
    
    A mi véleményünk az - általában az elnökségé az volt, és a tagság
nagyobb részé is -, hogy meg kell hagyni ezt a mozgalmat mindaddig,
amíg nem lesznek, nem válnak lehetővé a valóságos
többpártrendszernek való működéshez a különböző föltételek, és nem
lesznek adottak mindazok a politikai eszközök mindenki számára,
amelyek nélkül nem lehet igazán - nem akarom a csúnya szót
használni - profi-politikát folytatni. Nemcsak azért, mert
pillanatnyilag ilyen botcsinálta politikusai vannak a mozgalomnak -
az én szerénységem is -, hanem azért is, tehát mert hiányoznak az
egyéb föltételek. Végül kompromisszumos megoldás született, és
jövőben ha szükségessé válik, a Magyar Demokrata Fórumból igenis
létre kell hozni egy olyan tömörülést, amely pártként fog a magyar
politikai közéletben résztvenni.
    
    Folytatom azzal, hogy mik is lennének a legfontosabb feladatai
egyrészt a Magyar Demokrata Fórumnak, másrészt pedig valamennyi
magyarországi ellenzéki, vagy független tömörülésnek, politikai
szervezetnek. Mindenekelőtt az, hogy építse ki a maga szervezeti
hálózatát - lehetőség szerint minél szívósabban és az egész
országra kiterjedően. Tagokat kell tehát toborozni. Pillanatnyilag
Magyarországon az ellenzéki, vagy független, vagy alternatív -
nevezzük aminek akarjuk - csoportosulások közül kétségkívül a
legnagyobb lélekszámú, a legnagyobb társadalmi bázissal messze a
Magyar Demokrata Fórum rendelkezik. 14 ezer tag az adott helyzetben
nem kis eredmény.
    
    Azzal is azonban tisztában kell lennünk, és tisztában vagyunk mi
is, hogy a magyarországi körülmények - egyrészt ez a még mindig
jelenlévő sztálinista diktatúra, annak egész intézményrendszere -,
másrészt pedig a társadalomban meglévő már előbb emlegetett félelem
és közöny rendkívül nagy falakat támaszt mindenfajta politikai
mozgalom, politikai szervezkedés útjába. Higyjék el: naponta
érzékeljük, hogy szinte lehetetlen egy bizonyos körön túl tovább
szélesíteni a bázisát bármilyen fajta politikai szervezkedésnek,
tömörülésnek is - és ezt nagyon jól tudja az MSZMP is és
pillanatnyilag ennek tudatában tudhat még politizálni.
    
    Ennek ellenére azonban mindent megpróbálunk elkövetni, s nem csak
nekünk lesz - kisgazdáknak, szociáldemokratáknak, Szabad Demokraták
Szövetségének, még a Fidesznek is, mindenkinek -első rangú
kötelessége, hogy szélesítse a maga társadalmi bázisát - mert
rendkívül szűk még -, és kiépítse a maga szervezeti hálózatát, mert
különben nem lehet egyenrangú partnerként bekapcsolódni a
nagypolitikába. Főként úgy nem, hogy a törvényes eszközöket
betartva, a politizálás európai normáit követve próbáljuk meg a
magunk céljait elérni.
    
    A másik ilyen fontos feladat - a Magyar Demokrata Forum számára is,
és minden más szervezkedés számára, amiről az előbb szintén
beszéltem negatív értelemben -, hogy meg kell szerezni a
politizáláshoz szükséges tárgyi és egyéb eszközöket.
    
    E pillanatban kérem a Magyar Szocialista Munkáspártnak milliárdos,
sokmilliárdos vagyona van. Nem a tagdíjakból: évente másfél vagy
két milliárd állami támogatást kap a párt. Mi pedig egy telefonnal
nem rendelkeztünk eddig. Egyetlen hivatalos telefonnal, így
szerveztünk be 14 ezer embert. Egy magánlakáson volt a
telefonközpontunk, egy 56-ban derékon lőtt szerencsétlen
tagtársunknak a magánlakásán, aki otthon ült egész nap és fogadta,
szedte a hívásokat, és közvetítette.
    
    Nem rendelkezünk sajtóval, nincs rádió, nincs televízió, ez mind a
Magyar Szocialista Munkáspárt és a kormány monopóliuma. Hát amíg
ezeket az eszközöket meg nem szerezzük, addig nyilvánvalóan nem is
tudjuk áttörni az előbb emlegetett hatalmas közöny és félelem
falát, mert nincs mivel eljutnunk az emberek szívéhez és agyához.
    
    Nincsenek eszközeink. Tehát nagyon fontos feladat, hogy ezeket
megpróbáljuk amilyen gyorsan csak lehet - az anyagi eszközök
előteremtése a legnagyobb gond, hiszen Magyarországon minden
tulajdon az államé, tehát a magánosoktól nagyon-nagyon keveset
lehet - de mindent el kell követni, hogy ezt megszerezzük.
    
    Nincs sajtó. Nincs. Sürgős feladat lenne egy napilap beindítása,
amelyik nélkül nem működhet egyetlen politikái szervezet sem ma
már. S tudják mennyit kérnek? 40 milliót kell letenni ahhoz, hogy
napilapot lehessen elindítani Magyarországon - már forintban kérem,
forintba. Dehát az nem kis összeg egy Magyar Demokrata Fórumnak -
amelyik - nem titok: 2 millió forint pénzzel rendelkezik ebben a
pillanatban.
    
    A harmadik nagyon fontos feladata a Magyar Demokrata Fórumnak, az,
hogy megpróbálja a maga eszközeivel, a maga céljaival elérni, hogy
a hatalmat valóban korlátozni tudja, sőt a hatalom megosztására
kényszerítse a Magyar Szocialista Munkáspártot.
    
    Mi ennek az útja? Ennek csak egyetlen útja van: a választások.
    
    Nincs más. Ez az egyetlen demokratikus, európai normák szerinti
útja annak, hogy a hatalmat valamilyen módon megosztásra lehessen
kényszeríteni. Ezért a Magyar Demokrata Fórum már a múlt év ősze
óta azt vallja - vannak mások is, akik velünk egyetértenek a
független csoportosulások között -, hogy ez a mai parlament
alkalmatlan arra, hogy a parlament címét viselje, éppen ezért
sürgősen fel kell oszlatni, és helyette szabad és demokratikus
választásokkal egy alkotmányozó nemzetgyűlést kell összehívni, majd
az alkotmányozó nemzetgyűlés - miután elkészítette Magyarország új
alkotmányát, utána ugyancsak ki kell írni gyorsan új, szabad és
demokratikus választásokat, és létre kell hozni az ország valóban
demokratikusan működő parlamentjét.
    
    Miért tartjuk mi ezt létfontosságúnak? Nem csupán azért, mert
valami rögeszménk támadt, amihez nagyon mereven ragaszkodnánk.
    
    Azért tartjuk ezt rendkívül fontosnak, mert ez a parlament, amelyik
ma van, valóban alkalmatlan arra, hogy egy új alkotmányt hozzon,
hogy egyáltalán bármifajta demokratikus szellemű törvényt alkosson
Magyarországon. Kérem ez a parlament - ennek 75 százaléka az MSZMP
tagja. Magyarországnak pedig még 8 százaléka sem tagja az MSZMP-
nek. Tükrözi ez az ország valóságos politikai helyzetét? Egyáltalán
nem tükrözi. Nyilvánvaló, hogy a párt eszköze ez a parlament.
    
    Bármikor bármit megszavaztathat, leszavaztathat vele - tehát
semmiképpen sem alkalmas arra, hogy az ország egészének politikai
gondolkodását kifejezze, tükrözze, vagy azt valamilyen módon
realizálja.
    
    De nemcsak ezért fontos, hogy ez a parlament eltűnjön és helyette
egy másik parlament vegye át az országban a törvényalkotás
szerepét, hanem azért is kérem, mert ez az az út, az első olyan
lépés, amelyen keresztül egy demokratikus ország
intézményrendszerének a kiépítését el lehet kezdeni. Ez az az első
olyan lépcsőfok, amelyiken keresztül tehát megteremthetők majd azok
a többi feltételek is, amelyek alapján Magyarország valóban
demokratikus országgá alakulhat át.
    
    Ez az az út, amelyen keresztül az MSZMP rákényszeríthető a hatalom
megosztására, mert hiszen ha bejutnak oda más pártok, tömörülések
képviselői, akkor annak arányában igenis jogokat követelnek
maguknak a hatalomból. Nem adományként, hanem mint ami kijár nekik.
    
    Ez az az út, amelyen keresztül bejuthatnak a különböző politikaiak
a helyi hatalmakba, a tanácsokba, a falusi, városi és megyei
tanácsokba is, és részt kérhetnek belőle maguknak, a hatalomból -
nem pedig úgy, hogy amit majd esetleg méltóztat adni a Magyar
Szocialista Munkáspárt.
    
    De végül kérem nagyon fontos: ez az út, amelyen keresztül az
országban egyre inkább halmozódó politikai feszültség törvényes,
politikai síkra terelhető, és nem következik be egy olyan
katasztrófával járó robbanás, amelyikbe belepusztulhatna az ország.
    
    Tehát ez az útja annak is, hogy a politikai erők valóban az európai
normák szerint, valóban a többpártrendszer normái szerint
ölthessenek alakot, és vívják meg egymással a maguk küzdelmét a
politika szinterén, versengjenek egymással, és döntsön a nép.
    
    Für Lajos müncheni előadásában ezután rátért annak indoklására,
hogy a független szervezeteknek miért nem szabad ma koalícióra
lépniük a hatalommal.
    
    Ki az unió - mondta a miniszterelnök úr - nem Erdéllyel, hanem egy
politikai tömörüléssel, vagy egy magát Új Márciusi Frontnak nevező
valamilyenfajta csoportosulás - nem több ez kérem, mint az MSZMP
egyik frakciója - magunk között mondva. Előáll azzal a nagy
indítvánnyal: hozzunk létre Nemzeti Bizottságot - gyönyörűen
hangzik: Nemzeti Bizottságot! Nem kérem - mondjuk mi -, sem
koalíció, sem unió, sem nemzeti bizottságosdi nem kell - ezeket már
egyszer az elvtársak eljátszották Magyarországon, hogy mégegyszer
ezt nem lehet ugyanígy eljátszani, tehát nekünk van történelmi
emlékezetünk.
    
    A másik: azért sem lehet ezt eljátszani most kérem, mert van egy
800 ezer tagot számláló kommunista párt, amelyiknek a kezében van
az egész ország, mindenestül. Hatalmával, vagyonával, erejével,
eszközeivel, munkásőrségével, rendőrségével, mindenével együtt -,
és vannak ezek a szerencsétlen kis törékeny most kezdődő
csoportosulásocskák - 2 ezer taggal, 3 ezer taggal -, a mienk még a
14 ezer.
    
    Lehetnek ezek a partnerek egy koalícióban? Ez esztelenül kis
létszámmal nyilvánvalóan nem. Nyílván mit csinálna egy ilyen
koalícióban, unióban, nemzeti bizottságosdiban az MSZMP: lenyelné
ezeket, vagy játszogat mint a kismacska az egerekkel... Ezért nincs
semmi esély bármilyenfajta szorosabb együttműködésre. Csak
választások után, amikor majd nyilvánvalóvá válik, hogy kinek
mekkora az ereje abban az országban. Amikor majd mindenki
megmérettetik, az MSZMP is, a Magyar Demokrata Fórum is, a
szabaddemokraták -, mindenki.
    
    Amikor merőben eldönti a nép, hogy kire adja a szavaztát, ki lesz
az erősebb, ki lesz az esélyesebb valamire. Ennek a birtokában
lehet majd tárgyalni, mert akkor már van mögötte, mindenki mögött
valami, valamivel több, amivel le tudta mérni a saját súlyát a mai
magyar politikai közéletben.
    
    Persze mi Magyarországon élünk, tárgyalni addig is kell, tárgyalni
mindenkivel kell. A Magyar Demokrata Fórum kezdettől fogva ezt
vallja, de minden más ellenzéki tömörülés azt vallja, hogy
tárgyalni kell egymással is, tárgyalni kell a hatalommal is, de
alkukat kötni - a mi álláspontunk szerint - semmiféle alkut addig,
amíg a nép egy valóban népszavazáson, egy valóban választáson, egy
valódi választáson nem döntött -, addig mi semmiféle koalícióra,
egyébre hajlandók senkivel nem vagyunk.
    
    Kérem, azért kellett erről világosan beszélni, mert mégegyszer
mondom: gyakran felröppennek és Nyugat felé - és valahogy egy olyan
jó színben felröppenő gondolatoknak látszanak - mint ahogy lám-lám
milyen nagyszerű, és, hogy nyújtja a jobb kezét, bal kezét, ezt meg
azt a kezét az MSZMP, nyilvánvalóan emögött ezek a kis politikai
számítások vannak, amikbe belemenni ebben a pillanatban nem lehet
és nem szabad.
    
    Magyarországnak abból a helyzetből, abból a mély gödörből, ahová
Rákosi és a Kádár-diktatúra taszította, háromféle megoldási
lehetőség kínálkozik.
    
    Az egyik, hogy a súlyos válságon, amelyik egyre fokozódik, s egyre
jobban felgyorsul, s egyre több feszültséget teremt az országban -
egy puccsos diktatúrával lesznek majd úrrá. Azt szoktam mondani,
hogy a főtitkár úr, Grósz főtitkár úr színtévesztő, mert ő a
fehéret összekeveri a vörössel. Magyarországon nem a fehér terror
veszélye, hanem a vörös terror veszélye fenyeget kérem. Annak a.
    
    veszélye, - ez az egyik út, egy diktatórikus puccs. Csakhát -
szerencsénkre, szegény lengyelek szerencsétlenségére - ma már egy
példa, ami azt mutatja be: az se megoldás. Jaruzelski úrnak sem
sikerült semmi, csak a szőnyeg alá söpörte átmenetileg az egész
rohadt anyagot, s az ott erjed tovább, és zülleszt mindent tovább.
    
    Nem járható - aki egy picit is racionális ésszel gondolkodik -
legyen kommunista, vagy nem kommunista - tudnia kell, hogy ez
járhatatlan út. Járhatatlan.
    
    A másik, ami legalább ennyire, vagy még súlyosabb, hogy az
elégedetlenség odáig fokozódik, ha nem történik belső változás -,
hogy végül is egy meg nem gondolt, esztelen lázadásba torkollik.
    
    Tehát olyan katasztrófa következhet be, amelyikbe belepusztulhat ez
a nép, amikor majd fejjel megy a falnak.
    
    Valaki azt mondotta - talán éppen André Malraux -, hogy a
társadalmi elégedettlenség sohasem az ellen irányul, ami
kiváltotta. Hát falnak megy újra ez a nép, egy katasztrófa
következik be, amitől Isten mentse meg az országot.
    
    Azt szoktam mondani: mi már kimerítettük a XX. századra szóló
bukási keretünket. Többet nem bukhatunk kérem. Többet nem, mert
abba belepusztul ez a nép. Marad tehát egyetlen út: a harmadik út
kérem. Nem az a bizonyos harmadik út, amiről a népi írók írtak,
hanem az a harmadik út, amikor a diktatúrát szívós, kitartó, kemény
munkával, lépésről-lépésre le kell bontani. Le kell bontani az
egész szocialista gazdaságot, társadalmi berendezést, lépésről-
lépésre és ki kell építeni a demokratikus állam, társadalom és
politikai berendezkedés valamennyi intézményét. Amikor tehát
lépésről lépésre lehet eljutni a diktatúrából a demokráciába. Ez az
út az egyetlen, ami járható. És mert most március 15-e is közel van
még hozzánk, hadd fejezzem be előadásomat egy idézettel, amelyet
gróf Széchenyi István 1848. március 17-én egyik levelében írt
barátjának Pestre:
"Barátom csudákat éltünk át. Én tele vagyok a legszebb reményekkel.
    
    Ha reakció nem történik, és több lesz bennük a hazafiság, több a
polgárerény, mint a dícsvágy, én is azt hiszem: lesz még a
magyarból valami. Lesz beteljesülés." Úgy legyen!+++


1989. március 23., csütörtök


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:

"A vezetők egy része nem akarta elfogadni a március 23-i választást. A tagság döntő többsége nem tartott velük. Általában „mini frakció”-nak nevezték őket. Szóvivőjük Bejczy Sándor volt, aki egy nyilatkozatban vitatta a március 23.-án megválasztott Intéző Bizottság legitimitását."
III/III jelentés FKgP/Magyar Nemzet cikkről egy oldal


SZER hallgatói telefonok:

"FÉRFIHANG/ Hallgatva a tegnapi kommentárt, Berecz János nem más, mint a kaméleon meg a tengeri uborka közösüléséből megszületett kommunista hüllő Magyarországon ez a szó, hogy kommunista, kezd undorítóbbat jelenteni, mint az, hogy szar. /LETESZI./ NŐI HANG/ Miért kellett Elbert Jánosnak meghalni? és miért volt ilyen titokzatos körülmény, igaz-e, hogy a fia politikai okok miatt lett öngyilkos és igaz-e, hogy Elbert Jánost meggyilkolták Siófokon? Köszönöm."
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB11BUD