|
|
|
|
Az emberi értékeket 4.
|
alc. Nemcsak politikai, morális kérdés is - Ha a párt morális helyzetét jellemezzük, úgy vélem, feltétlenül szólni kell arról is, hogy miként éli meg a párttagság a mai gyökeres változásokat, hiszen a múlttal, a jelennel való nyílt szembenézés, az oly sokat emlegetett megújulás nem egyszerűen politikai, hanem etikai problémát is jelent. A szükséges változtatás, fordulat elkerülhetetlen, objektív szükségszerűség. Ezen a felismerésen, elhatározáson az MSZMP már túl van, ez visszafordíthatatlan álláspont, a hogyan és miben, még most formálódik. - A párttagság zöme ma már érti, elfogadja, hogy szükség van a változásokra, a fordulatra. Ám ahhoz, hogy felismerje, kialakítsa az új tennivalókat, meggyőződéssel képviselje és hajtsa végre azokat, ezzel nem úgy vagyunk mint a divattal: levetjük a régi ruhát, és felvesszük helyette az újat. Miközben az úton nem ácsoroghatunk, mert tovább kell lépni, válaszolni kell egy sor kérdésre miben és miért hibáztunk, miért fordult visszájára oly sok jószándék és akarat, mi az, amit meg kell tagadni, és mi az, amit meg kell őriznünk a múltból, vajon most mindenben a helyes utat választjuk-e? Milyen legyen azt MSZMP, mit kérhet a párt a tagjaitól, és mit várnak tagjai a párttól? Milyen társadalmat, milyen szocializmust akarunk? Íme egy sor, és még számos fontos kérdés, amelyek megválaszolása közben a kommunistának szembe kell néznie tegnapi és mai önmagával. Lehetséges-e ez a feszültségek, konfliktusok, felelősség nélkül? Csak a tagadással nem oldhatók meg a súlyosbodó gondok. Ha valamit elvetünk, kell helyette más. Jobb annál, ami volt, amit meghaladtunk, de mindenképpen kell eligazodás, kapaszkodó, olyan valami, ami értéket és biztonságot jelenthet. Szolidarításra, türelemre, segítségre van szükség, mert a párt nem mondhat le könnyen egyetlen olyan tagjáról sem, akire szüksége van. Úgy vélem, jobban bízhatunk azokban, jobban számíthatunk azokra, akik katarzisként élik át a változásokat, mint azoknak, akik egyik napról a másikra képesek "megújulni". alc. Nincs okunk a kishitűségre - Úgy vélem, hogy az imént említett követelmények már önmagukban is szükségessé teszik a párton belüli demokrácia erősítését, amely íly módon nem egyszerűen politikai, hanem morális tartalmat is kap. (folyt.)
1989. március 23., csütörtök 17:04
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A vezetők egy része nem akarta elfogadni a március 23-i választást. A tagság döntő többsége nem tartott velük. Általában „mini frakció”-nak nevezték őket. Szóvivőjük Bejczy Sándor volt, aki egy nyilatkozatban vitatta a március 23.-án megválasztott Intéző Bizottság legitimitását."
III/III jelentés FKgP/Magyar Nemzet cikkről egy oldal
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Hallgatva a tegnapi kommentárt, Berecz János nem más, mint a kaméleon meg a tengeri uborka közösüléséből megszületett kommunista hüllő Magyarországon ez a szó, hogy kommunista, kezd undorítóbbat jelenteni, mint az, hogy szar. /LETESZI./ NŐI HANG/ Miért kellett Elbert Jánosnak meghalni? és miért volt ilyen titokzatos körülmény, igaz-e, hogy a fia politikai okok miatt lett öngyilkos és igaz-e, hogy Elbert Jánost meggyilkolták Siófokon? Köszönöm."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|