|
|
|
|
Folytatódott az Országgyűlés munkája (12. rész)
|
Lásztity Radomír (Budapest 31. vk.), a Budapesti Műszaki ---------------- Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára felszólalásában előrebocsátotta, hogy támogatja a világkiállítás megrendezésének ügyét, ugyanakkor aggályainak is hangot adott. Kifejtette: kívánatos, hogy a kiadások fedezése érdekében a külföldi tőke bevonása olyan konstrukcióban történjen, amelynek következtében nem növekszik tovább az ország konvertibilis devizaadóssága. Másrészt elengedhetetlen az is: a költségvetésből fedezett beruházások összköltsége a teljes felkészülési időszak alatt ne legyen olyan mértékű, hogy tovább romoljék a lakosság életszínvonala. Emlékeztetett arra, hogy egy, a kulturális bizottság részére tartott tájékoztatón ezt az összeget 40 milliárd forintban határozták meg. Hiányolta, hogy a miniszteri expozéban ilyen jellegű adat nem szerepelt, s úgy vélekedett: ez a képviselők állásfoglalását lényegesen megnehezíti. Szükségesnek tartotta a világkiállítás költségvetési hatásainak rögzítését, s hangoztatta: ezen felül a Parlament nem vállalhat majd pénzügyi felelősséget. Ilyen feltételek mellett támogatja, hogy az előkészítés folytatódjék, s eredményeiről a májusi parlamenti ülésen újból tájékozódjanak a törvényhozók. Hellner Károly (Budapest, 32. vk.), a MERKUR vezérigazgatója -------------- olyan külső erőforráshoz hasonlította a világkiállítást, amely egy önmagát továbbgerjesztő folyamat elindítását segíti. Véleménye szerint, ha a világkiállítás megrendezésére lehetőséget kapunk, ez nagy aktivitást eredményez majd gazdaságunkban. Felhívta azonban a figyelmet: ebben az ügyben nagy nemzeti összefogásra van szükség, félre kell tenni a presztizsharcokat, a politikai és szakmai véleménykülönbségeket, a világkiállítás témája nem válhat ütközőponttá. Tudatosítani kell az ország lakosságában a világkiállításból származó nemzeti előnyöket, ezzel nagy cselekvő energiákat lehet felszabadítani. Emlékeztetett a II. világháború utáni újjáépítés idejére, amikor 3-5 év alatt óriási veszteségeket lehetett felszámolni nemzeti összefogással. Mostani anyagi gondjaink hasonlóak a háború utáni helyzethez; a mélypontról csak újabb összefogás mozdíthatja el a gazdaságot. A képviselő végezetül javasolta: a világkiállítás idejére változtassuk meg vendégfogadási szokásainkat, erkölcseinket. Szükséges lenne az angol és a német nyelv legalább alapfokú ismeretének elterjesztése, továbbá higiéniai kultúránk fejlesztése is - mondotta. (folyt. köv.)
1989. március 23., csütörtök 12:50
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A vezetők egy része nem akarta elfogadni a március 23-i választást. A tagság döntő többsége nem tartott velük. Általában „mini frakció”-nak nevezték őket. Szóvivőjük Bejczy Sándor volt, aki egy nyilatkozatban vitatta a március 23.-án megválasztott Intéző Bizottság legitimitását."
III/III jelentés FKgP/Magyar Nemzet cikkről egy oldal
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Hallgatva a tegnapi kommentárt, Berecz János nem más, mint a kaméleon meg a tengeri uborka közösüléséből megszületett kommunista hüllő Magyarországon ez a szó, hogy kommunista, kezd undorítóbbat jelenteni, mint az, hogy szar. /LETESZI./ NŐI HANG/ Miért kellett Elbert Jánosnak meghalni? és miért volt ilyen titokzatos körülmény, igaz-e, hogy a fia politikai okok miatt lett öngyilkos és igaz-e, hogy Elbert Jánost meggyilkolták Siófokon? Köszönöm."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|