|
|
|
|
Útra kész a világbajnokságra az asztalitenisz-válogatott - De hogy jön haza?... (1. rész)
|
1989. március 23. csütörtök (MTI) - Ha lennének férfi-női labdarúgó amatőr vegyescsapatok, a dortmundi világbajnokságra utazó magyar asztalitenisz-válogatottak most alakíthatnának egyet. Ugyanis pontosan tizenegyen (hat férfi és öt női játékos) utaznak a március 29-én kezdődő csúcstalálkozóra, akik a felkészülés utolsó napjait megszokott környezetükben, a tatai edzőtáborban töltik. Csütörtökön délelőtt az útra készülődők a tábor labdarúgópályáján erőnléti edzésüket végezték, miközben Vocskó György, a játékosok kondíció-edzője az MTI munkatársának nyilatkozott. - Régóta foglalkozom az asztaliteniszezőkkel, úgy látom, erőnlétük jobb, mint az elmúlt években bármikor. Valamennyien zokszó nélkül végzik a gyakorlatokat, csak Somosi Miklósnak van kisebb sérülése. Meglepő volt, hogy a veterán, immár 36 esztendős Klampár Tibor is szorgalmasan rótta a köröket, igaz, később nem állta meg szó nélkül: - Kell a jó erőnlét, de azért néha már fárasztó számomra a sok futás - mondta. - Igaz, régen sem rajongtam érte... Klampár búcsúra készül. A világbajnokság után már nem játszik többé a válogatottban. Ezzel kapcsolatban így nyilatkozott: - Húsz évvel ezelőtt Münchenben indultam először világbajnokságon, azóta külföldön két-három generáció is váltotta már egymást. Szeretném szépen befejezni válogatottbeli szereplésemet, igaz, ez nemcsak rajtam múlik, hanem a csapat többi tagján is. Végleges búcsúról azonban még szó sincs, még érzek magamban annyi erőt, hogy legalább öt évig klubszinten pingpongozzak. A gyakorlások többsége viszont - és ez érthető - teremben, asztalokon, labdákkal történik. Itt viszont edzőpartnerek is segítik Klampárék felkészülését. A hét eleje óta az izraeliek is együtt játszanak a magyarokkal. Ormai László szövetségi kapitány legfontosabb két segítője, Temes Péter és Fülöp István jó beosztással váltogatta az edzőtársakat, hogy ne csak azonos stílusúakkal gyakoroljanak a vb-re készülők. A két szakember elégedetten nyugtázta a játékosok akarását és szorgalmát. Különösen egy ifjú reménység tölt a többieknél is hosszabb időt az asztaloknál: a 14 éves Bátorfi Zoltán, aki minden bizonnyal a vb legfiatalabb résztvevője lesz. (folyt.köv.)
1989. március 23., csütörtök 12:14
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A vezetők egy része nem akarta elfogadni a március 23-i választást. A tagság döntő többsége nem tartott velük. Általában „mini frakció”-nak nevezték őket. Szóvivőjük Bejczy Sándor volt, aki egy nyilatkozatban vitatta a március 23.-án megválasztott Intéző Bizottság legitimitását."
III/III jelentés FKgP/Magyar Nemzet cikkről egy oldal
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Hallgatva a tegnapi kommentárt, Berecz János nem más, mint a kaméleon meg a tengeri uborka közösüléséből megszületett kommunista hüllő Magyarországon ez a szó, hogy kommunista, kezd undorítóbbat jelenteni, mint az, hogy szar. /LETESZI./ NŐI HANG/ Miért kellett Elbert Jánosnak meghalni? és miért volt ilyen titokzatos körülmény, igaz-e, hogy a fia politikai okok miatt lett öngyilkos és igaz-e, hogy Elbert Jánost meggyilkolták Siófokon? Köszönöm."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|