|
|
|
|
Grósz Károly beszéde az IPU-konferencián (1. rész)
|
1989. március 16., csütörtök - Grósz Károly mindenekelőtt őszinte nagyrabecsüléssel köszöntötte a tanácskozás résztvevőit, kifejezve azt a jóleső érzést is, hogy a 81. Interparlamentáris konferencia színhelyéül a magyar fővárost választották.
Az MSZMP főtitkára a továbbiakban méltatta az Interparlamentáris Unió tevékenységét, rámutatva: immár száz esztendeje az elsők között tűzte zászlajára a népek közeledésének és együttműködésének előmozdítását. Nemes szándékai mellett a történelem nehéz megpróbáltatásai közepette is kiállt. Törekvései ma is helytállóak. Az Interparlamentáris Unió tevékenysége a népek akaratát, őszinte békevágyát testesíti meg egymásra utalt világunkban. Az Önök munkáját a magyar közvélemény is jól ismeri és nagyra becsüli - hangoztatta, majd a magyar társadalmi-gazdasági élet időszerű kérdéseiről adott áttekintést. - Önök rendkívül izgalmas, érdekes időszakban látogattak el hazánkba. A változás, a megújulás vitákkal, ellentmondásokkal teli, de sokat ígérő időszakának lehetnek rövid időre tanui. Hogyan illeszkedjen Mgyarország a jövő század népeinek közösségébe? - Erre keressük ma a választ mindannyian, az Országgyűlés és a kormány, az MSZMP és más politikai szervezetek, az egész társadalom. - Célunk a korszerű, hatékonyan működő humánus szocialista társadalom megteremtése. Utunk a politikai és gazdasági rendszer mélyreható reformja, a demokrácia kiterjesztése. A magyar politikai fejlődés jövőjét a közösségek demokratikus önigazgatásában látom, a helyi tanácsoktól kezdve az Országgyűlésig, amely maga is átalakuló valóságunk fontos tényezője és politikai felfogásunk kifejeződése is egyben. Csak ez vihet új lendületet társadalmunkba, csak ez nyithat utat az ember alkotóképességeinek kibontakoztatása, az ország gazdasági, kulturális, műszaki-tudományos felemelkedése előtt. Programunk a magyar történelem értékeire épül, s határozott törekvésünk, hogy egyesítse magában mindazt, ami előremutató az emberi civilizáció fejlődésében. Ma és a következő két-három évben azonban mindezekkel egyidejűleg nincs fontosabb feladatunk, mint a gazdasági és politikai élet dinamikus stabilizálása. Enélkül a legjobb szándékok is kudarcra lennének ítélve. Hiszem, hogy a magyar társadalomban egyetlen felelősségteljesen gondolkodó erő sem érdekelt újabb nemzeti tragédiában. Nemzetközi környezetünk is a nyugodt átmenetet, a stabilitás megőrzésével párosuló bátor cselekvést ösztönzi mind politikai, mind gazdasági téren. (folyt.köv.)
1989. március 16., csütörtök 15:54
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A vezetők egy része nem akarta elfogadni a március 23-i választást. A tagság döntő többsége nem tartott velük. Általában „mini frakció”-nak nevezték őket. Szóvivőjük Bejczy Sándor volt, aki egy nyilatkozatban vitatta a március 23.-án megválasztott Intéző Bizottság legitimitását."
III/III jelentés FKgP/Magyar Nemzet cikkről egy oldal
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Hallgatva a tegnapi kommentárt, Berecz János nem más, mint a kaméleon meg a tengeri uborka közösüléséből megszületett kommunista hüllő Magyarországon ez a szó, hogy kommunista, kezd undorítóbbat jelenteni, mint az, hogy szar. /LETESZI./ NŐI HANG/ Miért kellett Elbert Jánosnak meghalni? és miért volt ilyen titokzatos körülmény, igaz-e, hogy a fia politikai okok miatt lett öngyilkos és igaz-e, hogy Elbert Jánost meggyilkolták Siófokon? Köszönöm."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|