|
|
|
|
|
|
|
|
SZER:
Ceausescu-gyásznap - felhívás
"Felolvassuk a Románia Libera nyilatkozatát:
"1965. március 23-a a román nemzet történelmének legfeketébb
napjává lett. Ezen a napon választották Nicolae Ceausescut
főtitkárrá, ekkor vette át a hatalmat....
Fivéreink és nővéreink, románok, magyarok, németek! Mindannyian,
akik reszkettek, ha megláttok egy kék egyenruhát, egységesnek kell
lennünk! Eljött a pillanat, hogy ne féljünk többé szomszédainktól.
Senki nem tilthatja meg nekünk, hogy március 23-ikán gyászruhába
öltözzünk. Szolidárisak vagyunk a Nicolae Ceausescuhoz, a Román
Kommunista Párt hat egykori vezetője által intézett levél
aláíróival. Kegyelettel fogunk adózni a brassó-pojániai politikai
öngyilkosság áldozatának.
Száműzetésbeli románok! Fölhívunk benneteket, hogy március 23-án
küldjetek részvét-táviratot Románia Szocialista Köztársaság
nagykövetségeinek és mindannyian viseljétek a gyász jeleit."
OS:
Tiltakozó kirándulás Nagymarosra
"A Bajcsi Zsilinszky Baráti
Társaság Környezetvédő Csoportja, a Duna mozgalmak és független
szervezetek részvételével tiltakozó kirándulást szervez a nagymarosi
vízlépcső építéséhez 1989. április 3-án."
|
|
|
|
|
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (1. rész)
|
1989. március 22., szerda - Csaknem kéthetes szünet után, szerda délelőtt 10 órakor Szűrös Mátyás elnökletével folytatta munkáját az Országgyűlés március 8-án megkezdett ülésszaka. Az ülésteremben foglalt helyet Straub F. Brunó, az Elnöki Tanács elnöke, Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke, ott voltak az MSZMP vezető tisztségviselői, a kormány tagjai és a páholyokból követte figyelemmel a tanácskozást a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek több vezetője. A törvényhozók először az Országgyűlés idei várható programja feletti - a hónap elején megtartott ülésen megkezdett - vitát folytatták. Dr. Mezey Károly (Szabolcs-Szatmár m. 18. vk.), a kisvárdai ---------------- Városi Tanács Kórház-Rendelőintézetének osztályvezető főorvosa az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának megbízásából indítványozta, hogy a Parlament idei munkaprogramjában szerepeljen a nemdohányzók védelmében hozandó törvény tervezetének megvitatása. Felhívta a figyelmet arra, hogy Magyarországon hárommillióan dohányoznak, s a nők körében is egyre jobban terjed ez a káros szenvedély. Rámutatott, hogy a szív- és érrendszeri, valamint a daganatos betegségek kialakulásának nagy részénél tetten érhető a dohányzás hatása. Kitért arra is, hogy a passzív dohányosok is egészségkárosodást szenvednek, s ez már emberi jogi kérdés, hiszen mindenkinek joga van tiszta, egészséges levegőt szívni. Javasolta, hogy törvény tiltsa a dohányzást minden olyan helyen, ahol dohányosok és nem dohányzók kényszerűen együtt tevékenykednek. Técsy László (Szabolcs-Szatmár m. 19. vk.), a nyírtassi Dózsa ------------ MGTSZ elnöke a képviselői munka nehézségeit ecsetelte felszólalásában. Sokallta az ülésszakok számát, jobb időkihasználásra intette képviselőtársait, önmérsékletet kért a hozzászólóktól. Nehezményezte azt is, hogy az előterjesztők törvénytervezet-áradatot zúdítanak az Országgyűlésre, így állandó időhiánnyal küszködik a törvényhozó testület, s ezért nem tud felelősségteljesen dönteni. Amennyiben nem mérséklődik a mostani tempó, csak ,,főállásban,, lehet ellátni a képviselői munkát - hangsúlyozta. Kérdéses azonban - tette hozzá -, hogy a képviselők hajlandóak-e eddigi hivatásukkal felhagyni. Javasolta: alakuljon egy bizottság, amely meghatározza, hogy az Országgyűlés a mandátumának lejártáig még milyen témákkal foglalkozzék. (folyt.köv.)
1989. március 22., szerda 11:25
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (2. rész)
|
Csipkó Sándor (Bács-Kiskun m. 20. vk.), a keceli Szőlőfürt ------------- Mezőgazdasági Szakszövetkezet elnöke a programvitához kapcsolódó hozzászólásában kifogásolta, hogy a kormány gazdasági csomagtervének számos eleme nem szerepel a parlament idei programjában. Ezért megkérdezte: a kormány mikor kívánja előterjeszteni a bér- és árreform tervét, illetve a szakszervezeti törvényjavaslatot. Ezután a kormány illetékesei válaszoltak a képviselők felvetéseire. A Mezey Károly által tett javaslatra Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter úgy reagált, hogy ő maga is hasznosnak tartaná a kérdés megvitatását, de - mivel egyelőre nem alakult ki az országban dohányzásellenes közvélemény - tartani lehet a javaslat visszautasításától. Szűrös Mátyás azt a kérdést tette fel a képviselőknek, hogy még az idén beiktassák-e az igen zsúfolt napirendi tervbe a dohányzásellenes törvény megalkotását. A törvényhozók többségi szavazattal elvetették a kérdés idei napirendre tűzését. Csipkó Sándor hozzászólására Nyers Rezső államminiszter válaszolt. Mint mondta, a kérdés indokolt. A kormány dolgozik a reform-csomagterven. Várhatóan nyáron elkészül vele, így ősszel az Országgyűlés elé tudja terjeszteni. Eke Károly képviselőt (Csongrád m. 10. vk., a Magyar Rádió főmunkatársa) ez a válasz nem elégítette ki. Azt javasolta, hogy az Országgyűlés határozza meg: a kormány a reformprogramot két hónapon belül terjessze a parlament elé. Nyers Rezső úgy vélekedett, hogy felelőtlenség volna ilyen rövid határidőt vállalni. A képviselők túlnyomó többsége a kormány álláspontjával értett egyet. Szűrös Mátyás ezután emlékeztetett azokra az általános jellegű javaslatokra, munkamódszerbeli észrevételekre, amelyek a két héttel ezelőtti vitában elhangzottak, s amelyeket a kormánynak célszerű hasznosítania. Emlékeztetett továbbá azokra a konkrét képviselői indítványokra, amelyek a programtervezet kiegészítését, módosítását célozták. A nagyberuházásokkal, illetve a gazdaságilag elmaradott térségekkel összefüggő indítványt a stabilizációs munkaprogram végrehajtásáról szóló beszámoló kapcsán célszerű majd megvitatni - mondta Szűrös Mátyás. Az éves, illetve a középtávú népgazdasági terv jóváhagyási eljárásáról akkor indokolt dönteni, amikor majd módosítják a népgazdasági tervezés rendszeréről szóló törvényt - tette hozzá. Bejelentette továbbá, hogy a Minisztertanács a júniusi ülésszakra kérte átütemezni a honvédelmi törvény, valamint a büntető törvénykönyv módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. (folyt.köv.)
1989. március 22., szerda 12:27
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (3. rész)
|
Mindkét javaslat az alternatív katonai szolgálat bevezetésével függ össze, és számos részletkérdésben további érdekegyeztetésre van szükség - fűzte hozzá magyarázatképpen Szűrös Mátyás. Határozathozatal következett, először egy résztémában. Túlnyomó többséggel, mindössze négy tartózkodás mellett fogadták el a törvényhozók Kovács László képviselő azon javaslatát, hogy az Országgyűlés 1989. évi programja egészüljön ki az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal beszámolójával az időszerű bér- és munkaerőgazdálkodási feladatokról. (Halmos Csaba államtitkár korábban jelezte: az Országgyűlés döntése esetében a második félév során kész eleget tenni a felkérésnek.) Ezután az Országgyűlés az 1989. évi várható programját - egészében, a már elfogadott kiegészítéssel együtt - négy ellenszavazattal elfogadta. (folyt.köv.)
1989. március 22., szerda 12:28
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (4. rész)
|
Ezt követően az önálló képviselői indítványok napirendre tűzéséről tanácskoztak a képviselők. Szűrös Mátyás bejelentette, hogy Szirtesné dr. Tomsits Erika (Bp. 22. vk.), a Semmelweis --------------------------- Orvostudományi Egyetem II. sz. Gyermekklinikájának tanársegéde március 1-jén három önálló indítványt nyújtott be. Bár korábban a képviselő már ismertette két indítványát, az Országgyűlés úgy döntött, hogy mindhárom javaslat napirendre tűzéséről a mostani ülésen határoz. Az indítványokat a képviselők írásban megkapták, így az elnök csak azok lényegét ismertette. Az első indítványban Szirtesné dr. Tomsits Erika azt javasolta, hogy a decemberi ülésszak napirendjén szereplő tájékoztatási törvény megalkotását a nyári ülésszakra hozzák előre. Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter kifejtette: a kormány nem vitatja, hogy elavult a sajtóról szóló, jelenleg hatályban lévő jogszabály, ám mégsem javasolja, hogy az új tájékoztatási törvényt az eredeti ütemtervtől eltérően, már a nyáron megvitassa az Országgyűlés. Ennek indokaként azt hozta fel a miniszter, hogy ez a törvény rendkívül nagy jelentőségű, érinti az egész ország, az egész társadalom nyilvánosságának szerkezetét. Indokolt tehát, hogy széles körű társadalmi vita előzze meg a törvényalkotást. Ehhez azonban hosszabb időre van szükség, s legkorábban csak a decemberi ülésszakon kerülhet a törvényjavaslat az Országgyűlés elé. Szirtesné dr. Tomsits Erika az elnök kérdésére újból megismételte: fontosnak tartja, hogy a törvényjavaslatot minél előbb tárgyalják meg. A képviselők - 23 támogatószavazattal, 12 tartózkodással - elvetették képviselőtársuk indítványát. Szirtesné dr. Tomsits Erika második indítványa azt szorgalmazta, hogy az Országgyűlés két fordulóban tárgyalja meg a választójogi törvény tervezetét, még ebben az évben, a szeptemberi és a decemberi ülésszakon. Kulcsár Kálmán egyetértett azzal, hogy a Parlament két fordulóban tárgyalja a törvényjavaslatot, ám - mint mondta - egyelőre nem tud pontos határidőt megjelölni, mert az új választójogi törvény megalkotása előtt politikai tárgyalásokat kell folytatni, s a választójogi törvény politikai döntés függvényeként kerül majd a Parlament elé. Még nincs azonban információ arról, hogy hol tartanak ezek a tárgyalások, mikor várható a befejezésük. Ezért javasolta, hogy az Országgyűlés határidő nélkül fogadja el a törvényjavaslat kétfordulós megtárgyalását, azzal a megkötéssel, hogy a tervezet még az idén a Parlament elé kerül. Ezzel a képviselőnő egyetértett, s az Országgyűlés is egyhangúlag elfogadta a miniszter javaslatát. (folyt.köv.)
1989. március 22., szerda 13:06
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (5. rész)
|
Az önnálló képviselői indítvány harmadik része arra vonatkozott, hogy az 1990-ben esedékes képviselőválasztásokat 1990 elejére írják ki, továbbá, hogy az új alkotmányt az újonnan megválasztott Országgyűlés fogadja el, vagy bocsássa népszavazásra. Szűrös Mátyás rámutatott: az indítvány elfogadásának feltétele, hogy az Országgyűlés megalkossa az új választási törvényt. A Parlament saját feloszlatását addig nem mondhatja ki. Ugyanis ez esetben a jelenleg hatályos választási törvény alapján kellene a választásokat megtartani. Erre tekintettel javasolta: az Országgyűlés az indítványt ne most tűzze napirendre, hanem az abban foglaltakról az új választási törvény megalkotásakor döntsön. Ezzel a javaslattevő is egyetértett. Az Országgyűlés egyhangúlag úgy döntött, hogy az indítványt most nem tűzi napirendre. Ezt követően az elnök bejelentette, hogy az ülésszak előtt öt nappal, március 17-én nyújtotta be Bödőné Rózsa Edit (Csongrád m., 3. ----------------- vk.), a Taurus Gumigyár energetikusa önálló indítványát, amelyben a hatályban lévő választási törvényt érintő módosító javaslatot tett. Mivel az indítvány a házszabály által megszabott határidőn túl érkezett, nem volt mód arra, hogy azt előzetesen kiküldjék a képviselőknek. Az elnök bejelentette, hogy az indítvány napirendre tűzéséről az Országgyűlés áprilisi ülésszakán határoz. (folyt.köv.)
1989. március 22., szerda 13:07
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (6. rész)
|
Az elnök, mielőtt megadta a szót Halmos Csaba államtitkárnak a sztrájkról szóló törvényjavaslat előterjesztésére, közölte: Az Országgyűlés tagjai e napirendhez kapcsolódóan négy írásos anyagot kaptak; a sztrájkról szóló eredeti törvényjavaslatot és indoklását, majd a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság módosító javaslatokat tartalmazó jelentését. A március 10-ei ülésen kiosztották a törvénytervezet egy átdolgozott változatát, amelyben már szerepelnek a bizottság módosító javaslatai és megszüntek a változatok, tehát nincs már ,,A,, és ,,B,, variáció. Javasolta, hogy a képviselők ezt az átdolgozott törvényjavaslatot tekintsék tárgyalási alapnak. Ez megkönnyíti a vitát és egyszerűbbé teszi a határozathozatalt. Végül a negyedik írásos anyag Tallósy Frigyes és Nagy Sándor módosító javaslatait tartalmazza. Ezután Halmos Csaba államtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke terjesztette elő a törvényjavaslatot. Mint mondotta: olyan törvényjavaslat kerül napirendre, amelyben tételes jogi szabályozás hazánkban eddig még soha nem volt. Okkal vetődik fel a kérdés: miért éppen most jött el az ideje annak, hogy a sztrájkról jogi szabályozás szülessen. A felületes válasz kézenfekvő: miután az utóbbi időben megjelent társadalmi-gazdasági életünkben a sztrájk, régi magyar szokás szerint erre azonnal paragrafusokat kell hozni. Valójában ennél jóval többről van szó. Ha a munkaviszony keretében is valódi érdekegyeztetés kialakulásával kell számolnunk, annak jogi feltételeit is meg kell teremteni. Ebbe a rendszerbe szervesen illeszkedik a sztrájk, mint a munkavállalói érdekérvényesítés egyik drasztikus eszköze. Ebben a megközelítésben a sztrájkjog rendezésének alapvető oka, de egyben célja is, hogyaz érdekegyeztetési folyamatban az összhangot biztosítsa, mégpedig annak a világon mindenütt elfogadott elvnek a szem előtt tartásával, amely szerint a sztrájk az érdekérvényesítés végső eszköze. Azokban az országokban - mondta -, ahol a sztrájkjogot biztosítják, rendezik e jog gyakorlásának feltételeit is. Ennek több formája lehetséges. A legszerencsésebb az a megoldás, amikor az érintettek - döntően a munkavállalók és a munkáltatók szervezetei - megállapodással rendezik e kérdést. A magyar kormányzat számára is ez lett volna a legmegfelelőbb megoldás, azonban rövid időn belül nyilvánvalóvá vált, hogy az érintettek e körben nem jutottak konszenzusra. (folyt. köv.)
1989. március 22., szerda 13:13
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (7. rész)
|
A másik lehetséges rendezési módszer a megfelelő bírói gyakorlat kialakítása. Ez főleg az angolszász országokban érvényesül, ott azonban a bírói jogalkotás elismertsége különbözik a mi gyakorlatunktól. A magyar jogrendszerbe tehát olyan javaslat illeszkedik, amely a jogi szabályozásra épít. Az előkészítés során arra törekedtünk, hogy a lehető legszélesebb körben konszenzust teremtsünk a szabályozást illetően. Ennek érdekében a tervezetet két alkalommal is vitára bocsátottuk. Az elmúlt év végén lezajlott első vita során számos hasznos, értékelhető javaslatot, észrevételt kaptunk. Ennek megfelelően a tervezetet jelentősen átdolgoztuk, s ezt újólag széles körű vitára bocsátottuk. A tervezetnek a sajtóban való közzétételével lényegében valamennyi magyar állampolgár, szervezet, munkáltató részére lehetőséget adtunk javaslatok, észrevételek megtételére. Ezen túl a leginkább érintett szervezetekkel - a Magyar Gazdasági Kamarával, a szakszervezetekkel - nyilvános vitákon vettünk részt. Az említett szervezetek, valamint a Hazafias Népfront keretében szűkebb körű eszmecserére bocsátottuk a tervezetet. E viták eredményeként a legtöbb kérdésben közeledtek a nem oly régen még igen távoli álláspontok. Először is arra a kérdésre kell válaszolni, amely úgy fogalmazódott meg az előkészítő viták során, hogy a jelenlegi gazdasági és társadalmi körülményeink között egyáltalán indokolt-e megengedni a sztrájkot. Erre a kérdésre lassan tizenhárom éve megszületett az egyértelmű válasz. Az 1976. évi 9. törvényerejű rendelettel ugyanis hazánk elfogadta az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, amelynek 8. cikkében kötelezte magát: biztosítja az adott ország törvényeivel összhangban gyakorolt sztrájkjogot. Másodszor a sztrájk szabályozásának egyik alapdilemmájára kell a figyelmet felhívni. A sztrájk a munkavállalók alapjoga, de mint minden alapjog szabályozásánál, szükségképpen érvényesülnek meghatározott korlátok. Ugyanis az alapjogok, korlátlan érvényesülésük esetén más állampolgári, emberi vagy munkavállalói jogokat, illetve társadalmi alapérdekeket sérthetnek. Ezért olyan, talán kényesnek nevezhető egyensúlyt kell teremteni a jogi szabályozásban is, amely egyfelől garantálja a dolgozók sztrájkhoz való jogát, ugyanakkor védi a társadalmat az e jog gyakorlásából szükségképpen bekövetkező hátrányoktól. Azt is látni kell, hogy önmagában a jogi szabályozás képtelen ezt a funkciót betölteni. (folyt. köv.)
1989. március 22., szerda 13:18
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (8. rész)
|
Halmos Csaba ezután úgy fogalmazott, hogy a sztrájk nem oka, hanem tünete a feszültségeknek. Ebből a tételből a javaslat előkészítői számára világossá vált: mint minden tüneti kezeléssel, úgy a sztrájk túlzott korlátozásával sem kerülhetnénk el a feszültségek fokozását, a vadsztrájkok kirobbanását. Nyilvánvaló tehát, hogy a sztrájkot kiváltó konfliktus csak a legritkább esetekben kezelhető jogi eszközökkel. Alapvető funkciója a törvénynek, hogy a sztrájkban résztvevőket védelemben részesítse. E védelem többirányú. A sztrájk jogszerűségének, illetve jogellenességének megállapítása bírósági hatáskörbe tartozik, így kizárja azt a hazánkban is már korábban tapasztalható jelenséget, amely a sztrájkot informális csatornákon keresztül minősíti. Ezen túl a javaslat a jogszerű sztrájkban résztvevők helyzetét legalizálja, amikor kimondja, hogy emiatt a dolgozókat, a szakszervezeteket hátrány nem érheti. A jogi rendezés másik funkciója az, hogy előre kiszámíthatóvá tegye a jogellenes sztrájk szankcióit. A szabályozás módszeréről, ha úgy tetszik stílusáról szólva kifejtette: az előzetes vitákban egyesek túlszabályozást, míg mások alulszabályozást említettek. A tartalmat illetően egyik oldalról túl általánosnak, másik oldalról viszont túlságosan konkrétnak, így korlátozónak minősítették a tervezetet. A sokszori egyeztetés eredményeként az álláspontok e téren is jelentősen közeledtek egymáshoz. Ami a túlszabályozást illeti, a tervezet mindössze hét paragrafust tartalmaz, s a sztrájkkal kapcsolatban feltétlenül jogi rendezést igénylő kérdéseket érint. Ezen túl természetes, hogy például a szakszervezetek belső szabályzatban is meghatározzák a sztrájk szervezésének, lebonyolításának rendjét. A javaslat előkészítése során az egyik legsúlyosabb dilemma az volt, hogy a törvény milyen mélységben és részletességgel rendezzen egyes kérdéseket. (folyt. köv.)
1989. március 22., szerda 13:34
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (9. rész)
|
Rövidesen be kellett látnunk - hangoztatta az államtitkár -, hogy a túlságosan konkrét, minden eshetőséget számba vevő szabályozási módszer értelmetlen és a gyakorlat számára rendkívül problematikus. Ha ugyanis egyes eseteket kívánunk rendezni, ez szükségképpen további szabályozást igényel, amely többszáz paragrafusból álló, áttekinthetetlen sztrájk-kódex megalkotásához vezetne. A nemzetközi gyakorlathoz igazodva a szabályozás olyan általános fogalmakat használ, amelyeket konkrét esetre jogértelmezéssel lehet alkalmazni, ami a bíróságok hatáskörébe tartozik. Ezzel az általános magatartási szabályokat tartalmazó törvény egyedi esetre szóló alkalmazásának a jogszerűsége is garantált. Halmos Csaba szerint a törvénytervezet szabályai két nagy csoportba sorolhatók. Az egyikbe a sztrájk gyakorlásának feltételeit érintő, míg a másikba a sztrájkban résztvevők védelmét szolgáló rendelkezések tartoznak. E szabályok részletes ismertetése helyett az államtitkár az előkészítés során vitatott kérdésekre tért csak ki. Az eredeti tervezet abból indult ki, hogy a dolgozókat csak munkaviszonyuk keretében illeti meg a sztrájk joga. Ez a megfogalmazás a sztrájkjog gyakorlását tehát a munkaviszonyt érintő kérdésekre korlátozta. A tervezet vitáját alapvetően ez a megoldás váltotta ki. Az eredeti javaslatban rendező elvként szerepelt, hogy a sztrájk igazában azzal szemben hatékony eszköz, aki a követelést orvosolni is tudja. A vitázók többsége azonban ezt az elvet úgy értékelte, hogy túlzottan korlátozza a sztrájkhoz való jogot. Bár az értelmezésben lehetnek különbségek, világosan le kell szögezni: a kormány nem kíván korlátozó sztrájktörvényt elfogadtatni, mert ez saját érdekeivel is ellentétes. Ez a magyarázata annak, hogy a szakmai vitát komolyan vette és nyitottan fogadta a javaslatokat, módosította korábbi elgondolásait. Vitathatatlan, hogy a sztrájknak csak a munkaviszony keretében történő megengedése diszfunkciókkal is járhat. Így például: a gazdasági intézkedésekkel szemben csak a bérek emelése érdekében lehetne fellépni, ami az inflációs ráta emelkedéséhez vezetne, illetve a béremelésre képtelen munkáltatók számára az ilyen sztrájkok kezelhetetlenné válnának. Tény az is, hogy a nemzetközi gyakorlatban az említett Egyezségokmány szövegével összhangban megszorítás nélkül, a gazdasági és szociális érdekek védelmére ismerik el a sztrájk jogát. (folyt. köv.)
1989. március 22., szerda 13:36
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (10. rész)
|
Döntően az említett indokok alapján a kormány számára elfogadható a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság javaslata, amely a sztrájk jogát a dolgozók gazdasági és szociális érdekeinek biztosítására engedi meg. Az előzőekkel szorosan összefügg a szolidaritási sztrájk kérdése is. Etekintetben az eredeti tervezet két változatot tartalmazott. Az egyik változat kizárta a szolidaritási sztrájkhoz való jogot, abból kiindulva, hogy a sztrájkkal érintett munkáltató képtelen a sérelmet befolyásolni. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság javaslata szerint megilleti a munkavállalókat a szolidaritási sztrájkhoz való jog. Ez a megoldás összhangban áll a nemzetközi gyakorlattal, ugyanis a szolidaritási sztrájkot általában megengedik. Vitathatatlan, hogy ha közvetett formában, de a szolidaritási sztrájk is nyomást gyakorolhat az érintett munkáltatóra vagy szervezetre, ami hathatósabbá teheti a munkavállalói érdekvédelmet. Tekintettel azonban arra, hogy az ilyen jellegű sztrájkok az érintett munkáltatók érdekeit alapvetően sújtják, garanciális szempontból indokolt, hogy ilyen sztrájkot csak a szakszervezet kezdeményezhessen. Természetes, hogy szolidaritási sztrájk esetében az előzetes egyeztetés kötelező előírása értelmetlen. A szakmai vita másik alapvető kérdése arra vonatkozott, hogy ki kezdeményezheti a sztrájkot. Az egyik korábbi változat értelmében erre csak a szakszervezet jogosult. Ez a megoldás nem ismeretlen a nemzetközi gyakorlatban, hiszen példul az NSZK-ban és Svájcban csak a dolgozók képviselői, tehát a szakszervezetek jogosultak sztrájkot kezdeményezni. A megszorítás alapvető indoka az, hogy a megfelelő apparátussal, kellő felkészültséggel rendelkező szakszervezetek esetében garancia mutatkozik arra, hogy az adott sztrájk jogszerű lesz. Lényeges korlátozást ugyanakkor azért sem tartalmaz ez a szabály, mert bármelyik, adott esetben akár az országos szintű szakszervezet is kezdeményezhet sztrájkot. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság javaslata alapján a tervezet nem tartalmaz megszorítást arra nézve, hogy ki jogosult a sztrájk kezdeményezésére. Ebből következik, hogy erre indítványt tehetnek a szakszervezetek, de a dolgozók közössége is. A bizottság javaslatával egyetértve feleslegesnek tekintjük azt a korábbi tervezetben szereplő részt, amely a titkos szavazáson alapuló többségi döntés kötelező előírásának fenntartását javasolta. (folyt. köv.)
1989. március 22., szerda 13:41
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (11. rész)
|
A javaslat a nemzetközi gyakorlattal összhangban határozza meg azt a kört, ahol a sztrájk tilos. Ennek indoka kizárólag az, hogy a sztrájk más alapjog - például az élethez való jog - gyakorlását ne, vagy csak társadalmilag elfogadható mértékben korlátozza. Egyetértés mutatkozott abban a kérdésben, hogy a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végző munkáltatóknál csak korlátozott mértékben gyakorolható a sztrájk, mégpedig úgy, hogy a szolgáltatás még elégséges teljesítését ne gátolja. A javaslat előkészítése során meggyőződtem arról, hogy ennek az elvnek a biztosítékai, valódi garanciái nem a jogi szabályozásban, hanem társadalmi-gazdasági tényezőkben gyökereznek. Meggyőző volt számomra az alapellátásban tevékenykedő szakszervezetek és munkavállalók határozott és felelősségteljes hozzáállása. Egyértelműen kifejezésre juttatták, hogy a lakosság terhére, hátrányára csak kivételesen, igen súlyos érdeksérelem esetén élnek a sztrájk eszközével - mondotta az előadó. A tervezet azon szabályait illetően, amelyek a sztrájkban, különösen a jogszerű sztrájkban résztvevők védelmét célozzák, érdemi vita keletkezhet. Itt egyetlen olyan szabályra hívom fel a figyelmüket, amely nem a javaslatból, hanem az általános munkajogi szabályokból következik. Ha a sztrájk kezdeményezése jogellenes munkáltatói magatartásra vezethető vissza, az érintett dolgozók a kiesett munkabérüket kártérítés címén igényelhetik. Az államtitkár végezetül egy olyan kérdésről beszélt, amelyről a tervezet szándékosan nem szól: a szankcionálásról, a felelősségrevonásról. - Tudatosan törekedtünk arra, hogy a jogellenes sztrájkhoz kapcsolódó külön szankciókat ne tartalmazzon a törvény, ugyanis ezek nem kívánatos korlátokat jelentenek - hangsúlyozta. Természetes, hogy a jogszerű sztrájkban résztvevő dolgozókkal szemben emiatt semmilyen joghátrány nem alkalmazható. Kivétel ez alól az az eset, amikor a jogszerű sztrájkban résztvevő dolgozók egyéb kötelezettségeiket, így különösen a személy- és vagyonvédelem biztosításának kötelezettségét megszegik. A jogellenes sztrájkban résztvevőkre ugyancsak az általános szabályok vonatkoznak. Ez azt jelenti, hogy az ilyen sztrájk kezdeményezése, illetve annak gyakorlása, a munkaviszonyból eredő kötelezettségek megsértésének minősül. Ebből következik, hogy a dolgozóval szemben fegyelmi eljárás kezdeményezhető, illetve a munkaviszonya felmondással is megszüntethető. (folyt. köv.)
1989. március 22., szerda 13:46
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (12. rész)
|
Összegezve az elmondottakat, hangsúlyozta: a tervzettől sem többet, sem kevesebbet nem lehet várni, mint amennyit általában a jog befolyásolni képes meghatározott életviszonyok rendezésével. Veszélyesnek tartotta a szabályozás túlbecsülését, illetve annak alulbecsülését is. - A javaslat előkészítése is jól tükrözte azokat a társadalmi-gazdasági feszültségeket, amelyek napjainkra hazánkban felhalmozódtak. Az előkészítő viták legáltalánosabb tapasztalata az, hogy bárhol és bármilyen közegben vitáztunk, csatáztunk a tervezetről, egyértelműen megfogalmazódott: a munkavállalók a sztrájkot, mint érdekérvényesítési eszközt, nem tekintik valódi alternatívának, s azzal valóban csak a végső esetben kívánnak élni. Ez a társadalmi hozzáállás az igazi garancia arra, hogy ne a sztrájk-anarchia uralja hazánkat. Hasonlóan felelős társadalomirányítási magatartás szükséges ahhoz, hogy az értékteremtő munka iránt meglévő igény ne csapjon át a sztrájkot is természetesnek tekintő közömbös hangulatba. Ezért természetes és szükséges, hogy az e törvény előkészítése kapcsán is megindult társadalmi párbeszéd tovább folytatódjék olyan irányba, amely az értelmes és alkotó munka feltételének megteremtését célozza. Ez egyben valódi garancia lehet a sztrájkok megelőzésére. Halmos Csaba bejelentette, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság külön nem említett javaslataival is egyetért a kormány. Megítélése szerint az Országgyűlés olyan törvényt alkothat, amely alapjaiban biztosítja a sztrájkhoz való emberi, illetve munkavállalói jogot. Olyan józan és ésszerű korlátokat tartalmaz csupán, amelyek a társadalom védelmére elengedhetetlenül szükségesek. - Felelősséggel állítom, hogy a tervezet egyetlen mondata sem ellentétes a különböző nemzetközi egyezményekben és ajánlásokban megfogalmazottakkal. (folyt. köv.)
1989. március 22., szerda 13:49
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (13. rész)
|
Az előkészítő vitákban állandóan jelen volt a kétség: nem tárjuk-e túlságosan szélesre a kapukat egy liberális sztrájktörvény megalkotásával? A sztrájkjog olyan ár, amit a demokratizálásért meg kell fizetni. Hogy ez az ár milyen súlyos lesz, nem ezen a törvényen múlik. Embereken múlik, akik kiváltják és akik gyakorolják a sztrájkot. Ugyanezen emberek tartós társadalmi békében is élhetnek - mondotta, s végezetül kérte, hogy a módosításokkal a törvényjavaslatot fogadják el a képviselők. (folyt. köv.)
1989. március 22., szerda 13:52
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (14. rész)
|
Szigethy Dezső (Győr-Sopron m., 14. vk.), a jogi, igazgatási -------------- és igazságügyi bizottság nevében a törvénytervezet vitájának tapasztalatait összegezve ismertette azokat az ajánlásokat, alapelveket, amelyek a bizottság tanácskozásán kikristályosodtak. A testület mindenekelőtt egyhangúlag úgy foglalt állást, hogy szükség van a sztrájk törvényi szintű szabályozására. Annak ellenére határoztak így, hogy az elmúlt időszakban számos jogalkalmazótól hallhatta a nagyközönség: ,,Minden szabad, ami nem tilos,,. A bizottság ezzel együtt élt a gyanúperrel - amit egyébként nemzetközi példák is igazolnak -, hogy aminek gyakorlására nincsenek törvényi garanciák, az jogon kívüli mérlegeléssel, esetleg politikai indoklással tilossá tehető, netán büntetést vonhat maga után. A törvényalkotók célja azonban nem lehet más, mint, hogy a jogaik, érdekeik védelmében fellépő munkavállalók jogbiztonságban érezhessék magukat. Ezzel összefüggésben a törvény társadalmi feladatát Szigethy Dezső abban jelölte meg, hogy biztosítson olyan jogi lehetőséget, amellyel, mint végső eszközzel élhetnek a munkavállalók. Ugyanakkor tartalmazza mindazon korlátokat, amelyek beiktatásával a társadalom normális működése biztosítható. A bizottság nagy szótöbbséggel elvetette azt az indítványt, hogy két fordulóban tárgyalja az Országgyűlés a törvényjavaslatot. Nem jutottak viszont dűlőre abban a kérdésben, hogy a mostani ülésszakon egyáltalán napirendre kerüljön-e ez a tervezet. A döntésképtelenség hátterében az állt, hogy a képviselők úgy vélték: nem áll rendelkezésre elég idő az ,,alaptervezet,, átdolgozásához, illetve az új javaslat véleményezéséhez. Szigethy Dezső hangsúlyozta, hogy a tervezetet a jogi bizottság mellett öt másik parlamenti állandó bizottság is megvitatta. Az előterjesztéssel szemben támasztott ellenvetéseiket három fő probléma köré lehet csoportosítani. Az egyik ilyen, visszatérő kifogás volt, hogy a tervezet erősen korlátozó jellegű. Főként azt nehezményezték, hogy a sztrájkot a munkahelyek falai közé kívánja szorítani, illetve kizárja a munkabeszüntetés kezdeményezőinek köréből a kisebbségi szakszervezeteket. Nem értettek egyet azzal sem, hogy a jogszerűséget csak az érdekelt munkavállalókra és a munkáltatókra korlátozza, a kiesett munkaidőre pedig tiltja a bér kifizetését. (folyt. köv.)
1989. március 22., szerda 14:04
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (15. rész)
|
A viták során szóvá tették azt is, hogy a törvényjavaslat bürokratikus megkötéseket tartalmaz. Ezek közé sorolták, hogy a tervezet intézményesíti a titkos szavazást, és túlzott szerepet biztosít a kollektív szerződésnek. Emellett sokan úgy vélték, hogy a sztrájktörvény tervezete nem tud kötődni a kialakult érték-, illetve intézményrendszerhez, Ezzel kapcsolatban olyan problémák vetődtek fel, mint például: minek alapján állapítja meg a bíróság a jogszerűséget, illetve milyen kritériumok alapján döntenek a munkaügyi bíróságok a felelősségről, az okozott kárról. Ezeknek a nyitva hagyott kérdéseknek az eldöntésére a jogi bizottság egyeztető albizottságot hozott létre. A testület munkájának gyümölcse az a jelentés, amelyet a törvényhozók írásban megkaptak. Ezzel kapcsolatban Szigethy Dezső utalt arra, hogy az egyeztető testület javaslatait a kormány nevében Halmos Csaba államtitkár elfogadta, s azokat már beépítették a törvénytervezetbe. A legfontosabb változásokat sorra véve az előadó kiemelte, hogy megszűnt a tervezet legtöbbet bírált korlátozó jellege; a sztrájk immár nem munkaviszonyhoz kötött. Hasonlóan jelentős változás a szolidaritási sztrájk jogának alternatíva nélküli megfogalmazása, illetve az, hogy a tervezet már nem tiltja bér kifizetését a kiesett munkaidőre. A jogszabály bürokratikus megkötöttségeit enyhíti, hogy a titkos szavazás procedúráját nem írja elő kötelezően. A sztrájk szervezőinek és résztvevőinek jogi védelmét biztosítja az a passzus, amely kimondja: a sztrájk szervezése, illetve jogszerű sztrájkban való részvétel miatt a dolgozó munkaviszonya nem mondható fel, fegyelmi felelősségre nem vonható. Az elmondottakat összegezve Szigethy Dezső úgy vélte: az elfogadott változásokkal kiegyensúlyozott, a nemzetközi gyakorlatnak megfelelő törvényjavaslat került a Parlament elé. Ennek alapján javasolta: az Országgyűlés vitassa meg a sztrájkról szóló törvény tervezetét, és az elhangzott kiegészítésekkel fogadja azt el. (folyt. köv.)
1989. március 22., szerda 14:05
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (16. rész)
|
A bizottsági előadó felszólalását követően megkezdődött az általános vita. Dudla József (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 5. vk.), az MSZMP ------------ Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának első titkára szerint a sztrájk jogi szabályozása nem fogja gerjeszteni a munkabeszüntetést. Mint mondta, nem szabad lebecsülni a társadalom érettségét, felelősségérzetét, bizalmát a megújulásban. Azt viszont illúziónak tartotta, hogy létezik olyan fejlett érdekegyeztetési rendszer, amely garantálja, hogy sohasem lesz szükség a sztrájkra. Hangsúlyozta, hogy a sztrájk az érdekegyeztetés legvégső, legkeményebb eszköze. Ezért a sztrájk jogi szabályozásának hiányában a bizonytalanság állapotának fenntartásával való védekezés tisztességtelen és megengedhetetlen. Szólt arról is, hogy a választói között végzett közvéleménykutatás során a megkérdezettek 63 százaléka nemcsak a munkahelyi, hanem például a gazdasági, szociális okok miatt is jogosnak tartja a sztrájkot, de alig 20 százalék gondolja, hogy szolidaritási vagy politikai célokra is alkalmazná. A nagy többség tisztában van azzal, hogy nem feltétlenül munkabeszüntetéssel kell kifejezni az érdekösszeütközéseket. Meggyőződését fejezte ki, hogy a törvény liberális szelleme, az általa biztosított szabadság a felelős önkorlátozást, és nem a felelőtlenséget fogja erősíteni. Végül rámutatott: a sztrájktörvény szükséges, de nem elégséges. Rendkívül fontos az érdekegyeztetés új rendszerének mielőbbi kidolgozása. (folyt. köv.)
1989. március 22., szerda 15:19
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (17. rész)
|
Nagy Sándor (országos lista), a Szakszervezetek Országos ---------- Tanácsának főtitkára elöljáróban arról szólt, hogy a sztrájktörvény tervezete hosszú utat járt be mai formájának kialakulásáig. Ez előnyére is szolgált, hiszen tartalma jó irányban változott, de hátrányára is vált, mert jelenlegi formája több lényeges ponton tér el a közvélemény által ismerttől, s így a mostani változat a szélesebb nyilvánosság előtt nem letisztult formában jelent meg. Ezt a helyzetet egy hosszabb előkészítési menetrend alkalmazásával, illetve azzal lehetett volna elkerülni, ha a kormányzat, az illetékes kormányzati szervek a kezdetektől fogva olyan rugalmas magatartást tanúsítanak, mint a legutóbbi időkben. Mindezek ellenére annak a véleményének adott hangot: a tervezet néhány további kiegészítéssel, változtatással tárgyalható, megfelel a legfontosabb kritériumoknak, azaz annak, hogy a sztrájktörvény ne legyen korlátozó, és ne tartalmazzon körülményes szabályokat. Emlékeztetett arra, hogy a sztrájkjog gyakorlati megteremtésének, illetve szabályozásának gondolata másfél-két esztendeje vetődött fel a szakszervezeti vezetők körében. Akkor e gondolat megvalósításának esélyei nem voltak túlságosan jók, sem a szakszervezetek körében, még kevésbé a politikai, kormányzati vezetésben, s ezért gyakorlati megvalósítása késedelmet szenvedett, és formája az eredetihez képest jelentősen megváltozott. A szakszervezetek abból indultak ki, hogy a sztrájk szabályozása a szakszervezeti törvényben kapjon helyet. Ez a kiinduló-helyzet megváltozott, mivel a kormány sürgetőbbnek érezte a sztrájkjog szabályozását, mint a szakszervezetek. Így eredetileg a Munka Törvénykönyve módosításával összekötve, annak részeként kívánta elvégeztetni a szabályozást. Ezt az elképzelést a szakszervezetek nem fogadták el. Így született az a kompromisszumos megállapodás, hogy önálló sztrájktörvény készüljön. A továbbiakban kiemelte: a sztrájkjog gyakorlásával kapcsolatos érdekegyeztetési rendszer kiépítése hosszabb időt vesz igénybe, tekintettel arra, hogy összefügg a tulajdonformák változásával, a piacgazdaságra jellemző intézmények kialakításával, a politikai intézményrendszer átalakításával. A szakszervezetek is sajátos módon érdekeltek abban, hogy a jelenlegi jogbizonytalanság megszűnjék, és konfliktus esetén ne szubjektív szándékok minősítsék a sztrájkot, ne pillanatnyi indulatok alapján minősüljenek jogszerű vagy jogellenes cselekménynek. (folyt.köv.)
1989. március 22., szerda 15:26
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (18. rész)
|
Ez a szakszervezetek, a dolgozók, a sztrájkban részvevők védelmét szolgálja. Rámutatott: Magyarország esetében nem egy korábbi jog korlátozásáról, hanem egy létező jog tényleges alkalmazhatóságának megteremtéséről van szó. Ez azért is fontos, mert a korábbi évtizedek politikai, gazdasági modelljében nem alakulhatott ki az a jogi, politikai kultúra, nem jöhettek létre azok a szokásjogon alapuló magatartási szabályok, az a bírósági joggyakorlat és jogértelmezés, amelyek a nyugat-európai országokban ma jellemzőek. A továbbiakban Nagy Sándor a tervezettel kapcsolatban tett szövegmódosító javaslatot, hangsúlyozva: el kell fogadni, hogy azokon a területeken, amelyeket kizár vagy korlátoz a törvény a sztrájkjog gyakorlásából, a társadalmi érdek miatt speciális szabályozásnak kell érvényesülnie. Kitért arra is, hogy a sztrájktörvény elfogadása esetén - a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően - a magyar szakszervezetek is belső sztrájkszabályozást fognak kidolgozni. Végezetül hangsúlyozta, hogy a sztrájkot a SZOT is végső eszköznek, olyan csőre töltött fegyvernek tekinti, amelyet lehetőség szerint nem szabad elsütni. Nem fogadja el azok álláspontját, akik úgy gondolják, hogy a sztrájk vagy annak lehetősége rontja gazdasági esélyeinket, visszatartja a külföldi tőkét. A nyugati tőke kemény szakszervezeti magatartáshoz van szokva - mondta. Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a sztrájktörvény ebben a formájában valóban korszerű, s kiállja a nemzetközi összehasonlítás próbáját is. (folyt.köv.)
1989. március 22., szerda 15:27
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (19. rész)
|
Szarvas Andrásné (Békés m., 1. vk.), a békéscsabai UNICON ---------------- Ruhagyár MEO-csoportvezetője a bérből élő, nagyüzemi munkások szemszögéből fejtette ki álláspontját. A képviselőnő szerint a nagyüzemi munkásság körében nem tapasztalható a sztrájkjog iránt akkora lelkesedés, mint amilyen érdeklődés mutatkozik a tömegkommunikáció és a felső vezetés körében. Ennek nem az az oka, hogy a munkások elleneznék a reformokat - jelentette ki. A nagyüzemi közgondolkodás alapvetően idegenkedik a sztrájktól - vélekedett Szarvas Andrásné, és hozzátette: életfeltételeik javulását a munkások elsősorban attól várják, hogy legyen igény a munkájukra. Érdekük a piacorientált, hatékonyabb termelés, amelyben munkájuk fokozottabb megbecsülést kap. A képviselőnő úgy fogalmazott, hogy az előterjesztett törvénytervezet nem a társadalmi igazságosság jegyében fogant, és elsősorban a hatalom számára igyekszik problémakezelési lehetőséget biztosítani. A maga részéről csak akkor tudja elfogadni, ha figyelembe veszik a módosítási javaslatokat, köztük Nagy Sándor és Tallóssy Frigyes indítványait. Végezetül reményét hangoztatta, hogy a törvény alkalmazására egyáltalán nem, vagy csak rendkívül ritkán kerül majd sor. (folyt. köv.)
1989. március 22., szerda 15:28
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (20. rész)
|
Boros András (Szolnok m. 1. vk.), a MÁV Szolnoki Járműjavító ------------ Üzemének hegesztője leszögezte, a sztrájkot az érdekegyeztető vita legvégső állomásának tartják munkahelyén, ugyanakkor társainak általános véleménye, hogy a törvénytervezet végrehajtása számos ponton tisztázandó kérdéseket hoz felszínre. Elképzelhető például az egyre nehezedő gazdasági helyzetben, hogy a munkáltató kénytelen a kollektív szerződést a munkavállalóra nézve előnytelenűl megváltoztatni, s ehhez az ágazati szakszervezetnek a beleegyezését kell adnia. Az ilyen intézkedések esetleg halmozottan hátrányosan érintik az egyes, főleg kisebb létszámú munkahelyeket. Törvényesen járnak-e el a dolgozók, ha ilyenkor a sztrájkhoz folyamodnak, s hogyan dönti el a bíróság a sztrájk jogszerűségét? - tette fel a kérdéseket a képviselő. Ezután még számos, a törvénytervezetben talán csekély súlyú, kihatásait tekintve mégsem jelentéktelen kitételre hívta fel képviselőtársai figyelmét. Helyeselte, szolidarítási sztrájkot csak a szakszervezet kezdeményezhessen. Elgondolkodtatónak nevezte azt a veszélyt, hogy esetleg olyan dolgozók munkája is akadályba ütközik, akik nem vesznek részt a sztrájkban. A képviselő szerint nem kellően tisztázott a ,,szolgáltatás még elégséges foka,,, amit sztrájk esetén is ki kell elégíteni. Végezetül - munkahelyén a vitákon elhangzottakkal ellentétben - úgy foglalt állást, hogy a sztrájktörvény nem gátolja a külföldi tőke beáramlását az országba. (folyt.köv.)
1989. március 22., szerda 16:35
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (21. rész)
|
Farkas Lajos (Budapest, 11. vk.), az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó ------------ Vállalat karbantartó asztalosa hangsúlyozta, hogy 30-40 éve nem beszéltünk a munkanélküliségről és a sztrájkról, de közben a munkahelyeken belül kialakult a munkanélküliség. A munkások, így közöttük az újpestiek is elsősorban nem sztrájkolni akarnak, hanem jól szervezett munkahelyeken dolgozni, és így szeretnék megkeresni az erejük, tudásuk újratermeléséhez szükséges munkabért. Elemezte az áremelések s a dotáció-leépítés hatásait a munkások bérére, és bírálta az elmúlt négy évtized árpolitikáját. Rámutatott, hogy eljött az árreform ideje, és választói nevében leszögezte: bérreform kell, nem elég a jelenlegi bérszabályozás enyhítése. Az élőmunka értéke az európai országok közül hazánkban a legalacsonyabb - mondta, jelezve ezzel az esetleges sztrájkokhoz vezető problémák közül a legsúlyosabbat. Javasolta, hogy Németh Miklós miniszterelnök januári, illetve a kormányszóvivő februári igérete szerint valóban készüljön el az új kormányprogram, s még a nyáron vitathassa azt meg a Parlament. Ajánlotta egy szociális csomagterv elkészítését, valamint annak megfontolását: hogyan lehetne visszaadni a nőknek az igazi anya-szerepet. Ez a munkanélküliség beruházás nélküli enyhítését is jelenthetné. Felszólalásának végén jelezte, hogy a sztrájktörvény-tervezet jelenlegi változata közel áll ahhoz amit a többség elfogadhat, s több szöveg szerinti módosító javaslatot is tett. A sztrájk a dolgozók jogos érdekeinek védelmét szolgálja, de remélhető, hogy ezeket az érdekeket nemcsak sztrájkkal lehet megvédeni - fejezte be hozzászólását. (folyt.köv.)
1989. március 22., szerda 16:36
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (22. rész)
|
Csókási Zoltánné (Csongrád m. 2. vk.), a Szegedi Szalámigyár ---------------- és Húskombinát szakmunkása emlékeztetett az elmúlt hónapok előkészítő munkája során kialakult szokatlanul éles vitára. Szerinte sokan még ma is megkérdőjelezik egy ilyen törvény indokoltságát, s a kormány támogatóinak köre e kérdésben szűkebbnek látszik, mint akár a személyi jövedelemadó körüli vitában. Ha valaki sztrájkol - mondotta -, az szerződésszegő, de a jog most eltekinteni próbál sokféle meghatározó körülménytől, meghajol az élet diktálta követelmények előtt. Aki a munkavégző képességét rendelkezésre bocsátja s így lép szerződéses viszonyba, az érdekei mellett csak úgy érvelhet, ha átmenetileg ugyan, de esetenként megtagadja a munkát. A sztrájk eszköz, s ahol nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatilag is létezik, ott szabályozzák. A szabályozás viszont korlátozás is, s egyben garancia. Ezután arról beszélt, hogy a kormányzat nem titkoltan a munkáltató elleni fellépésként kívánta kezelni a sztrájkot, kapun belüli ügynek tekintve azt, hogy magát a kormányt ne lehessen ,,megszorítani,,. Ahol 40 évig a központi gyakorlat a maga mindenhatóságát hirdette, irreális lett volna az ilyen szándék szerinti eljárás. Örvendetes, hogy a kormány végül is engedett álláspontjából. A képviselő több kérdést tett fel az egyes törvénypontokat illetően, a sztrájkolók elleni bármiféle hatósági fellépés lehetőségéhez pedig ügyészi jóváhagyást szorgalmazott. (folyt.köv.)
1989. március 22., szerda 16:37
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (23. rész)
|
Dr. Tallóssy Frigyes (Budapest, 24. vk.), a Budapesti -------------------- 71. sz. Jogtanácsosi Munkaközösség jogtanácsosa több szövegmódosító javaslatot tett. Indítványozta egyebek között: amennyiben a sztrájkkövetelésben érintett munkáltató nem határozható meg, akkor a Minisztertanács legyen köteles kijelölni az egyeztetési eljárásban részt vevő képviselőket. Ezzel megoldható az a kérdés: mi történik akkor, ha nem munkaviszony keretében, illetőleg nem a gyárkapun belül történik a munkabeszüntetés. Felhívta a figyelmet arra a paragrafusra is, amely azzal foglalkozik, hogy mikor kell jogellenesnek minősíteni a sztrájkot. Szerinte ez a pont bajok forrása lehet, mert erre hivatkozva a bíróság bármikor jogellenesnek minősítheti a munkabeszüntetést. Rámutatott: ha egy munkahelyről 1500 dolgozót elbocsátanak, az már nem 1500 egyedi eset lesz, hanem olyan ügy, amely nem tartozik a munkaügyi bíróság hatáskörébe. Utalt arra is, hogy számtalan veszélyes üzem működik hazánkban, ahol nem engedhető meg, hogy sztrájkoljanak. Ilyenek például a vegyi üzemek és az atomerőmű. Figyelmeztetett arra is, hogy ha a munkabeszüntetés több munkaügyi bíróságot érintő illetékességi területen történik, akkor súlyos zavarok léphetnek fel az ítélkezésben. Ezért javasolta, hogy ilyen esetekben az eljárás joga kizárólagosan a Fővárosi Bíróságé legyen. Hangsúlyozta, hogy hiba lenne a sztrájk következményeit a dolgozókra, főként a szakszervezetre hárítani. Ennek a problémának a jogi szabályozását azonban eddig nem sikerült kimunkálni. Abban a reményben javasolta a törvénytervezet elfogadását, hogy a magyar gazdaság problémái nem fognak általános sztrájkot gerjeszteni, legfeljebb egy-két helyi konfliktus lesz, amelyek elbírálására ez a törvénytervezet talán megfelelő lehet. (folyt.köv.)
1989. március 22., szerda 16:39
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (24. rész)
|
Nyers Rezső államminiszter elmondta, hogy a kormány ----------- módosította álláspontját, s elfogadja a Nagy Sándor és Tallóssy Frigyes által beterjesztett módosító javaslatokat. Véleménye szerint a vita hozzájárult ahhoz, hogy kedvezően változzon a jogszabálytervezet. A kormány a munkavállalói és a munkáltatói szempontok érvényesítését a törvényelőkészítés során egyaránt indokoltnak tartotta. Ugyanakkor a társadalomban mindenképpen kiegyensúlyozottságra kell törekedni - hangsúlyozta -, elejét véve a gazdasági erő bármely oldalon történő túlzott koncentrációjának. Ennek szellemében a kormány álláspontja lényegesen változott a sztrájkjogot érintő korlátozásokat illetően. Így a kormány véleménye most már találkozik az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának, a szakszervezeteknek, valamint számos alternatív szervezetnek a véleményével. A sztrájktörvénynek - a kormány megítélése szerint - meg kell felelnie az általános emberi jogok követelményeinek, a most formálódó alkotmányban megfogalmazódó szabadságjogoknak, valamint az ENSZ által elfogadott nemzetközi Egyezségokmánynak. El kell ismerni - mondotta Nyers Rezső -, hogy az eredeti törvénytervezet még vitára adott okot, az új változat azonban már megfelel az említett követelményeknek. A munkavállalók érdekérvényesítésének végső eszköze a törvény által nem korlátozható nagyobb mértékben, mint amit a társadalom érdekei indokolnak. Ennek az elvnek felel meg az, ha a sztrájk alapvető dolgozói joggá válik, s ugyancsak indokolt, hogy a szakszervezetek lehetőséget kapjanak a szolidaritást kifejező munkabeszüntetésekre. Természetesen nem hanyagolhatók el a munkáltatói érdekek sem. Amennyiben ugyanis a sztrájk akadályozná a gazdasági élet folyamatosságát, a technikai fejlődést, az a dolgozók érdekeit is sértené. Bár a gazdaság különböző ágazataiban nagyon eltérő helyzettel kell számolni, ennek ellenére mégis szükség van a sztrájk egységes törvényi szabályozására. Válságágazatokban reális a veszély, hogy a fel-fellobbanó sztrájkok jelentős mértékben nehezíthetik a stabilizációs törekvéseket. (folyt. köv.)
1989. március 22., szerda 16:41
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (25. rész)
|
Ennek veszélyét azonban nem különleges törvényi korlátozással kell csökkenteni, hanem az egyeztetés, az együttműködés, a társadalmi partnerség elmélyítésével. Bár még nem alakultak ki a társadalmi egyeztetés, a munkaszerződések megkötésének megfelelő módszerei, szabályai, ennek ellenére mégis elodázhatatlan a sztrájk törvényi szabályozása. Helytelen úgy felfogni a törvénykezést, hogy annak funkciója csupán a jól működő társadalmi együttműködés jogi kifejezése. A társadalmi, politikai alapok adottak, így a törvényalkotás rendeltetése az is, hogy formálja, javítsa a társadalmi gyakorlatot. Pál József (Győr-Sopron m. 1. vk.), a Rába Magyar Vagon- és ---------- Gépgyár Fémipari Alkatrész-gyáregységének lakatosa úgy vélekedett: ebben a társadalomban legalább még egy emberöltőn keresztül azon kellene fáradozni, hogy célszerű, jól szervezett tevékenység, gazdaságos termelés folyjon, racionálisan kialakított intézményrendszer működjön, s európai színvonalú életviszonyok jellemezzék mindennapjainkat. Értetlenségének adott hangot, hogy a vállalatoknál, gazdasági szervezetekben, intézményekben kialakított szervezeti, irányítási, érdekvédelmi rendszer korszerűsítése ésszerű működtetése helyett a sztrájkjoggal valósítják meg a dolgozók jogos érdekeinek védelmét. Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a sztrájkban a dolgozók, a munkavállalók nem érdekeltek, érdekük a folyamatos munkához fűződik. A kollektív munkabeszüntetés helyett az érdekek érvényesítésének kompromisszumos megoldása irányába mutató gazdasági, intézményi, jogi feltételek megteremtését ajánlotta. A képviselő szerint a sztrájkjog bevezetésével sem modernebb, sem civilizáltabb, sem európaibb nem lesz társadalmunk. Szükségesnek tartotta, hogy valósuljon meg intézményesített formában az érdekegyeztetés, az érdekérvényesítés, kapjon minden olyan ember elismerést és védelmet, aki érdemes arra munkája, teljesítménye, cselekedetei alapján vagy rászorultsága, saját hibáján kívül kialakult élethelyzete miatt. Végezetül szót emelt a társadalom olyan alapértékeinek helyreállítása mellett, mint a munka, az erkölcs, a teljesítmény, a fegyelem, a szakmaszeretet, az egymás munkájának elismerése és megbecsülése. Ezektől idegen a sztrájk, mert sem sztrájkokkal, sem tüntetésekkel nem tudunk jólétet teremteni ebben az országban - mondotta. (folyt.köv.)
1989. március 22., szerda 16:42
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (26. rész)
|
Halmos Csaba vitazárójában először az általános felvetésekre ------------ válaszolt, mindenekelőtt arra a kérdésre, hogy szükség van-e hazánkban ilyen törvényre. Az államtitkár szerint a sztrájkjog törvény nélkül csak fiktív deklaráció, a sztrájk csakis ezzel a törvénnyel válik igazán joggá. A hozzászólók többsége ezt megerősítette. Ugyanakkor jogosnak kell tekinteni azokat az aggodalmakat is, amelyek úgy ítélik meg, hogy a törvény hatására gyakoribbá válnak majd a munkabeszüntetések. Az államtitkár arra figyelmeztetett, hogy a törvény nem old meg különböző ár-, bér- és szociális jellegű problémákat, és a sztrájktörvénytől nem lesz több családi pótlék sem. Sőt nem várható el, hogy bármilyen más jogi problémára e jogszabály adjon választ. Külön is kitért az érdekegyeztetés és a sztrájktörvény kapcsolatára, amit az alternatív szervezetek és a független szakszervezetek is gyakran felvetettek. Valóban nyugodtabb lelkiismerettel terjeszthettük volna elő a törvényt - mondotta -, ha korszerű szociálpartneri kapcsolaton alapuló érdekérvényesítési és érdekegyeztetési mechanizmus működne hazánkban. Ilyen azonban nem alakult ki, így az aggályok jogosak. Illúzió lenne azt gondolni, hogy a mai helyzetben az érdekegyeztetés rendszerével rövid időn belül fel lehetne számolni a jogbizonytalanságot. Az előkészítő viták során egyértelművé vált, hogy nem sztrájktörvény helyett, hanem amellett, azzal együtt van szükség az érdekegyeztetésre. A kormány törekvései is azt tükrözik, hogy a színfalak mögötti aktacsatározások, bürokratikus eljárások helyett nyílt alkuval szülessen döntés egy-egy kérdésben, megosztva a döntés és a döntés következményeinek a felelősségét. Erre jó példa az Országos Érdekegyeztető Tanács működése, amely csíráiban már megteremti a feltételeit annak, hogy például a bérekkel kapcsolatban a bürokratikus szabályozás által közvetített érdekek a nyilvánosság előtt, nyílt alku útján ütközzenek a kormány, a munkaadó és a munkavállaló között. Éppen ezért a felszólalók indokoltan fogalmazták meg, hogy a sztrájktörvényhez kapcsolódóan szükség van az érdekegyeztetés intézményrendszerének további kiépítésére és bővítésére. Halmos Csaba azoknak az aggályaira is válaszolt, akik szerint a törvény nem elég átfogó, túl általános. Nincs szükség több száz oldalas sztrájkkódexre, mert az ellentétes lenne jogalkotási gyakorlatunkkal és a kormány törekvéseivel is - hangsúlyozta. (folyt.köv.)
1989. március 22., szerda 18:06
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (27. rész)
|
Kifejezte a kormány azon szándékát, hogy a törvénnyel szavatolják a jogbiztonságot és tegyék kiszámíthatóvá az érintettek számára a sztrájkból adódó kötelezettségeket és következményeket. A vitazáró sok konkrét észrevételt is érintett, de mint az államtitkár mondta, közülük jó néhány már eleve kikerült a végleges törvénytervezetből. Az esetleges hatósági fellépésre, illetve az ügyészi jóváhagyást sürgető felszólalásra válaszolva kifejtette: egyértelmű, hogy a jogszerű sztrájknál kizárt mindennemű - tehát nemcsak a hatósági - fellépés. A jogellenes cselekedetek elleni fellépéskor sincs szükség külön hatósági felhatalmazásra, mert ezekben az esetekben az érvényes általános szabályokat kell alkalmazni. Halmos Csaba szólt arról is, hogy mielőbb helyre kell állítani a kollektív szerződések becsületét. Alapvető jelentőségűnek mondta, hogy amiben a munkavállaló és a munkáltató a szerződésben megállapodott, azzal kapcsolatban sztrájkot kezdeményezni csak a szerződés felbontásával lehessen. Ennek feltételei a Munka Törvénykönyvének módosításával egyszerűsödtek. Több képviselő felvetette, hogy a törvény miért nem szabályozza a sztrájkban részt nem vevőkkel kapcsolatos körülményeket. Az államtitkár megfogalmazása szerint az általános munkajogi szabályok alapján azoknak, akik a sztrájk idején nem tudnak dolgozni, az állásidőre megállapított díjazás jár. Az államtitkár utalt arra, hogy a vita során számos kritikai észrevétel hangzott el az előkészítő munkára vonatkozóan. Többen a kapkodást, a sietséget tették szóvá, és felvetették, miért oly sürgős a sztrájktörvény megalkotása. Halmos Csaba elmondta, hogy a szakmai munka már csaknem másfél éve megkezdődött a kormány, a kamara és a SZOT körében, s az elképzelések fél éve nyilvánossá váltak. Ezt követően ötletgazdag szakmai vita alakult ki, bár a polémiában részt vevők véleménye gyakran változott. Ahányszor összeült az egyeztető testület mindig új és új javaslatok hangzottak el. A SZOT is eljuttatta a bizalmiakhoz azt a tervezetet, amelyben nagyjából konszenzusra jutott a kormánnyal, azt megvitatták a munkahelyeken, és számos új javaslat született. A széles körű társadalmi vita újabb és újabb kérdéseket hozott felszínre, sőt még a szerdai ülés reggelén is tettek a képviselők javaslatokat. (folyt.köv.)
1989. március 22., szerda 18:12
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (28. rész)
|
Ami a sietséget illeti, a kormány célja az, hogy mielőbb felszámolja a jogbizonytalanságot. A kormány már tavaly novemberben az Országgyűlés elé hozta volna a törvényjavaslatot, majd a vita alapján decemberben kívánta ismét beterjeszteni. De figyelembe véve a szakmai viták tapasztalatait, a kormány - rugalmasságot tanúsítva - átdolgozta a törvénytervezetet. Fontosnak ítélték, hogy a lényegi, elvi kérdésekben konszenzus jöjjön létre. A módosító javaslatokkal, valamint a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság indítványaival együtt ezt sikerült megteremteni. Mégis hiba lenne azt hinni, hogy tökéletes, minden részletre kiterjedő konszenzust lehet kialakítani ebben a kérdésben. Az államtitkár Nagy Sándor és Tallóssy Frigyes írásos javaslatáról szólva azt mondta, hogy az a sztrájktörvényt koncepcionálisan nem érinti. Azzal kapcsolatban, hogy a sztrájkalapba helyezett összeg adómentes legyen, így fogalmazott: erre az alap titkossága lehet garancia, hiszen helytelen lenne, ha az adóhatóság ismerné az ott lévő összegeket, mert ezzel gyengítenék a szakszervezeteket. Néhány kérdésben a jogi bizottság véleményét kikérik, s esetleg annak megfelelően módosítják majd az egyes pontokat. Tallóssy Frigyes indítványáról külön is szólt, megemlítve, hogy a képviselő aktívan részt vett a sztrájktörvény kidolgozásában, sőt önálló törvénytervezetet is készített, amelynek több eleme a módosító indítványokban szerepel. Arra a felvetésre is válaszolt, miszerint külföldi törvényekből ollózták volna össze az első hazai sztrájktörvényt. Halmos Csaba azt mondta, hogy e törvény a magyar gazdasági és társadalmi élet körülményeihez alkalmazkodik, de a nemzetközi egyezségokmány szövegét átvették a magyar jogszabályba is. Végül a fegyelmi és kártérítési felelősségre vonatkozó felvetésekre reagált. A további szigorítás korlátozó lenne, a könnyítés viszont oda vezethet, hogy a munkáltató kezdeményez sztrájkot, s ezzel mintegy elhárítja magától a felelősséget. E javaslat elfogadása tehát sztrájkgerjesztő hatású lenne - mondotta. Halmos Csaba válaszát követően a sztrájktörvény tervezetének általános vitáját lezárták és az elnök részletes vitára bocsátotta a törvényjavaslatot. Ebben azonban már senki sem kívánt felszólalni, így még az általános vitában beterjesztett módosító javaslatok bizottsági véleményezésének idejére az elnök az ülést felfüggesztette. (folyt.köv.)
1989. március 22., szerda 18:42
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (29. rész)
|
A szünetet követően Szigethy Dezső, a törvényjavaslat bizottsági előadója ismertette a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság véleményét a benyújtott képviselői javaslatokról. A 9 önálló módosító javaslat közül a bizottság ötöt támogatott, négyet nem. Az öt közül egyben vita maradt az államtitkár és a javaslattevők között, s a bizottság is az utóbbiakat támogatta. Az Országgyűlés egyenként szavazott a kilenc módosításról, amelyek közül Nagy Sándor, valamint Tallóssy Frigyes és tizenegy képviselőtársuk öt javaslatát - nagy többséggel - elfogadták, ugyanakkor Farkas Lajos három és Csókási Zoltánné egy javaslatát elvetették. A sztrájktörvény tervezetét az elfogadott módosításokkal kiegészítve az Országgyűlés 17 ellenszavazattal, 27 tartózkodás mellett törvényerőre emelte. Az elnöklő Horváth Lajos bejelentette, hogy dr. Vida Miklós (Budapest 23. vk.) képviselő benyújtotta lemondását képviselői mandátumáról, s ezzel együtt az Országgyűlés alelnöki tisztségétől is megválik. A képviselők a bejelentést tudomásul vették. Az elnök az Országgyűlés nevében megköszönte dr. Vida Miklós tevékenységét. Mivel a házszabály azonos módon rendelkezik az Országgyűlés elnökének és alelnökének megválasztásáról, Horváth Lajos azt javasolta - ezt a képviselők elfogadták -, hogy a Stadinger István lemondása miatt már korábban létrehozott jelölőbizottságot bízzák meg ismét: a képviselőkkel folytatott konzultációk eredményeként tegyen javaslatokat az új alelnök személyére az áprilisi ülésszakon. Az elnök bejelentette, hogy az Országos Választási Elnökség javaslatot nyújtott be Miskó István képviselő elhunyta és Gajdos Ferenc képviselő lemondása miatt megüresedett képviselői helyek betöltésére. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság a választási jegyzőkönyvek alapján megvizsgálta a javaslatban szereplő Varga Sándor (Bács-Kiskun m. 6 vk.) és Sápi Ferenc (Budapest, 43. vk.) pótképviselők megbízólevelét, s igazolásukat ajánlotta. Az Országgyűlés tudomásul vette és igazolta Varga Sándor és Sápi Ferenc képviselői megbizatását. Az elnök köszöntötte az új képviselőket. (folyt.köv.)
1989. március 22., szerda 18:53
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (30. rész)
|
Ezután a napirendnek megfelelően, Beck Tamás kereskedelmi miniszter tájékoztatta az Országgyűlést a Budapest-Bécs Világkiállítás előkészítésének helyzetéről. Mindenekelőtt hangsúlyozta: fontosnak tartja, hogy a kormány a tervezett főbb lépésekről folyamatosan informálja az Országgyűlést és az egész magyar társadalmat. A mindenki által kívánt gazdasági-társadalmi felemelkedést hasznosan előmozdító akciót csakis akkor lehet sikerre vinni, ha ebben közmegegyezés alakul ki. Ennek egyik meghatározó eleme az Országgyűlés támogató figyelme, a döntések meghozatalára jogosult kormányzati szervek folyamatos ellenőrzése. Ezt a célt szolgálta már eddig is - folytatta -, hogy több országgyűlési bizottság írásbeli és szóbeli tájékoztatók alapján tárgyalt a világkiállításról, s az esemény előkészítésére vonatkozó összefoglaló írásbeli tájékoztatót a mostani ülésszakot megelőzően valamennyi képviselő megkapta. A kérdéssel több megyei képviselőcsoport is foglalkozott. Az elmúlt hetekben az előkészítő bizottság tagjainak részvételével számos megbeszélés, vita zajlott le. Így például megvitatta a témakört a Magyar Gazdasági Kamara ügyvezetősége, a Vállalkozók Országos Szövetsége, a Magyar Építőművészek Szövetsége és a Magyar Urbanisztikai Társaság, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége, a Bankárszövetség, az Új Márciusi Front, a Magyar Demokrata Fórum, a KISZ, a FIDESZ, valamint a Hazafias Népfront. Ezekben a bizottsági és társadalmi vitákban általában az országos ügyhöz méltó felelősségtudat nyilvánult meg. Több testület állásfoglalásban nyilvánította ki egyetértését a világkiállítás megrendezésével, ugyanakkor jelentkeztek ellenvélemények, kételyek is. Több olyan, főleg a gazdasági kihatásokra vonatkozó kérdés fogalmazódott meg, amelyre ma még nem adható pontos válasz. Amikor rendelkezésre állnak a megbízott szakértő csoportok előzetes számításai - különösen a szükséges ráfordításokat, azok lehetséges forrásait és a várható hozamot illetően -, akkor lesz a kormány abban a helyzetben, hogy ki tudja alakítani állásfoglalását, és kérje ahhoz az Országgyűlés egyetértő támogatását. Beck Tamás nyomatékosan leszögezte: a kormány mindeddig semmilyen irányban nem vállalt anyagi, pénzügyi kötelezettséget. (folyt. köv.)
1989. március 22., szerda 18:56
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (31. rész)
|
A Minisztertanács a közelmúltban úgy határozott, hogy a világkiállítás megrendezése esetén szükséges időben előrehozni az egyébként is indokolt infrastrukturális beruházásokat, amelyek főleg a közlekedés, a távközlés, és kisebb részben az idegenforgalmi fogadóképesség fejlesztését célozzák. Az ezek megvalósításának költségeire, valamint a források előteremtésére vonatkozó javaslatot áprilisban a Minisztertanács elé kell terjeszteni. Ugyancsak áprilisban el kell készülnie a világkiállítás várható általános gazdasági kihatásaira vonatkozó elemzésnek, különös tekintettel a gazdasági növekedést ösztönző szerepére. Ezek után fogja a kormány a világkiállítás ügyét - akkor már konkrét adatok birtokában - az Országgyűlés májusra tervezett ülésszaka elé terjeszteni. Beck Tamás elmondta, hogy az eddigi előzetes számítások, a külföldi szakértő cégek tanulmányai, a nemzetközi tapasztalatok és az osztrák szervekkel folytatott előzetes tárgyalások alapján a Minisztertanács - az osztrák kormánnyal egyetértésben - megalapozottnak, a gazdaság, a társadalom egésze érdekében állónak tartja a világkiállítás megrendezését. Ezt mindenekelőtt az támasztja alá, hogy egy ilyen nagyszabású esemény a rendező városra, országra irányítja a nemzetközi figyelmet, ami nagy erkölcsi és presztizsnyereséggel, számottevő anyagi haszonnal is jár. (folyt.köv.)
1989. március 22., szerda 19:29
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (32. rész)
|
Az eddigi külföldi visszhangokból kitűnik, hogy ez a különleges kelet-nyugati ,,párbaállás,, máris felkeltette a nemzetközi érdeklődést. A kiállítás mottója - ,,Hidak a jövőbe,, - az ország világgazdasági nyitási törekvéseit is szimbolizálja. Olyan időpontban kerül sor a rendezvényre, amikor már létezik az egységes nyugat-európai belső piac, így a világkiállítás növelheti esélyünket a kapcsolódásra, a felzárkózásra. Bécsről, Ausztriáról szólva Beck Tamás megjegyezte: kezdettől fogva minden tekintetben teljesen egyenrangú partnerségről van szó, mindkét fél számára egyenlő előnyökkel. A rendezvény egyetlen, egységes világkiállítást jelent, mindkét helyszínen egyforma nagyságú területtel, azonos számú kiállítóval. Sem nekünk, sem szomszédunknak nincs oka aggodalomra, hogy valamelyik fél majd jobban jár. A kormány úgy látja, hogy a világkiállítás megrendezése több szempontból a gazdasági megélénkülés erőteljes, mással nem pótolható és hosszú távra kiható ösztönzője lehet. Feltehető a kérdés: érdemes-e erre költenünk pénzt, amikor jelentős szerkezetátalakítási és életszínvonalbeli gondjaink vannak. Beck Tamás felhívta a figyelmet: senki se gondolja, hogy a világkiállítás olyan kiemelt nagyberuházás lesz, mint amilyen például egy erőművagy egy nehézipari kombinát építése. Kétségtelen, hogy nagy kiadásokkal jár az infrastruktúra fejlesztése, elsősorban a közlekedés korszerűsítése, elkerülhetetlen például a Budapest-Hegyeshalom autópálya teljes megépítése. Ugyanakkor valamennyi létesítménynél elhatározott cél a költségvetési források kiegészítése külső tőkével. Már jelentkezett több olyan külföldi cég, amely - úthasználati díj fejében - hajlandó az autópálya teljes építési költségeinek jelentős részét viselni. (folyt. köv.)
1989. március 22., szerda 19:30
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (33. rész)
|
Egy másik példaként a vasutat említette Beck Tamás, utalva arra, hogy 50 évvel ezelőtt a Budapest-Bécs között közlekedő Árpád sínautó menetideje 2 óra 57 perc volt, s ma ugyanezt a távolságot az Orient expressz 3 óra 49 perc alatt teszi meg. A vasútkorszerűsítés iránt is érdeklődött már külföldi vállalkozó. A kormány eltökélt szándéka - hangsúlyozta a miniszter -, hogy minden beruházásnál elsősorban a magyar vállalatok jussanak építési, kivitelezési lehetőséghez. Ez pedig új munkahelyeket teremtene. A világkiállítás idegenforgalmi jelentőségével kapcsolatban a miniszter rámutatott: külön a rendezvénysorozat céljaira szállodát nem építenek. A turizmus növekedése természetesen folyamatosan igényli a szálláshelyek bővítését Budapesten éppúgy, mint az ország számos részében. A fővárosban már megkezdődött - vagy rövidesen megkezdődik - vegyesvállalkozások formájában több új, összesen 8 ezer férőhelyet nyújtó szállodák építése.A férőhelyek további bővítése - Budapesten és vidéken - döntően azon múlik, hogy akad-e elegendő rendelkező hazai és külföldi vállalkozó. A kormány úgy látja, hogy a világkiállítás előnyei - például éppen az idegenforgalom, a különféle kulturális és sportrendezvények révén - nemcsak a fővárosban fognak jelentkezni, hanem az ország minden részén - mondotta a miniszter. (folyt.köv.)
1989. március 22., szerda 19:38
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (34. rész)
|
A kormány az Országgyűlés májusra tervezett ülésszakán kívánja benyújtani a Budapest-Bécs világkiállítás megrendezéséről az előterjesztését. Ezt az is indokolja, hogy a párizsi székhelyű álló Nemzetközi Kiállítási Iroda május végi közgyűlésén dönt a rendezési jog odaítéléséről. Amennyiben az Országgyűlés a világkiállítás előkészületeiről szóló tájékoztatót elfogadja, úgy a munkálatokkal jelenleg foglalkozó tárcaközi bizottság megszűnik, s a további munka egy, az egész országot képviselő, széles körű társadalmi bizottság felügyelete mellett folytatódik. Az operatív irányítás egy kinevezendő kormánybiztos kezében összpontosul míg a kiállítás budapesti részének megvalósítására részvénytársaság alakul, ugyanúgy, mint Ausztriában. A végleges helyszín ről - minden lényeges szempont figyelembe vételével - nyilvános városrendezési tervpályázaton születik meg a döntés. Ugyancsak tervpályázat alapján döntenek a szakértők a kiállítás építési tervéről, elsőbbséget biztosítva gazdaságos, később több célra is hasznosítható megoldásoknak. Végül Beck Tamás kérte az Országgyűlést, hogy fogadja el tájékoztatóját. (folyt. köv.)
1989. március 22., szerda 19:43
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (35. rész)
|
Szentágothai János (országos lista) akadémikus, az MTA ------------------ tudományos tanácsadója arra hívta fel a képviselők figyelmét, hogy a világkiállítás megrendezése nem kevés kockázattal jár. A jelenlegi gazdasági körülmények között jelentős terhet ró a magyar gazdaságra és a lakosságra is. Ám egy ilyen rendezvény egyedülálló lehetőséget jelent arra, hogy az utolsó pillanatbn megakadályozza az Európától való elszakadást. Szabad-e a népet - fogalmazta meg a kérdést a képviselő - egy ilyen válságos helyzetben újabb vállalkozással, annak kockázatával terhelni. Paradoxonnal válaszolva a következőket mondta: nem lehet, és talán nem is szabad, de mégis kell. Magyarország valószínűleg a világkiállítás nélkül is túlélheti - egyik leggyengébb fejlettségű európai országként - a következő 25-30 évet. Ám ebben az esetben a reformkori elődök álmairól végleg le kell mondani. Ha mégis vállalja az ország a világkiállítás megrendezését és az azzal járó terheket, több alapvető kérdést meg kell fontolni. Ilyen például a már a folyó nagyberuházások, fejlesztések prioritásának újraértékelése. Ugyancsak lényeges, hogy a világkiállítással járó előnyökből a vidék miként részesül. A Dunántúl mellett az Alföldön is számos olyan műemlék, nevezetesség található - mondotta -, amely joggal számíthat a turisták érdeklődésére. Fontos lenne azonban, hogy a keleti országrészben is fejlődjön a szállodai struktúra. Ezért azt javasolta: az Országgyűlés támogassa a Budapest-Bécs Világkiállítás ügyét azzal a feltétellel, hogy a fejlesztésre szánt források arányos részét a vidék közvetlenül kapja meg, mivel a nyugati országrészben megvalósuló fejlesztésekre egyébként is akad külföldi befektető vállalkozó. (folyt. köv.)
1989. március 22., szerda 19:50
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (36. rész) Dr. Horváth Ferenc (Somogy m. 10. vk.) csurgói körzeti ------------------
|
főállatorvos a vidéki képviselő nézőpontjából fogalmazta meg fenntartásait. Elismerte ugyan, hogy a világkiállítás csábító esemény, nagyon sokat remélünk mindannyian az expótól, de vajon mit jelent, ha azt magyar módra szervezzük meg. A rendezvény költségkeretét még megközelítően sem ismerjük, az infrastukturális fejlesztések elsődlegesen Budapestre koncentrálódnak majd, a várható hasznosság pedig szerinte csak vágyálom. Feltette a kérdést, vajon a világkiállítás ügyében miért nem a két nagyváros polgármestere dönt, talán nem vállalják a felelősséget? A bankok, a vállalatok nem vállalkoznak, nem érzik a biztos befektetést? A sok bizonytalanság közepette miként dönthetne a Parlament? Az államháztartás ma túl súlyos gondokkal küzd, hazánkban minden fejlesztés sokkal drágább, mint máshol. Nem értett egyet azzal, hogy a fővárost íly módon fejlesszék akkor, amikor a vidék meglehetősen elmaradott, és hiába igyekszik felzárkózni. Szerinte illuzió a külföldi tőke idecsalogatása egy ilyen költséges világkiállítás megrendezéséhez. Sokkal fontosabb feladatokat kellene megoldani, pontosabban előbb meg kellene teremteni a világkiállítás fogadásának feltételeit. A képviselő végül azt mondta, hogy ha vállalkozásszerűen teremtik meg a világkiállítás feltételeit, akkor támogatja a megrendezést. (folyt.köv.)
1989. március 22., szerda 19:51
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (37. rész) Koltai Imre (Pest m., 28. vk.), a Cement- és Mészművek -----------
|
vezérigazgatója kiemelte, hogy a tervezett világkiállítás hatalmas gazdasági vállalkozás, s mint ilyen, számos kérdés feltevésére ad okot: dinamizálható-e a magyar gazdaság; átállítható-e legalább egy mérsékelten emelkedő pályára; biztosítható-e a belső piacnak a mainál nagyobb szerepe? A Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének, valamint a SZOT Elméleti Kutatóintézetének egy-egy tanulmányára hivatkozva a képviselő kifejtette, hogy a belső piac előtérbe állítása, a gazdasági növekedés belső és külső forrásainak mozgósítása, a szerkezetátalakítás az infrastruktúra fejlesztésétől függ. Mivel a világkiállítás hatalmas infrastrukturális beruházást igényel, ezért is támogatja annak megrendezését. A vállalkozás hozzájárulhat a gazdaság dinamizálásához, a jövedelmek növekedéséhez is. A felszólaló ezután javasolta, hogy a végleges döntés előtt a beruházás majdani résztvevői, köztük az építők, a szállítók és az üzemeltetők előzetesen nyilatkozzanak arról, miképpen tudnának vállalkozóként bekapcsolódni a munkába. Egy ilyen felmérés sokat segítene a döntéshozóknak - mondotta. E felszólalással - az idő előrehaladtára való tekintettel - az Országgyűlés este hat óra után néhány perccel befejezte szerdai munkanapját. A világkiállítás előkészítésének helyzetéről csütörtökön reggel folytatódik a parlamenti vita. (folyt. köv.)
1989. március 22., szerda 19:52
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (38. rész) - Dióhéj 1.
|
Az Országgyűlés márciusi ülésszaka folyttatásának első napi eseményei dióhéjban: Szűrös Mátyás elnökletével szerdán folytatta munkáját az Országgyűlés március 8-án megkezdett ülésszaka. A törvényhozók először a Parlament idei várható programja feletti vitát fejezték be. A vitában felszólaltak: dr. Mezey Károly (Szabolcs-Szatmár m., 18. vk.); Técsy László (Szabolcs-Szatmár m., 19. vk.); Csipkó Sándor (Bács-Kiskun m., 20. vk.); Eke Károly (Csongrád m., 10. vk.). Az Országgyűlés 1989. évi várható programját - egészében, a már elfogadott kiegészítésekkel együtt - a Parlament négy ellenszavazattal elfogadta. Következő napirendként önálló képviselői indítványok megtétele hangzottak el. Szirtesné dr. Tomsits Erika (Budapest, 22. vk.) három önálló indítványt nyújtott be: - a tájékoztatási törvény megalkotásának előrehozásáról az indítványt a képviselők - 23 támogató szavazattal, 12 tartózkodással - elvetették; - a választójogi törvény tervezetéről még ebben az évben kétfordulós parlamenti tárgyalást javasolt, melyet az Országgyűlés határidő nélkül fogadott el; - a képviselői választásokat 1990 elejére írják ki - az Országgyűlés egyhangúlag úgy döntött, hogy az indítványt nem tűzi napirendre. Bödőné Rózsa Edit (Csongrád m., 3. vk.) indítványa a házszabály által meghatározott határidőn túl érkezett, arról az áprilisi ülésszakon határoznak. Ezután Halmos Csaba államtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivtal elnöke a sztrájkról szóló átdolgozott törvényjavaslatot terjesztette elő. Ezután Szigethy Dezső, a törvényjavaslat bizottsági előadója ismertette a törvénytervezet vitájának tapasztalatait. Az általános vitában felszólaltak: Dudla József (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 5. vk.); Nagy Sándor (országos lista); Szarvas Andrásné (Békés m., 1. vk.); Boros András (Szolnok m., 1. vk.); Farkas Lajos (Budapest, 11. vk.); Csókási Zoltánné (Csongrád m., 2. vk.); dr. Tallóssy Frigyes (Budapest, 24. vk.); Nyers Rezső államminiszter; Pál József (Győr-Sopron m., 1. vk.). (folyt. köv.)
1989. március 22., szerda 19:57
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (39. rész) - Dió 2.
|
Halmos Csaba vitazárójában válaszolt az általános felvetésekre. A sztrájkról szóló törvényjavaslat feletti általános vita befejezése után a jogszabálytervezet részletes vitájában nem kért szót senki. Szigethy Dezső bizottsági előadó - illetékes bizottságnak a szünetben tartott ülése után - véleményt mondott kilenc önálló módosító javaslatról. Az Országgyűlés egyenként szavazott a módosításokról, majd a törvényjavaslatot - a módosító indítványokkal együtt - általánosságban és részleteiben - többségi szavazattal, 17 ellenszavazat és 27 tartózkodás mellett elfogadta. Az elnöklő Horváth Lajos bejelentette: dr. Vida Miklós (Budapest, 23. vk.) képviselő lemondását mandátumáról és az Országgyűlés-alelnöki tisztségéről. A lemondást a képviselők tudomásul vették. Az elnök javasolta, hogy a korábbi jelölőbizottságot bízzák meg a jelölés lebonyolításával. Képviselői igazolások következtek: az elhunyt Miskó István helyére Varga Sándor (Bács-Kiskun m., 6. vk.) és a lemondott Gajdos Ferenc helyére Sápi Ferenc (Budapest, 43. vk.) pótképviselők kaptak képviselői megbizatást. Ezután Beck Tamás kereskedelmi miniszter tájékoztatta az Országgyűlést a Budapest-Bécs Világkiállítás előkészítésének helyzetéről. A tájékoztató feletti vitában felszólalt: Szentágothai János (országos lista); dr. Horváth Ferenc (Somogy m., 10. vk.) és Koltai Imre (Pest m., 28. vk.) Az ülésen felváltva elnökölt: Szűrös Mátyás, Jakab Róbertné és Horváth Lajos. A Parlament csütörtökön 9 órakor a tájékoztató feletti vitával folytatja munkáját. Az Országgyűlés szerdai munkájáról tudósítottak: Bisztricsány Julianna, Burkon László, Garajszki István, Kárpáti János, Nagy Attila, Pichler Ferenc, Szilágyi Gábor, Szőke László, Wagner Tamás. (MTI)
1989. március 22., szerda 20:03
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, itt Mádi István beszél. Szép Zoltán urnak feladtam 162-es feladási számon a schwechati postán a neki szóló csomagot, 9 óra 30 perckor. Viszonthallásra.
NŐI HANG/ Jónapot kivánok, érdeklődni szeretnék, hogy mi az esélyem Ausztriába - édesanyám Ausztriában született tehát osztrák származású az egész család. Már nem birjuk elviselni Magyarországon az életet, szeretnénk Ausztriába menni férjemmel, édesanyámmal együtt. Hol kell jelentkezni és van-e ott úgynevezett németesités, szóval befogadnak-e bennünket, mert édesanyám nagyon beteg. Köszönöm szépen, a viszonthallásra.
LEMEZKIVÁNSÁG."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Megalakult és megkezdte működését az Eötvös Lóránt Tudományegyetem büntetőjogi tanszékén az Ellenzéki Kerekasztal az EKA. A tagszervezetek az alábbiak voltak: Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság, Magyar Demokrata Fórum, FIDESZ, Független Jogász Fórum, Független Kisgazdapárt, Magyar Néppárt, Szabad Demokraták Szövetsége, Szociáldemokrata Párt, Szabad Szakszervezetek Demokratikus Ligája, megfigyelői státuszban. A március 22.-i alakuló ülésen az egyes pártokat, illetve szervezeteket az alábbi személyek képviselték: Bajcsy Zsilinszky Endre Baráti Társaság - Vígh Károly, FIDESZ: Kövér László, Orbán Viktor, Független Jogász Fórum: Bártfay Pál György, Kónya Imre, Sándorfi György, Független Kisgazdapárt: Boross Imre, Magyar Demokrata Fórum: Gergely Andor, Szabad György, Magyar Néppárt: Varga Csaba, Szabad Demokraták Szövetsége: Magyar Bálint, Szabad Szakszervezetek Demokratikus Ligája: Bruszt László, Vitézi László, Szociáldemokrata Párt: Révész T. Mihály."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|