Rendszerváltás és az MTI

	Folytatta munkáját az Országgyűlés (9. rész)
Rövidesen be kellett látnunk - hangoztatta az államtitkár -, hogy a túlságosan konkrét, minden eshetőséget számba vevő szabályozási módszer értelmetlen és a gyakorlat számára rendkívül problematikus. Ha ugyanis egyes eseteket kívánunk rendezni, ez szükségképpen további szabályozást igényel, amely többszáz paragrafusból álló, áttekinthetetlen sztrájk-kódex megalkotásához vezetne. A nemzetközi gyakorlathoz igazodva a szabályozás olyan általános fogalmakat használ, amelyeket konkrét esetre jogértelmezéssel lehet alkalmazni, ami a bíróságok hatáskörébe tartozik. Ezzel az általános magatartási szabályokat tartalmazó törvény egyedi esetre szóló alkalmazásának a jogszerűsége is garantált. Halmos Csaba szerint a törvénytervezet szabályai két nagy csoportba sorolhatók. Az egyikbe a sztrájk gyakorlásának feltételeit érintő, míg a másikba a sztrájkban résztvevők védelmét szolgáló rendelkezések tartoznak. E szabályok részletes ismertetése helyett az államtitkár az előkészítés során vitatott kérdésekre tért csak ki. Az eredeti tervezet abból indult ki, hogy a dolgozókat csak munkaviszonyuk keretében illeti meg a sztrájk joga. Ez a megfogalmazás a sztrájkjog gyakorlását tehát a munkaviszonyt érintő kérdésekre korlátozta. A tervezet vitáját alapvetően ez a megoldás váltotta ki. Az eredeti javaslatban rendező elvként szerepelt, hogy a sztrájk igazában azzal szemben hatékony eszköz, aki a követelést orvosolni is tudja. A vitázók többsége azonban ezt az elvet úgy értékelte, hogy túlzottan korlátozza a sztrájkhoz való jogot. Bár az értelmezésben lehetnek különbségek, világosan le kell szögezni: a kormány nem kíván korlátozó sztrájktörvényt elfogadtatni, mert ez saját érdekeivel is ellentétes. Ez a magyarázata annak, hogy a szakmai vitát komolyan vette és nyitottan fogadta a javaslatokat, módosította korábbi elgondolásait. Vitathatatlan, hogy a sztrájknak csak a munkaviszony keretében történő megengedése diszfunkciókkal is járhat. Így például: a gazdasági intézkedésekkel szemben csak a bérek emelése érdekében lehetne fellépni, ami az inflációs ráta emelkedéséhez vezetne, illetve a béremelésre képtelen munkáltatók számára az ilyen sztrájkok kezelhetetlenné válnának. Tény az is, hogy a nemzetközi gyakorlatban az említett Egyezségokmány szövegével összhangban megszorítás nélkül, a gazdasági és szociális érdekek védelmére ismerik el a sztrájk jogát. (folyt. köv.) 1989. március 22., szerda 13:36
Vissza » Folytatásokkal »