 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Világhíradó:
1919 újraértékelése
"...a közelmúltban hozták nyilvánosságra, hogy Kun Béla a
Szovjetunióban nem akkor, nem ott és nem úgy halt meg, mint
hirdették, hanem egy elvtárs hóhéra végezte ki.
Innen már remélhetőleg nincs túl messze 1919 újraértékelése sem.
Annak elismerése, hogy március 21-e nem ünnep, hanem nemzeti
gyásznap. 70 éve nem a Tanácsköztársaság győzött, hanem népünk
tragédiájaként a Trianonhoz vezető út végszakaszának kiépítésével a
bontakozó polgári demokráciát döntötte meg a vörös rémuralom.
Tehát ideje lenné, hogy a Március 21-e utak, terek visszakapják
eredeti nevüket, vagy hívják ezeket egyszerűen március 15-nek."
OS:
Független szervezetek - kerekasztal
"Mi is elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk, hogy
kialakuljon a demokratikus erők közös álláspontja, és ennek alapján
tárgyaljunk a hatalom birtokosával, az MSZMP-vel. Úgy gondoljuk, a
dermedtségből ébredező társadalmat csak együttesen képviselhetjük."
|
|
|
|
|
|
 |
Nagy Imre könyv
|
(Ara-Kovács Attila)
München, 1989. március 20. (SZER, Világhíradó) - 30 év után nemcsak
a szabad március 15-e hatott revelációként Magyarországon, hanem
három új, immáron hivatalosan engedélyezett formában megjelentetett
könyv is, melyek Nagy Imre miniszterelnök személyét, gondolatait és
életének jelentősebb szakaszait, főképp a tragikus végkifejletet
mutatják be.
Külön publicitást biztosított a kiadványoknak az ünnepi
tömegmegmozdulás. A kötetek közös sajátja, hogy messzemenően
figyelmen kívül hagyják az eddig e témában különösen érvényesülő
cenzurális szempontokat.
A Szabadtér Kiadó gondozásában napvilágot látott Nagy Imre,
emlékezés egy miniszterelnökre című kötet a forradalom utáni
megtorlás egyik börtönviselt áldozatának, Tóbiás Áronnak válogatása
nyomán állt össze. A Nyugaton és a szamizdatban eddig publikált
emlékezések és dokumentumok, valamint a megtorlást követő
nemzetközi tiltakozások szövegeit tartalmazza. Természetesen nem a
teljesség, annál inkább a lényegláttatás igényével.
Álljon itt egyetlen mondat a Nobel-díjas Albert Camus írásából,
melyet a forradalom elfojtásának döbbenete ihletett, s melyet
Tóbiás Áron - nem véletlenül - a kötet záródarabjának választott: -
Csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem
áruljuk azt, amiért a magyar harcosok életüket adták. És soha,
sehol, még közvetve sem igazoljuk a gyilkosokat.
A forradalom miniszterelnöke írásaiból egy reprezentatív válogatás
is megjelent. Címe: A Nagy Imre vonal. A moszkvai évek agrár-és
történelmi kérdésekkel foglalkozó tudósának a megnyilatkozása ez,
amely a realitásoktól messze rugaszkodó sztálinista mentalitást
éppoly híven visszaadja, miként az októbert közvetlenül megelőző
időszak nemzeti ellenállását is fontolgató néptribunét.
A kötet kétségkívül kiteljesíti az eddig oly hiányos Nagy Imre
portrét. De az olvasónak ajánlatos igen komolyan vennie mindazt,
amit előszavában a kiadó, a Reform Rt. előrelátóan szükségesnek
vélt hangsúlyozni. Ez így hangzik:
- Nagy Imre korának embere volt, minden megnyilatkozása, írása ezt
sugallja. Ilyen értelemben mondható az, hogy nézeteit, pályáját
alapvetően a sztálini eszmék viszonyrendszerében értékelhetjük
reálisán. Nagy Imre elméleti munkásságnak jelentősége azonban nem
abban van, amiben azonosult a sztálini eszmékkel, hanem abban,
amiben különbözött ezektől.
Végül érdemes kézbe venni egy dokumentumfilm szövegkönyvét is.
Ember Judit készítette a nyers formában mintegy 13 órát kitevő
interjúfelvételeket azokkal a még élő szemtanúkkal és
sorstársakkal, akik 1956. november 4-ét követően Magyarország
törvényes miniszterelnökét elkísérték a jugoszláv követségi
menedéktől a romániai száműzetésen át lelkileg egészen a bitófáig.
A kötetben - mely szintén a Szabadtér Kiadó vállalkozás - egyebek
mellett megszólal Pártos Gábor, Szilágyi József, Donáth Ferenc és
Vas Zoltán, özvegye. Olvasható itt egy interjú Lukács Györggyel
is, valamint Újhelyi Szilárddal és Vásárhelyi Miklóssal.
+++
1989. március 20., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|