Rendszerváltás és az MTI

	Március 15. fontossága
(Katona Pál) London, 1989. március 19. (BBC, Késő esti panoráma) - Egy semleges Magyarország nem jelentene a Szovjetunió számára fenyegető veszedelmet, mondotta Oleg Bogomolov, Gorbacsov egyik tanácsadója. A magyar semlegességeszméje többé nem tabu. Olyannyira nem az, hogy az 1989-es "Mit kíván a magyar nemzet" című történelmi dokumentum 12 pontjának egyike: - Semleges független Magyarországot! Ez a 9. pont nyomon követi azt a követelést, hogy szabadságot és önrendelkezést Kelet- és Közép-Európa népeinek. Nem maga a követelés az, ami új. Talán még az sem, hogy akad, aki ezt nyíltan ki meri mondani. Az újszerű az, hogy a Szovjetunió nem bánja. Nem lép fel ellenségesen, úgy tesz mintha nem sokat törődnék vele. Meglehet, hogy a Kreml jó szemmel nézi Kelet- és Közép-Európa népeinek szabadságmozgalmát, különösképpen a magyar és a lengyel fejleményeket. Persze nem tudjuk, mi lenne, ha ezek a fejlemények összetűzéseket vagy erőszakcselekményeket váltanának ki. A március 15-i nagy nemzeti tüntetés politikai fontosságát egyebek között abban látom, hogy békés volt. Az erőszak kirobbanása kiszámíthatatlan és beláthatatlan következményekkel járhatott volna. Egyetlen csepp vér elég a helyzetkép átfestéséhez. A tüntetés nem azért maradt békés, mert a követelések szerények voltak vagy megalkuvók. Nem voltak azok. A tüntetők semmit sem rejtettek véka alá, és ennek nagy politikai, világpolitikai jelentőséget tulajdonítok. Erre tüstént visszatérek. Előbb azonban hallgassák meg gondolatmenetem kontextusában Mécs Imrének, a Szabad Demokraták Szövetsége egyik vezetőjének szavait, melyek a Petőfi- szobornál hangzottak el: "Végre önmagunk akarunk lenni! Kezünkbe akarjuk venni sorsunk irányítását! A magunk útján akarunk járni! Lépjetek elő! Hallassátok hangotokat! Ne féljetek! Demokratának lenni annyi, mint nem félni - írta Bibó István, a töretlen jellemű, egyenes gerincű nagy magyar ember." A tüntetők igazi demokráciát követeltek. Nem pedig a demokrácia valamilyen felhígított változatát. Ezt azért tekintem döntően fontosnak, mert a nyugati világban megoszlanak a vélemények, szabad-e, kell-e, lehet-e aktívan támogatni, felkarolni a kelet- és közép-európai nemzetek szabadságtörekvéseit. Az óvatosak, az aggódok, a kicsinyhitűek azzal érvelnek, hogy veszedelmes lenne hitelekkel, beruházásokkal, gazdasági együttműködéssel támogatni egy csődtömeget, amely csak tessék- lássék igyekszik egy kicsit átvedleni anélkül, hogy jellegén és rendszerén valóban változtatna. A nyugati világban különbséget tesznek a kelet-és közép-európai transzformálás és a felületes reformálás között, és sokan úgy vélik, hogy csak a transzformálódó Kelet- és Közép-Európa tarthat igényt aktív nyugati támogatásra. A március 15-i megmozdulás arra vall, hogy gyökeres transzformálás van küszöbön és békés eszközökkel. Ez és szerintem csakis ez teszi lehetővé, hogy Magyarország és - hadd fűzzem hozzá - Lengyelország is nyugati segítséggel kilábaljon a gazdasági kátyúból. E nélkül meddő marad a politikai és kulturális megújhodás. A szellemi felszabadulás azonban a bizalomgerjesztés egyik legfontosabb, leghatékonyabb eszköze. Nem hiába szerepel a március 15-én elhangzott beszédekben. Csengey Dénes például ezt mondotta a Demokrata Fórum nevében: - Szabad sajtó, szabad rádió, szabad televízió. Persze csak többpártrendszerben vagy legalábbis pluralizmus jegyében valósítható meg, és ez az, amit Zbigniew Brzezinski a lengyel származású nagynevű amerikai politológus kulcskérdésnek tart. Brzezinski Carter elnöksége egy ideje alatt nemzetbiztonsági főtanácsadó volt a Fehér Házban és a legóvatosabbak közé tartozik, amikor arról van szó, hogy milyen feltételek mellett célszerű gazdasági segítséget nyújtani Közép- és Kelet-Európa országainak. Ő szerinte nem csupán pazarlás lenne egyszerűen pénzt pumpálni Kelet- és Közép-Európa, hanem az ilyen akció késleltetné az alapvető reformok megvalósítását. Az ő receptje: nyugati segítség minden konkrét lépésért a valódi pluralizmus felé. Nyugat-Németország úgy látszik élen jár, és máris fokozza hitelnyújtásait és a beruházásait Magyarországon és Lengyelországban, és befolyását a szabad piacgazdálkodás és ezáltal a magasabb fokú demokrácia érdekében. Haraszti Miklós, a Beszélő egyik szerkesztője, aki most egy New- York-i kollégiumban tanít, azt fejtegeti a Washington Post hasábjain, hogy az egypártrendszer Kelet- és Közép-Európában tarthatatlanná vált és mesterséges fenntartása csak konfliktusokra vezethet. Mostanáig - írja Haraszti - a demokráciát a térségben úgy tekintették, hogy megingatja a stabilitást. - Ma már a demokrácia hiánya esetén félő, hogy veszélybe jut a stabilitás. Így Haraszti Miklós és ezzel visszakanyarodom beszámolóm kiindulópontjához. A jelek szerint a Szovjetunió elnézi, eltűri, sőt talán istápolja a magyar és a lengyel átalakulást, mert a jelenlegi világképben a demokrácia jobb biztosíték, mint az elfojtás. Ha Magyarország átalakul, akkor előbb-utóbb átalakul Kelet- és Közép-Európa. Ha pedig Kelet- és Közép-Európa átalakul, akkor átalakul egész Európa. Talán ez a válasz a nagy márciusi kérdésre: Mit kíván a magyar nemzet? +++ 1989. március 19., vasárnap
Vissza »