|
|
 |
|
 |
A megbékélés és a parlament Spanyolországban (1. rész)
|
1989. március 19. vasárnap (MTI-Panoráma) - ,,Nézze meg azt az urat, aki mellettem ül. Valaha magas rangú parancsnok volt a Kék Hadosztályban, abban a katonai alakulatban, amit Franco Hitler megsegítésére a szovjet frontra küldött. Engem nagyjából ugyanakkor ítéltek 24 évi börtönre. Most mindketten tagjai vagyunk a spanyol parlament küldöttségének itt Budapesten, az interparlamentáris konferencián. Nemcsak beszélgetni tudunk egymással, most végeredményben közösen dolgozunk akkor is, ha a politikában ellenfelek vagyunk. Azt hiszem, ez az egyik legnagyobb eredmény a mai Spanyolországban.,,
Ezt Miguel Angel Martinez, a Spanyol Szocialista Párt, a PSOE
egyik vezető képviselője mondja.
- Tudom, hogy ma Magyarországon sokan emlegetik a spanyol
megbékélést, a spanyol demokratizmust. Ez a megbékélés az egykori
ellenfelek között mindenképpen és mindenki számára valóban
példa értékű lehet. Szeretnék azonban figyelmeztetni arra, hogy
minden párhuzam, amelyet Spanyolország és a mai Magyarország
helyzete között vonnak, sántít, a két változásra alapvetően eltérő
körülmények jellemzőek.
- Meghatározónak én a földrajzi helyzetet, a geopolitikai és a
geostratégiai körülményeket látom Spanyolország számára. A
Franco-diktatúra ugyanis az ötvenes-hatvanas években már nyűg, teher
volt az ország szomszédai számára, természetesen az akkori
Portugáliát kivéve. Országunk, földrajzi helyzeténél, és gazdasági
kapcsolatainál, történelménél és hagyományainál fogva, természetesen
kapcsolódott a nyugat-európai demokráciákhoz, történelmi
anakronizmus volt számukra és számunkra is. Amikor Franco halála
után megindult a demokratikus fejlődés, akkor az természetes volt az
ország és szomszédai számára, természetes volt a spanyol népnek. Azt
is hozzá kell tennem, hogy ez a geopolitikai helyzet az
integrálódást is természetessé tette. Voltak és vannak vitáink
erről, de alapvetően senki sem vitatja, hogy gazdaságilag ehhez a
földrajzi térséghez tartozunk.
- Végül még egy tényező hozzájárult ahhoz, hogy az átmenet
békésre sikerült. Ha a sebek nem is hegedtek be teljesen, hiszen
Spanyolországban nincs olyan család, amely a polgárháború és a
diktatúra éveiben nem vesztett volna el valakit, azért a harcoknak
akkor már sok éve vége volt. Egymillió embert vesztettünk el, de a
holtakat eltemettük. Választhattuk volna talán a bosszúállás, a
megtorlás útját is, de ennek aligha lett volna értelme, csak új és
újabb ellentéteket, szembeállásokat szült volna. (folyt.)
1989. március 19., vasárnap 11:09
|
Vissza »
|
|
A megbékélés és a parlament Spanyolországban (2. rész)
|
- Amikor még korántsem dőlt el, mi lesz a Franco utáni út,
amikor még Suarez volt kormányon, már akkor is az volt a cél, hogy
próbáljuk kialakítani a megbékélést, megteremteni a demokratikus
fejlődés lehetőségét - folytatta Martinez. - Az akkori választások
eredményei mutatták meg, hogy az ország lakossága ezt az elképzelést
támogatja.
- Korántsem állítom azt, hogy mindenki elégedett lenne, hogy ne
küszködnénk súlyos gondokkal. Ha valaki megkérdezné az ország
lakosságát, elégedett-e például a parlament munkájával, akkor
legalább ötven százalék dühös nemmel válaszolna. De ha azt is
hozzáteszik ehhez a kérdéshez, akarja-e a múlt visszatérését,
kilencven százalékuk mondana nemet. A demokratikus fejlődés, a
parlamentarizmus tehát számukra is az egyetlen járható utat jelenti.
- Ez az út természetesen mások számára is járható. De még
egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy ennek feltételei is vannak. Az
alapvető feltétel a geopolitikai-geostratégiai helyzet, s ez
Spanyolország számára adott volt. De nem kisebb jelentőségű feltétel
a kellő türelem, a megbékélési szándék. Ha a türelmetlenség, a
bosszú útjára léptünk volna, aligha tartanánk ott, ahol most
vagyunk. +++
Kis Csaba - MTI-Panoráma
1989. március 19., vasárnap 11:12
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|