Rendszerváltás és az MTI

	A megbékélés és a parlament Spanyolországban (1. rész)
1989. március 19. vasárnap (MTI-Panoráma) - ,,Nézze meg azt az urat, aki mellettem ül. Valaha magas rangú parancsnok volt a Kék Hadosztályban, abban a katonai alakulatban, amit Franco Hitler megsegítésére a szovjet frontra küldött. Engem nagyjából ugyanakkor ítéltek 24 évi börtönre. Most mindketten tagjai vagyunk a spanyol parlament küldöttségének itt Budapesten, az interparlamentáris konferencián. Nemcsak beszélgetni tudunk egymással, most végeredményben közösen dolgozunk akkor is, ha a politikában ellenfelek vagyunk. Azt hiszem, ez az egyik legnagyobb eredmény a mai Spanyolországban.,, Ezt Miguel Angel Martinez, a Spanyol Szocialista Párt, a PSOE egyik vezető képviselője mondja. - Tudom, hogy ma Magyarországon sokan emlegetik a spanyol megbékélést, a spanyol demokratizmust. Ez a megbékélés az egykori ellenfelek között mindenképpen és mindenki számára valóban példa értékű lehet. Szeretnék azonban figyelmeztetni arra, hogy minden párhuzam, amelyet Spanyolország és a mai Magyarország helyzete között vonnak, sántít, a két változásra alapvetően eltérő körülmények jellemzőek. - Meghatározónak én a földrajzi helyzetet, a geopolitikai és a geostratégiai körülményeket látom Spanyolország számára. A Franco-diktatúra ugyanis az ötvenes-hatvanas években már nyűg, teher volt az ország szomszédai számára, természetesen az akkori Portugáliát kivéve. Országunk, földrajzi helyzeténél, és gazdasági kapcsolatainál, történelménél és hagyományainál fogva, természetesen kapcsolódott a nyugat-európai demokráciákhoz, történelmi anakronizmus volt számukra és számunkra is. Amikor Franco halála után megindult a demokratikus fejlődés, akkor az természetes volt az ország és szomszédai számára, természetes volt a spanyol népnek. Azt is hozzá kell tennem, hogy ez a geopolitikai helyzet az integrálódást is természetessé tette. Voltak és vannak vitáink erről, de alapvetően senki sem vitatja, hogy gazdaságilag ehhez a földrajzi térséghez tartozunk. - Végül még egy tényező hozzájárult ahhoz, hogy az átmenet békésre sikerült. Ha a sebek nem is hegedtek be teljesen, hiszen Spanyolországban nincs olyan család, amely a polgárháború és a diktatúra éveiben nem vesztett volna el valakit, azért a harcoknak akkor már sok éve vége volt. Egymillió embert vesztettünk el, de a holtakat eltemettük. Választhattuk volna talán a bosszúállás, a megtorlás útját is, de ennek aligha lett volna értelme, csak új és újabb ellentéteket, szembeállásokat szült volna. (folyt.) 1989. március 19., vasárnap 11:09
Vissza » Folytatásokkal »