|
|
 |
|
 |
Külföldiek - Magyarországról (1.rész) Megkérdeztük az IPU konferencián résztvevő képviselőket (alcím)
|
1989 március 19. (MTI-PRESS)
A budapesti Kongresszusi Központ előtti zászlóerdő csaknem egy
héten át hirdette, hogy a világnak minden szögletéből volt vendége a
magyar fővárosnak. S ha az IPU munkája nem is hagyott sok szabadidőt
a küldöttségek tagjainak, arra azért szinte mindegyikük sort
kerített, hogy megpróbálja hazánkról és az itteni politikai
fejleményekről otthon szerzett ismereteit kiegészíteni. Jó alkalmat
adott erre a világ parlamentjei képviselőinek a tanácskozás
időzítése, hiszen végignézték - sokan kokárdát viselve - a március
15-i nemzeti ünnep megmozdulásait.
Külföldi képviselőkkel beszélgetve hamar szóbakerül a
magyarországi tapasztalat. Két ilyen bezsélgetésből idézünk.
Johannes Virolainan, a finn küldöttség vezetője éppen 40
esztendeje parlamenti képviselő. Arra a kérdésre, hogy milyen
tanácsokat adna a fiatalabbaknak, különösen olyan országban, ahol
csak most tanulják a parlamentarizmust, így válaszol:
- Képviselőnek csak az menjen, aki igazi elhivatottságot érez
erre a csodálatos politikai pályára. Minden ország parlamentjében
olyan emberekre van szükség, akik a politikát élethivatásnak
tekintik, akik vállalják az ezzel járó áldozatot és kockázatot, s
akik hajlandóak szünet nélkül tanulni. Az persze fontos kívánalom,
hogy ehhez tehetség is párosuljon.
A képviselőnek állandóan tanulnia kell, hiszen senki sem
születik minden kérdés szakemberének. A finn parlament elé éppúgy,
mint más törvényhozás elé, nagyon sok olyan kérdés kerül, amely nagy
hozzáértést kíván. A képviselő pontos tájékozódása érdekében a
megvitatandó törvénytervezetek minden esetben részletes bizottsági
vizsgálat elé kerülnek, s a bizottságok meghallgatják a kérdés maguk
által megválasztott legkiválóbb szakértőit.
Virolainentől azt is megtudtuk, hogy az ő hazájában a
képviselőség főhivatású feladat. Hozzáfűzi azt is, hogy ez nem
mindig előnyös, hiszen sok eeseeetben a képviseeelő anyagilag jobban
járna ha eeeredeeti foglalkozásánál maradna. Aki mégis ezt
választja, az hivatásnak tekinti, önmagát pedig hivatásos
politikusnak - mondja. A finn parlament mellesleg nem kormányoz, a
törvényalkotás és a kormányzati munka ellenőrzése a fő feladata. Ez
nem csekélység, hiszen a kormány évente több mint 200
törvénytervezettel áll elő -fűzi hozzá a finn képviselő. (folyt)
1989. március 19., vasárnap 10:42
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|