|
|
|
|
Március 15-i ünnepségek (4. rész) - Nagygyűlés a Múzeumkertben (2. rész)
|
Az örök emberi szabadságvágyban és a nagy francia forradalom tanulságaiban gyökerező eszméikről Petőfi Sándor szavaival szólt: a világszellem ma is lépni akar és lépni fog. S a mai magyar társadalomban kiváltképpen igaz, hogy a továbblépéshez tiszta eszmék, igazán reális programok és becsületes, az egész nép érdekét szolgáló cselekedetek kellenek. Huszár István megnyitó szavai után a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és Ifjúsági Mozgalom nevében Ruttner György, az elnökség tagja lépett a mikrofonhoz. Hangoztatta: a szociáldemokrata párt és ifjúsági mozgalom képviselői azért vesznek részt ezen a nagygyűlésen, mert március 15-ét olyan szent ünnepnek tartják, amelyen együtt kell ünnepelni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szociáldemokrácia együtt menetelne a Magyar Szocialista Munkáspárttal. Nem kívánnak osztozni abban a felelősségben sem - mondotta -, hogy évtizedekig a társadalomnak sem volt lehetősége ezen a napon szabadon ünnepelni. A továbbiakban idézte és elemezte az 1848 március 14-én, az ellenzéki körben elhangzott határozati javaslatot: a gazdasági viszonyok átalakultak, az idő átugrotta azokat a társadalmi és politikai intézményeket, amelyek egy korábbi gazdasági rendre épültek. A közvélemény megmozdult, mert voltak, akik tudták, mások inkább csak érezték, hogy az új gazdasági rend új társadalmi viszonyok lehetőségét teremtette meg. A változás feltételeinek felismerése a létező állapot megváltoztatásáért való harcra készteti a változásban érdekelt rétegeket. Azok a rétegek pedig, amelyeknek léte vagy inkább jóléte az előző gazdasági rendhez, annak intézményeihez kapcsolódik, a megérett eszmékkel szemben védekeznek, s ehhez a kezükben lévő hatalmi eszközöket is használják. Ha az önkifejezést keresők saját érdekeik iránt közömbösek, akkor a változás igénye gyengébb és az ellenállás könnyebb - hangsúlyozta. Így hosszabb idő kell, míg a gazdasági feltételek kényszerítő ereje a tudatosítás, a propaganda megteremti a megfelelő közvéleményt az átalakuláshoz. Az érdekelt rétegek megvitatják, értékelik, végül megértik az új idők követelését. Egyetértenek abban, hogy a létező állapot tovább nem maradhat, a fejlődő élet megköveteli a cselekedeteket, mert az eszmék megértek. (folyt.köv.)
1989. március 15., szerda 14:33
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|