|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Világhíradó:
Az SZDSZ első közgyűlése
"- Mit vár Mécs Imre az ügyvivő testület tagja a holnap kezdődő
közgyűléstől?
- Nagyon fontos, hogy már most az első tanácskozás idején a
társadalom megismerhesse a mi programtervezetünket, hiszen
lényegében ez az első független, önálló, összefüggő, a társadalom
minden problémájára kiterjedő programtervezet, ami elkészült. Ezért
meghívtunk egy csomó újságírót, külképviseleteknek a munkatársait,
a többi társadalmi szervezet, nemcsak a függetlenektől, hanem az
MSZMP-től, másoktól is, azonkívül, ha lesz hely a Corvin moziban,
amelynek körülbelül ezeregyszáz fős a befogadóképessége, akkor az
érdeklődőket, a vitázókat is be fogjuk engedni, természetesen nekik
nem lesz szavazati joguk."
|
|
|
|
|
|
|
A Nyugatnémet televízió március 15-ről
|
(Molnár Zoltán) Köln, 1989. március 18. (Deutschlandfunk, Csak egy szóra) - Kedves hallgatóim. Jómagam csupán a benyomásokra hivatkozhatok, azokra a pillanatokra felvillanó képekre, melyeket szerda este a német televízió jóvoltából láthattak a nézők két-három percen keresztül. S e képeknek egy hosszú napot kellett időrövidítésben összefoglalniuk. Minden valószínűség szerint már kitalálták kedves hallgatóim, hogy március 15-ről beszélek a gyűlésekről, a beszédekről és a fáklyás menetről, melyekkel Budapest megünnepelte ezt a napot. Azt persze nem tudom, hogy önök, hogyan élték át ezeket az eseményeket, milyen benyomásokat szereztek, miket gondoltak és mit éreztek. Én legfeljebb elképzelhetem magamnak. Éppen ezért engedjék meg, hogy beszámoljak arról, mennyire megragadott engem mint a palánk-publikum egy tagját és bizonyára német tévénézők ezreit is, még ezer kilométer távolságból is ennek a március 15-nek a bűvölete. Már az ünnepet megelőzően is kibontakozott a szinte már drámainak nevezhető bizonyíték, hogy március 15-e nemzeti ünnepként milyen mélyen gyökerezik az egész nemzetben. Milyen magától értetődően azonosultak ezzel a generációk, holott nemzeti ünnepként nem is ismerték helyesebben nem is volt szabad ismerniük. A nemzetközi proletárhatalom kódexének alapján, így követelte meg a párt, melynek mint ismeretes mindig igaza van - legalábbis korábban ezt állította, hacsak nem tévedett, mint például akkor amikor azt hitte, hogy az 1848-al és szabadságharc az orosz cár általi leverésével kapcsolatos emlékeket paranccsal kiolthatja. A tévé képernyőjén képek jelentek meg, melyek a feszes testtartása díszszázadot, az Ismeretlen Katona sírjának megkoszorúzását, a párt valamint az állami vezetők több sorból álló zárt egységet a Nemzeti Múzeum előtt mutatták. Nyers Rezső beszédének hallatán - melyben bírálta a szovjet vezetőket - felhorkanhatunk. Ugyanakkor mély benyomást tett az 100 ezres tömeg, amely a Petőfi emlékműnél gyűlt össze, amely Televízió épülete előtt oly kitartóan szólás, vélemény és sajtószabadságot követelt és aztán az est félhomályában ünnepélyes fáklyás menetet tartott a város utcáin. Felejthetetlen marad az a fegyelem is, melyet mindkét fél tanúsított. Szó sem volt megelőző letartóztatásokról, gumibotok bevetéséről, mint ahogy az egy évvel ezelőtt történt. A másik oldalon nem voltak kődobálók, randalírozók, helyettük piros-fehér- zöld lobogók erdejét, kokárdákat lehetett látni és transzparenseket, melyek a múlttal számoltak le, vagy a jövővel kapcsolatos követeléseket tartalmaztak. Az egyik különösen alkalmas volt arra, hogy lekösse azok figyelmét, akik kevéssé járatosak a magyar történelemben. A szóbanforgó plakátokon a következőket olvashattuk: Haynau 108, Kádár 453, de lehet, hogy 427 nem lehetett tisztán kivenni. Az 1848 és az 1956 között megvont vészterhes párhuzamot két évben és két számban foglalták össze. A számok az áldozatok számát jelentik. A nemzeti ünnepek természetüknél fogva, olyan napok, melyek célja, hogy ébren tartsák az emlékezetet. Ezen a március 15-én azonban a Budapesten, és minden bizonnyal más városokban megtartott rendezvényeken is a múlt, jelen és a jövő kézzel foghatóan egy drámai egységgé fonódott össze. Ha engem kérdeznek én érezni véltem, hogy a hangsúly a jövőn nyugodott. Ha kommunista lennék bizony nem ringatnám magam abban a reményben, hogy enyém a jövő. +++
1989. március 18., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefon:
"A jelenleg elhangzott műsorban Pécsi Ildikót láttam, amelyben nagymama, vagyis a leendő nagymama szerepéről énekelt. Szeretném neki elmondani, ha át tudják adni, én nagymama vagyok 43 évesen, nagyon boldog nagymama, és kivánom neki, hogy a közeljövőben neki is sikerüljön ugyanolyan boldognak lenni. A férjem fél éve veszítettem el, egyedül maradtam, egy kicsi leány unokám van Julcsinak hívják és boldog és igazán ugyanúgy ahogy ő kívánja, ugyanolyan boldogsággal, ugyanolyan szépséggel teli életet kívánok neki és sose kivánom azt, hogy maradjon úgy egyedül, ahogy 25 évi házasság után maradtam én egyedül."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|