Rendszerváltás és az MTI

	Kelet-Európa jövője - 1. folyt.
- Szerintem Délen a legnagyobbak a lehetőségek és leginkább Magyarországon. Adott a belföldi pluralizmus esélye csakúgy, mint a külpolitikai semlegességé, de ha lehet, ez utóbbiról most nem beszélnék, mert a kialakulása szerintem még évekig eltarthat. A belföldi pluralizmus viszont nagyon is lehetséges és szerintem szovjet érdek is. Úgy gondolom, ha Magyarországon egy-két éven belül létrejön a többpártrendszer, akkor azt Nyugaton Gorbacsov elsöprő győzelmeként könyvelik el. Ily módon a gorbacsovi korszak külpolitikai célkitűzéseinek csak használna a magyarországi pluralizmus. - Gorbacsov számára alighanem a kelet-európai népfelkelések elhárítása a legfontosabb. Ha olyan krízishelyzet áll elő, amely fegyveres szovjet beavatkozást igényel, akkor ennek katasztrofális hatása lehet a gorbacsovi peresztrojka hazai mozgalmára. Miután Kelet-Európában ég a változási vágy, Moszkvának csak előnyére válik a reformfolyamat elősegítése, - mondotta Zbigniew Brzezinski. - Kelet-Európa a gazdasági zűrzavar és a környezeti katasztrófa megtestesülése. Politikailag pedig nagyon közel áll a forradalomhoz. Ha a status-quot nem váltja fel valami elfogadhatóbb, akkor bekövetkezik a robbanás. Igen sokba1 kerülne a szovjeteknek a nyugalom megőrzése, de katonailag még többe a robbanás leverése. Ezzel szemben Kelet- Európa fokozatos haladása a bizonyos mértékű, elfogadható és csaknem semleges államforma felé, mind a kelet-nyugati kapcsolatoknak, mind a kelet-európai gazdasági helyzetnek, de közvetve még a Szovjetuniónak is csak előnyére válhat. - A szovjet sajtó úgy tűnik csak egyes kelet-európai rezsimeket támogat. A magyar eseményeket pozitívan értékeli. Elítéli azonban a csehszlovákiai fejleményeket, beleértve az elnyomó rendszer elleni tüntetéseket is. Gorbacsov tavalyi belgrádi deklarációjában mintha elvetette volna a testvéri szocialista államok elleni jövőbeni szovjet katonai intervenció lehetőségét. Azt azonban csak ő tudná megmondani, milyen esélyei lennének ma a Dubcek-féle prágai tavasznak. Gorszkij, aki nemrég tért vissza egyhónapos szovjetunióbeli útjáról, úgy érzi Gorbacsovnak fontosabb a kelet-európai reformok sikere, mint azt bárki gondolná. - Ha egy, vagy két, vagy esetleg három állam is képes az eddigi szovjet mintától eltérő nyíltabb társadalom, méghozzá gazdaságilag működő társadalom kialakítására, akkor a Szovjetunió maga is reménykedhet a változásban. Ebben a pillanatban sok a kétség a Szovjetunióban. Sokan nem hisznek a sikerben, és abban sem, hogy ilyen körülmények között a peresztrojka életképes lehet. Lehet átszervezni egy teljesen szétrohadt társadalmat, amelynek az alapeszméje az életképes gazdasági élet antitézise? Ha lenne, akárcsak egy sikeres eset, akkor a szovjetek is erőre kapnának. - Megoszlanak a vélemények a békés kelet-európai változások leghathatósabb támogatásának módjait illetően. Adjunk gazdasági segélyt és kölcsönöket? Élesszük fel a Marshall-tervet? A reformpárti Magyarország és Lengyelország gyenge gazdasági lábakon áll, és óriási adósságokkal küszködik. A változások is csak akkor számíthatnak népszerűségre, ha megnyílnak a határok a nyugati áruk előtt, amelyek egyébként a fokozott helyi termelékenységet is serkenthetnék. Az erősebb gazdasággal és kevesebb adóssággal rendelkező NDK és Csehszlovákia kedvezőbb körülmények között indulhatna. Sajnálatos módon azonban az ottani pártvezetők félnek a változástól és semmi jel nem mutat arra, hogy akárcsak egy kicsit is kiengednék a kezükből a hatalmat. A Gazdasági Tervező Hivatal kutatási igazgatója szerint a Nyugatnak nem szabad nagyszabású és pazarló terveket finanszíroznia, de Lengyelországban és Magyarországon egyaránt befektetéseket eszközölhet a piacgazdálkodás most kialakuló infrastruktúrájának létrehozásához. - Befektethetünk a gazdasági oktatásba, a tőzsdébe, a belső bankrendszerbe, hogy a lengyelek és a magyarok képesek legyenek a piacgazdálkodás működtetésére. Nem szabad alábecsülnünk ezeknek az intézményeknek a kifejlesztését, mert óriási erőforrást igényelnek. Minden ilyesmi roppant értékes befektetésnek bizonyulhat. - Ha a politikai és a gazdasági felszabadulás békésen folytatódik Kelet-Európában - mondotta Zbigniew Brzezinski -, akkor az Egyesült Államoknak gazdasági támogatást és előnyös kereskedelmi szerződéseket kellene biztosítania. - Szerintem legyünk készek a közbelépésre, de csak az alapvető változásokat biztosító szilárd és intézményesített elkötelezettségek ellenével. Ha erőfeszítések történnek az árazási rendszer megváltoztatására. Ha lépéseket látunk a szabad politikai döntések felé, akkor segítőkésznek kell mutatkoznunk. Ha nem így járunk el, nagyon megbánhatjuk. Ezen a ponton egyébként is ellene vagyok a Kelet nyakló nélküli financiális tömésének, mert ezzel csak a hetvenes évek megismétlődését segítjük elő. Akkor óriási összegek mentek oda, és nagy része pénzkidobásnak bizonyult. - Kelet-Európában most néhány dolog teljesen egyértelmű. Moszkva gazdaságilag többé már nem tud segíteni, mert nincs abban a helyzetben, nincs ereje a roskadozó rendszerek megtámogatására. A státus-szolgálati reformok tovább már nem mehetnek, a gulyás- kommunizmus ideje lejárt. A sikeres gazdasági változás politikai háttere pluralizmust igényel. Mindazoknak jogot kell kapniok a gazdasági beleszólásra, akiknek most össze kell húzni a nadrágszíjat. Mindez pedig azt jelenti, hogy a kelet-európai kormányok pillanatnyilag nem sok jót ígérhetnek az életszínvonalat illetően, legfeljebb jövőbeli jobb reményekkel kecsegtethetnek. Ugyanakkor pedig a politikai ellenzék elnyomása nem sok támogatásra számíthat Moszkvától, de annál nagyobb felháborodást kelthet Nyugaton. Az amerikai külpolitika Kelet-Európát illetően egyelőre aligha változik. A reformokat támogatja továbbra is, az emberi jogokkal, a politikai pluralizmussal és a piacgazdálkodással együtt. Zbigniew Brzezinski szerint az amerikai kormánynak továbbra is kapcsolatban kell maradnia a körzet egyes államaival, miközben folytatnia kell a dialógust Moszkvával a biztonsági problémákról. - Átfogó tárgyalásokba kell bocsátkoznunk a szovjetekkel, különösen az európai biztonságot illetően. Ezen felül minden a semlegesebb Kelet-Európa elősegítésére kell történjék, mert a körzet nem egyformán halad. Némelyek nagyobb ütemben, némelyek lassabban, egyesek pedig inkább visszalépnek. - Gáti professzor azonban a közvetlenebb tárgyalásokat sürgeti Moszkvával a kelet-európai államok sorsáról. - Csak azt mondhatom, hogy Washingtonnak be kellene kopogtatnia a moszkvai külügyminisztériumba és megkérdezni: - Akartok velünk Kelet-Európáról tárgyalni, vagy biztosak vagytok abban, hogy egyedül is megbirkóztok a kilencvenes években elkerülhetetlenül bekövetkező tézissel? Roppant egyszerű kérdés. Akar-e Moszkva megint egy olyan helyzetet, amely katonai beavatkozásra, tehát a glasznoszty és a peresztrojka megsemmisítésére kényszeríti? Vitáról, eszmecseréről beszélek, nem alkudozásokról. Puhatolódzásokat szeretnék látni, nem egyezményeket. Aztán majd meglátjuk, mi lesz. - A kelet-európaiak azonban alighanem igen kényelmetlenül éreznék magukat, ha két szuperhatalom döntene a sorsukról. A körzet szovjet megszállását szentesítő jaltai egyezmény keserű emléke nagyon is eleven. Ami azonban az átfogó problémák felvetését illeti, az más kérdés. Gorszkij szerint ez ellen nem lenne kifogás. - Ezt igen, ezt szeretnék, ha a Nyugat felvetné, éspedig olyan módon, ami senkit sem sodorna kényelmetlen helyzetbe. A kelet- európaiak nem akarnak egy újabb szovjet-amerikai egyezményt, ami aztán rajtuk csattan. Ha beszélünk a jaltai egyezményről, akkor most, hogy nevén neveztük a sztálini időket, mondjuk ki nyíltan, ez volt az egyik legnagyobb hiba. És most kell ezt helyrehoznunk. - Reflektorfényben Kelet-Európa politikai jövője. +++ 1989. március 17., péntek
Vissza » Folytatásokkal »