|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Fordulópont március 15-e?
"Igen, a budapesti és a vidéki megemlékezések nagyon impozánsak
voltak. De örömünkben talán nem szabad elfeledni, hogy a
Trabantsorszám-centrikus Kádár évek tespedtsége, tárgyközpontúsága,
az elsősorban a szerzésre irányított ösztönök nem adják át oly
egykönnyen helyüket a nemzet kategóriájában gondolkodásnak.
100 ezren voltak Budapest utcáin március 15-én, több mint 100 ezren
Burgenlandban és Bécsben tavaly november 7-ikén vásárolni.
Fordulópont volt-e tehát március 15-e? Mintha döntetlenre állna a
játék, x-re. Várni kell még egy kicsit, talán október 23-án majd
eldől, hogy a nagy x-ből, az ismeretlenből milyen képlet alakul ki.
Tudni fogjuk, ha megszámoltuk, hányan ünnepelnek akkor. Persze ez
is csak egy vélemény. Remélhetőleg kisebbségi, és március idusa
valóban a fordulat napja volt."
|
|
|
|
|
|
|
MDF-nagygyűlés
|
(Gadó György) München, 1989. március 14. (SZER, Mai nap - késő esti adás) - A budapesti régi Sportcsarnokban aligha volt olyan sportesemény, mely ekkora és ilyen lelkes közönséget vonzott volna oda, mint ez a politikai esemény. Ugyanott, ahol néhány hónapja Grósz Károly mondta el fenyegető szavait a kommunista pártaktíva előtt a fehérterror veszélyeiről és egyebekről, most a Magyar Demokrata Fórum tartotta első országos gyűlését. Nemcsak a lelátók teltek meg zsúfolásig, nemcsak a lépcsőkön és az előtereken volt sűrű a közönség, de még ott is több százan álltak vagy ültek, ahol máskor a verseny, vagy mérkőzés zajlik. Az MDF szurkolói birtokukba vették a küzdőteret is - és ezt most jelképesen is mondom. Addig ostoroznak nemzetem, míg végre földobog szíved - idézte az est kezdetén a versmondó a költőt. Az itt összegyűlt sokaságot nem kellett buzdítani, végig együtt lélegzett a szónokokkal és fel- felzúgott a vastaps, amikor 1956 forradalmáról, Nagy Imréről, a lengyel szolidaritásról, vagy - távolabbi célként - a magyar semlegességről esett szó. El kell ismerni az előadók kiválóan beszéltek. Für Lajos, az MDF elnökségi tagja (... vételzavar...) a szónok magával ragadó erejével párosította, majd az utána szóló Csurka István a visszafogott indulat és a keserű gúny hatóerejével késztette helyeslésre a hallgatóságot. Ám ne higgyék, hogy a gyűlés lényegét holmi szónokias frázisok és puffogó deklamációk adták. Nem. Értékes gondolatok és gondolatilag megalapozott programszerű követélések kaptak itt hangot és a mintegy 2.500 főnyi közönség részéről helyeslő támogatást. Für Lajos rámutatott: a nemzet előtt lényegében hasonló feladatok állnak, mint 1848 forradalma idején. A függetlenségünket kell helyreállítanunk, le kell bontanunk egy életképtelen megcsontosodott struktúrát, fel kell zárkóznunk Európához, és az összmagyarság nemzeti arányaiban kell politizálni - csakhogy jóval súlyosabb feltételek közt, mint 140 évvel ezelőtti elődeinknek. Ilyen nehéz körülmények között sem lehet azonban alku tárgya az a három és fél millió magyar, aki önhibáján kívül antidemokratikus békediktátumok folytán került kisebbségi sorba. Nem alku tárgya a múltunk sem, az az ezer év, amely nemcsak a magyarságé, de mindenképpen Magyarország történelme volt. Az előadó erőteljes szavakkal követelte egy olyan országgyűlés megteremtését, amelyben szóhoz juthatnak az ország közéletében már jelentkező demokratikus reformerők. A Magyar Demokrata Fórum - mondotta - minden alkalommal elismétli a követelést: demokratikus és szabad választásokat, alkotmányozó nemzetgyűlést, s ha ez meglesz, úgy a jogállamiság első ténye lesz meg. Szólt arról is Für Lajos, hogy az MSZMP lehetségesnek mond egy koalíciót az MDF-el. Mi ezt nem tartjuk lehetségesnek - hangsúlyozta, és szavait vastaps követte. - Tárgyalni mindenkivel készek vagyunk, de semmiféle koalíciót, uniót, nemzeti bizottságot a választásokig, amelyen majd megméretnek a tárgyaló felek. A közönség erre a kijelentésre is vastapssal felelt. Ezután a krakkói katolikus lap, a Lad főszerkesztője tolmácsolta a lengyel demokraták üdvözletét. Szavai közben a tömeg előtt transzparenst bontottak ki, rajta e szavakkal: "Lengyel-magyar szolidaritás". A hallgatóság ujjongva fogadta a jelenetet és szívből köszöntette a vendéget, amikor az kijelentette: a lengyelek függetlensége és szabadsága szorosan összekapcsolódik a magyarokéval. A szívmelengető epizód után keserű mozzanat következett. Az elnöklő Lezsák Sándor két romániai magyar letartóztatásáról adott hírt: Lányi Szabolcs bukaresti egyetemi tanárt és Ferences Istvánt, a Csíkszeredán élő költőt azért fosztották meg szabadságuktól, mert kapcsolatot tartottak a bukaresti magyar követséggel. De, hadd térjek vissza az est fő eseményeihez: Csurka István a tőle megszokott dinamizmussal kezdte beszédét. Mint már Für Lajos, ő is kiemelte: a félelem még jelenlévő és szétsugárzó tényezője az életünknek, noha úgy tetszik, beszélni már szabad. De sokan mégsem mernek, sokan pedig értelmetlennek, hiábavalónak tartják, hogy szóljanak. Ma mindenki reformer - mondta gúnyosan Csurka - csak hát a nép hallgat. Mert a nyilvánosság ugyan sosem volt ilyen nagy, de nem volt ekkora a létbizonytalanság sem. Ha igaz lenne, hogy a nyomor elősegíti a kedvező politikai változást, akkor Romániában már 10 francia forradalomhoz hasonló megmozdulásnak kellett volna támadnia. De a nélkülözés közönyössé, a szegénység gyávává tesz. Nálunk a glasznoszty hatalmas műsorrá lett, amit a tömeg csak nézhet, miközben bíztatják, hogy örüljön, különben még ezt is visszaveszik tőle. Míg a párt összeszedte és kimazsolázta az összes alternatívok legmerészebb gondolatait - itt a hallgatóság gúnyosan felmorajlott - és úgy tesz, mintha mindent kész lenne megadni, a lényeges követelések elől elzárkózik. Addig nem lehet tárgyalni - folytatta Csurka -, amíg az egyik partner pisztolyt tart a nadrágzsebben. Elég volt abból, hogy a saját pénzünkből figyeltettek bennünket. Ha a Kádár-féle egypártrendszer a forradalom után a fegyverek begyűjtésével kezdődött, most kezdődjék a többpártrendszer is a fegyverek begyűjtésével. Le kell fegyverezni a 200 ezernyi kiváltságost, akinél fegyver van, és fel kell oszlatni a Munkásőrséget. De még ez sem elég a tárgyalásokhoz. Garancia kell arra, hogy az elnyomorodást legalábbis megállítják, ha már javulást nem ígérhetnek. Ha az infláció növekszik, akkor a független demokratikus szervezetek a politizálni kedvetlen és túlhajszoltságában kellő szabadidővel sem rendelkező nép körében nem verhetnek gyökeret. Végül nevetségessé válnak. Ez a visszarendeződésnek kedvez. Országos vitát és programot a szegénység terjedésének megállítására - sürgette Csurka István és hozzátette: el kell törölni a kiváltságokat. Áldozatokat csak az követelhet, aki maga is áldozatra kész. De hozott-e a hatalomban ülők osztálya áldozatokat? A kiváló író nagy tetszéssel fogadott és itt csak töredékesen ismertetett beszéde után, mely egyébként egy-két olyan megállapítást is tartalmazott, amellyel máskor szívesen vitába szállnék, az est befejezéseképpen Csengey Dénes a holnapi tüntetésről szólt röviden: - Nézzünk a provokátorok körmére, de tartsuk szem előtt, hogy nem a provokátorok ellen, hanem a március 15-e megünnepléséért megyünk az utcára - mondotta. +++
1989. március 14., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Jóestét kívánok. Kéremszépen itt van a kezemben a Reform legfrissebb száma, amely foglalkozik a Szabad Európa Rádió belső ügyével és avval a levéllel, amelyet a Budapesten megjelenő Reform cimü hetilapnak küldtek. Én tudom azt, hogy a Szabad Európa Rádió munkatársai nem egy korosztály-béliek, egy kor szülöttei, és teljes mértékben természetesnek tartom azt, hogy vannak a mostani politikai helyzet megítélésében nagyon komoly nézeteitérések, sőt mi több: nézetkülönbségek is, annál is inkább, mert ugy érzem, hogy a rádió munkatársai nemcsak a fizetés miatt és a hivatásuk miatt, hanem az érzéseiket is beleteszik az adásba. De azt viszont nem tartom helyénvalónak, sőt mi több, csúnya dolognak tartom, hogy a Szabad Európa Rádió igazgatója, Ribánszky ur, Ribánszky László ur által kiadott belső szabályzatot elküldenek egy országba, egy idegen országba, egy ellenséges országba, aki önökkel szemben mindig ellenséges volt, mert nem birta elviselni az önök által hangoztatott igazságot, ilyen adatokhoz hozzájuttatják."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|