 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Fordulópont március 15-e?
"Igen, a budapesti és a vidéki megemlékezések nagyon impozánsak
voltak. De örömünkben talán nem szabad elfeledni, hogy a
Trabantsorszám-centrikus Kádár évek tespedtsége, tárgyközpontúsága,
az elsősorban a szerzésre irányított ösztönök nem adják át oly
egykönnyen helyüket a nemzet kategóriájában gondolkodásnak.
100 ezren voltak Budapest utcáin március 15-én, több mint 100 ezren
Burgenlandban és Bécsben tavaly november 7-ikén vásárolni.
Fordulópont volt-e tehát március 15-e? Mintha döntetlenre állna a
játék, x-re. Várni kell még egy kicsit, talán október 23-án majd
eldől, hogy a nagy x-ből, az ismeretlenből milyen képlet alakul ki.
Tudni fogjuk, ha megszámoltuk, hányan ünnepelnek akkor. Persze ez
is csak egy vélemény. Remélhetőleg kisebbségi, és március idusa
valóban a fordulat napja volt."
|
|
|
|
|
|
 |
Március 15-e előestéjén
|
München, 1989. március 14. (SZER, Magyar híradó) - Az időjárás
hűvös, a hangulat lelkes és bizakodó március 15-e előestéjén.
Napközben Budapest több pontján kokárdák, szórólapok árusítása
folyt.
Kasza László a Batthyány téren járt, ahol azzal fogadták, hogy már
szinte minden elfogyott.
- A Fidesz és az SZDSZ március 15-e standján elfogyott a kokárda.
Egy fiatal hölgy próbálja pótolni a hiányt, és varrja itt helyben a
kokárdákat. Szinte kitépik a kezéből, amint elkészült eggyel.
Zászlót, kokárdát, koronás és Kossuth-címert lehet kapni szamizdat
folyóiratok mellett. Három napja árulják itt a Batthyány téren,
aztán a Blaha Lujza és a Felszabadulás téren ezeket az ünnepet
szebbé tevő kellékeket a Fiatal Demokraták Szövetségének és a
Szabad Demokraták Szövetségének a tagjai.
- Jönnek az érdeklődők. Ebben a pillanatban 10-12 ember állhat itt
a stand előtt, minden korosztály képviselve van, iskolából hazajövő
diákok, munkába siető, bevásárló háziasszonyok, nyugdíjasok.
Amíg jegyezgettem, egy idős bácsi jött hozzám. Kérdezte, hogy mire
gyűjtök aláírást, mert ő aláírja. A kérdése jellemző a hangulatra
itt most Budapesten, és jellemző az is, hogy mintha csak ma lenne
már március 15-ike, szinte egyetlen ember hajtókájáról nem hiányzik
a kokárda. A lányok hajában nemzeti színű szalag van, a várost
fellobogózták, egyetlen egy vörös színű zászlót nem láttam. Viszont
feltűnt az, hogy az épületeken, ahol két zászlótartó is van, az
elmúlt évek szokásainak megfelelően mindenütt csak az egyikben volt
zászló, a másik - na melyik zászlóé? - üres maradt.
Es most lássuk, hogy milyen tapasztalatokat szereztek ezek a lelkes
fiatalok ezekben a hideg, márciusi napokban:
- Mit lehet nálatok kapni?
- Szamizdat folyóiratokat, Hiány nevű újságot, Kossuth-címert,
zászlóra varrható címert, jelvényeket, kitűzőket, kokárdát, ami
sajnos már elfogyott, mert nem tudtunk eleget gyártani az éjszaka.
- Mit lehet mondani arról, hogy összesen hány kokárdát adtatok el
az elmúlt négy nap során?
- Körülbelül 4-500 darabot. Még talán többet is. Úgy 5-600 darabot
inkább. /
- Voltak szórólapok, amelyek a 12 pontot, a követelés 12 pontját
tartalmazták, és meghívók voltak egyben a független szervezetek
tüntetésére. Ebből mennyi kelt el?
- Ebből körülbelül naponta négyezret kaptunk, de az is kevésnek
bizonyult.
- És ugyanez a kereslet volt a zászlók iránt?
- Zászlók iránt nagyon nagy kereslet van, mert egyszerűen az
emberek a kifakult, régi 30 éves zászlókat a házakra már az
összefolyt színek miatt nem is nagyon akarják kitenni, és új piros-
fehér-zöld zászlót szeretnének az új magyar címerrel kitenni.
- És ebből mennyit adtatok el?
- Körülbelül vagy száz darabot. Es ha lenne, menne meg több is. Itt
állnak az emberek és kérik. A magyar zászlót követelik. Egyszerűen.
- Szóval a számoknál tartunk. Mennyit adtatok el a Kossuth-
címerből?
- Kossuth címeres kitűzőből körülbelül kétezret eladtunk.
- Van aztán matricátok is, amit rá lehet ragasztani autóüvegekre.
Ez is kel?
- Nagyon kel. Különösen azt szeretik, amelyik befelé ragasztható az
autóüvegekre, mert azt nem tudják leszedni. Nagyon nagy sikere van
ennek a matricának.
- Vannak szamizdat lapok is. Melyik kel el a legjobban?
- A Beszélő a sláger. Egy óra alatt ötvenet simán elvisznek. Nagyon
keresik, érdeklődnek. Korlátozott mennyiségben van sajnos. A
Fidesztől kaptunk március 15-i számot, azt is viszik, és van
ezen kívül Szabad Demokrata Tájékoztató és Hiány című folyóirat.
Elfogy minden mennyiségben.
- Milyen reakció van a vásárlók, a közönség részéről? Mit mondanak?
- Nagyon vegyes reakciók vannak. Szóval nagyon boldogok az emberek,
hogy elértük ezt, hogy 1989-ben ki tudunk ide állni és magyar
nemzeti érzésüket kifejezhetik. Itt olyan újságokat vásárolhatnak,
amit eddig nem tudtak olvasni a cenzúrák miatt. De viszont van egy
másik fajta érzés az emberekben. Idejönnek úgynevezett olyan
elemek, akik a régi rendszerben valakik voltak, és itt azt mondták
például az én Kossuth-címeremre, hogy 1956-ben az ilyen fiatalokat,
akik ilyet hordtak, lelőttük. Olyan szerencsém volt ezzel az
egésszel, hogy pont videóra kapta a Magyar Televíziótól egy ember
ezt az egész beszédet.
- De mi volt az általános, mit nevezhetünk kivételnek, melyik
reakciót?
- Hát ezt az utóbbit kivételnek lehet szerencsére. Az általános
reakció,' hogy boldogok az emberek, hogy ezeket a jelvényeket,
ezeket a dolgokat tudjuk árulni.
- Mit vársz a holnapi naptól, március 15-ikétől?
- A holnapi naptól? Talán egy nagyon kellemes, nagyon szép időt
várok először is, hogy minél többen ki tudjunk menni. 100-200 ezres
tömegre várunk, és szeretnénk, ha békésen, zavargásmentesen zajlana
le az egész.
- Ez - gondolom - a ti részetekről nem probléma?
- A mi részünkről nem probléma, a rendőrségen is kokárda is lesz.
Már hallottuk ezt. Csak közlekedési rendőrök lesznek a közelben.
- Szabad végül a nevedet?
- Danis Zoltán vagyok.
- Látom, hogy itt kokárdát gyárt. Mondja, hányat csinált?
- Vagy háromszáz darabot összesen.
- Egyébként a fiatal hölgy itt áll az asztal mögött, s miután a
kokárdák elfogytak, úgy látom, hogy igyekszik pótolni a hiányt.
Mennyibe kerül egy kokárda?
- 40 forint. De ez a legnagyobb fajta. Szóval eddig kisebbeket
árultunk 30-ért.
- És valaki az érdeklődők közül: mi az, ami megragadta itt
legjobban a figyelmét?
- Nagyon sok érdeklődő van. Nagyon jól fogynak ezek a cikkek. És ez
nagyon jó érzés, hogy végre eljutottunk idáig, és látom azt, hogy
tényleg a magyarság úgy áll hozzá a dologhoz, hogy egyrészt az
1948-as megemlékezés és ebből kifolyólag még érezhető a mostani új
szellem is. És egyúttal érződik az, hogy a magyar nép a
szabadságra, a demokráciára vágyik.
- Érdekes és meglepett engem, hogy vörös zászlót nem láttam a
városban sehol sem.
- A magam részéről is nagyon örültem neki. Éppen az előbb
beszélgettem itt a barátaimmal, hogy állami cégeknél is láttam a
régi huszárzászlót, ami az aranysújtással ki volt rakva, állami
cégeknél. És ez nagyon jó érzés volt. Szerintem a vörös zászlónak
attól függetlenül, hogy Petőfi a verseiben említette a piros színt,
de mégis az más formában jelenik meg a köztudatban, mint a vörös,
mert a vörös az a munkásmozgalmi jelkép, és azt hiszem, hogy itt
jelen pillanatban semmi köze nincsen a március 15-ikei ünnepséghez
és általában a magyar szabadsághoz sem.
- Köszönöm szépen, és kívánok mindnyájuknak nagyon szép, békés
március 15-ikét holnapra7.
- Köszönjük és reméljük, hogy ez így lesz. +++
1989. március 14., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Jóestét kívánok. Kéremszépen itt van a kezemben a Reform legfrissebb száma, amely foglalkozik a Szabad Európa Rádió belső ügyével és avval a levéllel, amelyet a Budapesten megjelenő Reform cimü hetilapnak küldtek. Én tudom azt, hogy a Szabad Európa Rádió munkatársai nem egy korosztály-béliek, egy kor szülöttei, és teljes mértékben természetesnek tartom azt, hogy vannak a mostani politikai helyzet megítélésében nagyon komoly nézeteitérések, sőt mi több: nézetkülönbségek is, annál is inkább, mert ugy érzem, hogy a rádió munkatársai nemcsak a fizetés miatt és a hivatásuk miatt, hanem az érzéseiket is beleteszik az adásba. De azt viszont nem tartom helyénvalónak, sőt mi több, csúnya dolognak tartom, hogy a Szabad Európa Rádió igazgatója, Ribánszky ur, Ribánszky László ur által kiadott belső szabályzatot elküldenek egy országba, egy idegen országba, egy ellenséges országba, aki önökkel szemben mindig ellenséges volt, mert nem birta elviselni az önök által hangoztatott igazságot, ilyen adatokhoz hozzájuttatják."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|