|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Fordulópont március 15-e?
"Igen, a budapesti és a vidéki megemlékezések nagyon impozánsak
voltak. De örömünkben talán nem szabad elfeledni, hogy a
Trabantsorszám-centrikus Kádár évek tespedtsége, tárgyközpontúsága,
az elsősorban a szerzésre irányított ösztönök nem adják át oly
egykönnyen helyüket a nemzet kategóriájában gondolkodásnak.
100 ezren voltak Budapest utcáin március 15-én, több mint 100 ezren
Burgenlandban és Bécsben tavaly november 7-ikén vásárolni.
Fordulópont volt-e tehát március 15-e? Mintha döntetlenre állna a
játék, x-re. Várni kell még egy kicsit, talán október 23-án majd
eldől, hogy a nagy x-ből, az ismeretlenből milyen képlet alakul ki.
Tudni fogjuk, ha megszámoltuk, hányan ünnepelnek akkor. Persze ez
is csak egy vélemény. Remélhetőleg kisebbségi, és március idusa
valóban a fordulat napja volt."
|
|
|
|
|
|
|
Tabu nélkül?
|
(Váczi Sándor) Köln, 1989. március 11. (Deutschlandfunk, Csak egy szóra) - A magyar politika jelenleg naponta újabb és újabb meglepetéssel szolgál. A reformtörekvések olyan elemi erővel törtek elő, hogy még a nemzetközi közvélemény figyelme is Budapestre irányul. A világlapok is komolyan fontolgatják, sikerül-e, sikerülhet-e, a kísérlet az egykori kommunista diktatúra átalakítása nyugati típusú pluralista demokráciává. Az új utak keresése nem egyedi jelenség. A Gorbacsov által elindított új irányvonal teremtette meg a lehetőségeket. Lengyelország is habozás nélkül elindult ezen az úton. Az éllovas szerepét azonban Magyarország vette át. Itt persze hozzá kell fűznünk, hogy ebben szerepet játszott a közép-európai kultúrkörrel való évszázados kapcsolata és elszigeteltsége a szlávok idegen világában. De térjünk vissza az aktuális eseményekhez: lett légyen ez egy kabinetülés, a Politikai Bizottság tanácskozása, vagy a Központi Bizottság ülése, a hosszú lére eresztett, semmitmondó közlemények, vagy titkolózások helyett most már e grémiumban is hónapok óta tényeket gyártanak. Legalábbis felszámolják azokat az akadályokat, melyek a szabad vitákat gátolták. Így volt ez az Országgyűlés háromnapos ülésén is, mely pénteken este fejeződött be. A tabuktól mentes légkörben a képviselők szabadon vitatkoztak, felszólalást válaszbeszéd követett, és ezzel a képviselők igen nagy szolgálatot tettek a parlamentarizmusnak. A Tisztelt Ház egy, a klasszikus értelemben vett parlamenthez hasonlított. Még sok víznek kell lefolynia a Dunán, míg önök, kedves hallgatóim és mi, a külföldi megfigyelők teljes bizonyosságot nyerünk azzal kapcsolatban, hogy ténylegesen megvalósulnak-e a hangoztatott magasztos eszmék és bátor követelések. A számtalan kezdeményezés és javaslat közül melyeket rögzítik majd fehéren-feketén az alkotmánytervezetben, és melyek épülnek majd bele a végleges szövegbe. Belekerül-e a népi demokrácia és a szocializmus fogalma? Lesz-e egy második kamarája a parlamentnek? Milyen lesz az új címer? Milyen jogokkal fog rendelkezni a tervezett alkotmánybíróság? Pillanatnyilag több a kérdés, mint a válasz. Azt sem tudjuk, hogy a parlamenten kívüli csoportok követelései a vita tárgyát képezik-e. Példaként a Fideszt említhetjük, amelynek 12 pontból álló katalógusa figyelemre méltó kezdeményezéseket tartalmaz. És azt a kérdést is feltesszük magunknak: hogyan is állt a párt által nyomatékosan kért nemzeti fegyelem? Szolidárisán ünneplik-e majd az előttünk álló, újra nemzeti ünneppé kikiáltott március 15-ikét, vagy talán ez fogja igazán felmutatni a szakadékot a vezetők és a vezetettek között? A külföldnek minden oka meg van arra, hogy érdeklődéssel figyelje a magyarországi fejleményeket. Ennek a fordítottja sem lenne helytelen. Azokat a kérdéseket, amelyek most Önöknél még vita tárgyát képezik - például Franciaországban, az Amerikai Egyesült Államokban, vagy pedig nálunk, a Szövetségi Köztársaságban - már kielégítően megválaszolták. Az biztos, hogy a bonni-alaptörvényt nem lehet tetszőlegesen bármely országra átruházni. Erényei ellenére sincs szükség arra, hogy felülmúlhatatlannak kiáltsák ki. Az angolok írott alkotmány nélkül is boldogulnak, és senki sem állítja, hogy ne lennének demokraták. Mégis hasznos dolog egy pillantást vetni a funkcionáló alkotmányokba, csak azt nem szabad elfelejteni, hogy a szavak nem teszik ki a lényeget. A megfogalmazásokat tekintve, majd minden alkotmány épületes olvasmány, a szavak és a gyakorlat azonban nem mindig fedi egymást. Az új magyar alkotmány sikerének mércéje az egybevágóság lesz. A jelenlegi gyógyító szellemi nyugtalanság egyébként - úgy vélem - feljogosít arra, hogy optimisták legyünk. +++
1989. március 11., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Jóestét kívánok. Kéremszépen itt van a kezemben a Reform legfrissebb száma, amely foglalkozik a Szabad Európa Rádió belső ügyével és avval a levéllel, amelyet a Budapesten megjelenő Reform cimü hetilapnak küldtek. Én tudom azt, hogy a Szabad Európa Rádió munkatársai nem egy korosztály-béliek, egy kor szülöttei, és teljes mértékben természetesnek tartom azt, hogy vannak a mostani politikai helyzet megítélésében nagyon komoly nézeteitérések, sőt mi több: nézetkülönbségek is, annál is inkább, mert ugy érzem, hogy a rádió munkatársai nemcsak a fizetés miatt és a hivatásuk miatt, hanem az érzéseiket is beleteszik az adásba. De azt viszont nem tartom helyénvalónak, sőt mi több, csúnya dolognak tartom, hogy a Szabad Európa Rádió igazgatója, Ribánszky ur, Ribánszky László ur által kiadott belső szabályzatot elküldenek egy országba, egy idegen országba, egy ellenséges országba, aki önökkel szemben mindig ellenséges volt, mert nem birta elviselni az önök által hangoztatott igazságot, ilyen adatokhoz hozzájuttatják."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|