Rendszerváltás és az MTI

	Tőke-becsalogatás Magyarországra
(Kemény István) München, 1989. március 5. (SZER, Világhíradó) - A közelmúltban joggal keltett kínos feltűnést az érintett magyar vállalatok körében az államhatalom akciója, amelynek során a kormány egyik minisztere tőkebefektetési ajánlatokat tett nyugatnémet partnereknek magyar vállalatokban való tulajdonrészesedés megvásárolására. Nemcsak az indokolt kérdés, hogy akad-e erre vevő, de az is, hogy tulajdonképpen van-e jogosult eladó? Ezt vizsgálja meg Kemény István Párizsból: - A Figyelő február 16-i számában több cikk foglalkozik az eladó magyar vállalatokkal. Közli a lap annak a 45 vállalatnak a listáját, amelynek adatait január elején átadták a Deutsche Banknak külföldi tőketársulás ajánlatával. A lista címe: Eladó magyar vállalatok. Elolvasásakor azonban látjuk, hogy az esetek többségében nem eladásról van szó. A 45 vállalat közül harmincnyolcnál csak kisebbségi részesedést ajánlottak fel a külföldieknek. Három vállalatot kínáltak teljes átvételre, és másik négy esetében ajánlották fel a többségi tulajdont. A három eladó cég a Láng Gépgyár, a Csepel Művek Transzformátor Gyára és Péti Nitrogén Művek. Az egyik cikkből kiderül, hogy a transzformátor gyárat egy norvég cég valóban meg akarja vásárolni. A Péti Nitrogén Művek vezérigazgató-helyettese azt az információt adta a Figyelő munkatársának, hogy egyetlen komoly érdeklődőről tud, aki 70-85 százalékos részesedést szeretne. A Láng Gépgyár gazdasági igazgatója viszont a következőket mondotta: "Most hallom először, hogy vállalatunkat el akarják adni, és meg vagyok lepve. Nem tudom, hogy kinek van joga egy állami vállalatot eladni, és azt sem tudom, hogy az államnak mint tulajdonosnak mi oka van arra, hogy éppen a Láng Gépgyárat adja. De az az érzésem, hogy a vállalati önállóságot sértik meg, ha ezt a fejünk fölött csináljak." A későbbiekben még hozzátette a következőket: "Hallottam arról, hogy nyugati cégeknél az új tulajdonos jelentős átszervezéseket hajtott végre a felsőbb vállalati vezetésben. Valószínűleg egy ilyen átszervezés engem is érintene." Többségi tulajdont kínáltak az akkumulátorgyárban, a Ganz- Electricben, a Simontornyai Bőrgyárban és a Villamos Állomást Szerelő Vállalatban. Közülük a Ganz-Electric vezérigazgatójával készített a Figyelő interjút. A vezérigazgató érzékeltette, hogy az akciót a vállalat nem tartja saját ügyének. Beszámolt viszont arról, hogy február első felében egy amerikai vállalat elnök-vezérigazgatója közölte, hogy többségi részesedést akar vásárolni a Ganz-Electricben. Nincs információ arról, hogy miért éppen ennek a 45 vállalatnak adatait adták át, és arról sincs, hogy milyen alapon választották ki azt a hét vállalatot, amelyeknél valóban lehet az "eladó" szót használni. Január folyamán kibővült a lista. A hónap végén tartott sajtótájékoztatón az ipari miniszter 51 vállalatot tartalmazó listáról beszélt. Az alsó-szászországi miniszterelnök meghívására Beck Tamás kereskedelmi miniszter Németországban járt, és részletes információkat vitt magával a részben vagy egészben eladó vállalatokról. A Figyelő munkatársának elmondta Beck, hogy ezek a vállalatok a magyar ipar termelésének egynegyedét, és teljes termékszerkezetét reprezentálják. A Heti Világgazdaság február 11-i számából azt is tudjuk, hogy a kínálatban szerepelnek jó nemzetközi hírnévnek örvendő vállalatok, mint például a Taurus, a piacon jól értékesíthető technológiai eredmények tulajdonosai, mint például a Chinoin, és óriás cégek, mint az Ikarus. • A magyar ipar egynegyedét képviselő étlap azonban nem téveszthet meg bennünket. Az elhangzottakból világos, hogy a legtöbb vállalatban csak kisebbségi részesedést ajánlottak fel. Márpedig Becknek tárgyalásai során azt kellett tapasztalnia, hogy a nyugatnémet befektetők kizárólag a többségi tulajdon iránt érdeklődnek. A Figyelőnek adott nyilatkozata szerint egyetlen olyan befektető partnerük nem volt, aki kisebbségi tulajdonnal megelégedne. Arról is beszélt Beck, hogy a legnagyobb problémát a tulajdonviszonyok jelentik. Jelenleg ugyanis nincs kitől megvenni az állami vállalatokat. Jelentékeny külföldi tőkebefektetésekhez a régóta vajúdó, és még sehol sem tartó átalakulási törvényre, valamint a tulajdonviszonyok átfogó reformjára lenne szükség. Beck mégis abban reménykedik, hogy a jelenlegi viszonyok között is viszonylag rövid idő alatt több száz millió, akár 1 milliárd márka nyugatnémet tőke beáramolhat az országba. Ez a remény nyugati szemmel sem látszik megalapozatlannak. +++ 1989. március 5., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »