 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Fordulópont március 15-e?
"Igen, a budapesti és a vidéki megemlékezések nagyon impozánsak
voltak. De örömünkben talán nem szabad elfeledni, hogy a
Trabantsorszám-centrikus Kádár évek tespedtsége, tárgyközpontúsága,
az elsősorban a szerzésre irányított ösztönök nem adják át oly
egykönnyen helyüket a nemzet kategóriájában gondolkodásnak.
100 ezren voltak Budapest utcáin március 15-én, több mint 100 ezren
Burgenlandban és Bécsben tavaly november 7-ikén vásárolni.
Fordulópont volt-e tehát március 15-e? Mintha döntetlenre állna a
játék, x-re. Várni kell még egy kicsit, talán október 23-án majd
eldől, hogy a nagy x-ből, az ismeretlenből milyen képlet alakul ki.
Tudni fogjuk, ha megszámoltuk, hányan ünnepelnek akkor. Persze ez
is csak egy vélemény. Remélhetőleg kisebbségi, és március idusa
valóban a fordulat napja volt."
|
|
|
|
|
|
 |
Magyarországi reformtörekvések
|
(Dömösi Zoltán)
Washington 1989. február 25. (Amerika Hangja) - Magyarország - azt lehet
mondani - ismét a világsajtó állandó témája. Alig múlik el nap, hogy a
német sajtóban ne jelenjenek meg kommentárok, tudósítások a magyarországi
reformtörekvések és politikai megújulás legkülönbözőbb megnyilvánulásairól.
A legaktuálisabb téma az 1956-os forradalom után kivégzettek küszöbönálló
exhumálása és rehabilitációja, mely téma bővelkedik hátborzongató
részletekkel.
A Süddeutsche Zeitung nemrégen a harmadik oldalon egész oldalas
cikkben számolt be a 301-es parcella titkairól a rákoskeresztúri
temetőben. Itt fekszenek a szabadságharc kivégzett vezetői: Nagy
Imre és társai, valamint Dudás József és még legalább háromszázan -
névtelenül, mindenfajta megjelölés vagy akárcsak sírhant nélkül egy
bozóttal és cserjével benőtt hepehupás területen.
Az embertelenség és egy letűnt diktatúra határtalan cinizmusát csak
tetézi, hogy ide temették a budapesti állatkert megdöglött állatait
is, ahogyan azt egy televíziós interjúban az illetékes
minisztérium tisztviselője nyilvánosságra hozta. Csupán a terület
egyenetlenségei, horpadások és dombocskák sejtetik, hogy itt
hullákat kapartak el. Az elhanyagolt parcellában bolyongva
érzékelhető csak igazán az országra még mindig nehezedő bűnös múlt
árnyéka minden beismerés és reform ellenére - írja a Süddeutsche
Zeitung tudósítója*
A kivégzettek hozzátartozói először csak a múlt évben, a kivégzések
30. évfordulóján gyűlhettek össze e sivár helyen egy rövid
megemlékezésre, anélkül, hogy a rendőrség ezt megakadályozta volna.
Ekkor állítottak föl e parcella központjában egy nyers fatörzset -
kopjafának is nevezhetjük -, melyen csak ez olvasható: 1956 Pro
Patria.
Három évtizeden át tabu téma volt 1956, és még 30 évre rá is
ellenforradalomnak minősítették hivatalos helyeken. A lap
részletesen beszámol a párt által életre hívott történelmi
bizottság munkájáról az 1956-os események tisztázása érdekében,
aminek eredményeképpen Pozsgay Imre államminiszter népfelkelésnek
minősítette az akkori megmozdulást.
Mindezek azonban ideológiai visszavonulási küzdelmek, melyek
nyilvánvalóan a teljes műit feltárásához vezetnek. Erre utal Nagy
Imre lányának első fellépése a budapesti televízióban a 301-es
parcella színhelyén, valamint Maléter Pál özvegyének lakásán.
Mindkét esetben a televízióban ez alkalomból bemutattak egy
vitafórumot a Történelmi Igazságtétel Bizottságának tagjaival.
Mindez még néhány hónappal ezelőtt meghiúsult volna a rendőrség
éberségén. A Történelmi Igazságtétel Bizottsága ígéretet kapott az
illetékes hatóságtól, hogy a kivégzettek földi maradványait állam
költségen fogják kihantolni, azonosítani és családjaik
rendelkezésére bocsátani egy ünnepélyes temetési szertartás
céljából.
A kivégzett mártírok családtagjai egyöntetűen egyetértenek abban,
hogy az 1956-os népfelkelés vezetőit egy közös, ünnepi
gyásszertartás keretében kell a 301-es parcellában saját sírjaikba
helyezni. Nekik és minden ottani halottnak emlékművet akarnak
állítani, mely a nevüket viseli.
A Süddeutsche Zeitung így fejezi be tudósítását: a 301-es parcella
valószínűleg a magyar főváros egyik nevezetessége lesz. Egy
nevezetesség, mely a múlt bűneinek jóvátételét dokumentálja. +++
1989. február 25., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Jóestét kívánok. Kéremszépen itt van a kezemben a Reform legfrissebb száma, amely foglalkozik a Szabad Európa Rádió belső ügyével és avval a levéllel, amelyet a Budapesten megjelenő Reform cimü hetilapnak küldtek. Én tudom azt, hogy a Szabad Európa Rádió munkatársai nem egy korosztály-béliek, egy kor szülöttei, és teljes mértékben természetesnek tartom azt, hogy vannak a mostani politikai helyzet megítélésében nagyon komoly nézeteitérések, sőt mi több: nézetkülönbségek is, annál is inkább, mert ugy érzem, hogy a rádió munkatársai nemcsak a fizetés miatt és a hivatásuk miatt, hanem az érzéseiket is beleteszik az adásba. De azt viszont nem tartom helyénvalónak, sőt mi több, csúnya dolognak tartom, hogy a Szabad Európa Rádió igazgatója, Ribánszky ur, Ribánszky László ur által kiadott belső szabályzatot elküldenek egy országba, egy idegen országba, egy ellenséges országba, aki önökkel szemben mindig ellenséges volt, mert nem birta elviselni az önök által hangoztatott igazságot, ilyen adatokhoz hozzájuttatják."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|