Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › március 17.
1989  1990
1989. január
HKSzeCsPSzoV
2627282930311
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
1989. február
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272812345
6789101112
1989. március
HKSzeCsPSzoV
272812345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
SZER, Magyar híradó:

Fordulópont március 15-e?

"Igen, a budapesti és a vidéki megemlékezések nagyon impozánsak voltak. De örömünkben talán nem szabad elfeledni, hogy a Trabantsorszám-centrikus Kádár évek tespedtsége, tárgyközpontúsága, az elsősorban a szerzésre irányított ösztönök nem adják át oly egykönnyen helyüket a nemzet kategóriájában gondolkodásnak. 100 ezren voltak Budapest utcáin március 15-én, több mint 100 ezren Burgenlandban és Bécsben tavaly november 7-ikén vásárolni. Fordulópont volt-e tehát március 15-e? Mintha döntetlenre állna a játék, x-re. Várni kell még egy kicsit, talán október 23-án majd eldől, hogy a nagy x-ből, az ismeretlenből milyen képlet alakul ki. Tudni fogjuk, ha megszámoltuk, hányan ünnepelnek akkor. Persze ez is csak egy vélemény. Remélhetőleg kisebbségi, és március idusa valóban a fordulat napja volt."

Pozsgay Imre politikai szerepe - 1. folyt.

- Egy kissé az eredeti témánktól eltávolít bennünket a következő
kérdésem, de mert érdekesnek és fontosnak tartom, mégiscsak
felvetem. Mondod, hogy pártszakadás nem valószínű, esetleg nem is
kívánatos. Viszont kétségtelenül tanúi vagyunk annak, hogy olyan, a
közéletben nagy tiszteletnek örvendő személyiségek, mint például
Bihari Mihály politológus, aki ugye bejelentette, pályázik az újból
megalakult Szociáldemokrata Párt főtitkári tisztségére. Nos, ilyen
emberek, akik korábban az MSZMP-hez tartoztak, átvonják az MSZMP
reformszárnyát másik politikai csoportosulásokba, például a
Szociáldemokrata Pártba.
    
    - Bizonyára elkerülhetetlen a következménye a jelenlegi
magyarországi politikai fejlődésnek. Végül is az MSZMP valóban egy
konglomerátum, amelyben a meggyőződéses bolsevikoktól kezdve a
reformkommunistákig a legkülönbözőbb csoportokat találjuk, túlnyomó
többségükben persze olyan embereket, akik merő egzisztenciális
okokból érvényesülésből, opportunizmusból tartoznak ebbe a pártba.
    
    Ha Magyarországon egy demokratikus többpártrendszer alakul ki, és a
politikai intézmények megváltoznak, akkor nyilvánvalóan ennek a
párttagságnak egy jelentős része el fogja hagyni az MSZMP-t.
    
    Egyesek azért hagyják el, mert egyáltalában nem kívánnak
politizálni, és számukra kellemetlen kényszer volt az, hogy
valamilyen pártnak a tagjai voltak. Mások azért hagyják el, mert a
meggyőződésükhöz közelebb állnak más politikai irányzatok,
szociáldemokrata vagy nemzeti demokrata vagy egyéb irányzatok.
    
    Nyilvánvalóan tanúi leszünk annak, hogy egész sor volt kommunista
vágy esetleg még ma is párttag átlép ezekbe a pártokba. Ezek közül
elsősorban a Szociáldemokrata Párt képes arra, hogy vonzerőt
gyakoroljon a kommunista párttagok egy részére. Már most ez nagyon
érdekes és jó kérdés, amit feltettél, mert az imént azt mondtam,
tulajdonképpen kívánatos, hogy a párt reformszárnya ne szakadjon
le.
    
    - Mert ha a pártnak nincsen reformszárnya, akkor voltaképpen ismét
a sztálinista reflexek fognak túlsúlyba kerülni. Varínak olyan
helyzetek, amelyekben úgyse számít az, hogy mit tartunk
kívánatosnak. A dolgoknak a saját logikája érvényesül.
    
    - Térjünk vissza, Kende Péter, az eredeti témánkhoz, Pozsgay Imre
politikai szerepéhez. Ugye azt mondtad, hogy ez a politikus,
életcéljának tartja a kommunista eszme és a magyar társadalom, a
magyar nép kibékítését. Erről bizonyára sokat tudna beszélni
Pozsgay Imre.
    
    A kívülállónak mindenesetre feltűnik, hogy ez a meggyőződéses
kommunista politikus sokszor azt a társadalmi rendszert tartaná
helyesnek, amely pontosan nélkülözi azokat a jellemvonásokat,
amelyeket a kommunista rendszerre nyomott rá. Gondolok itt például
a csütörtökön Szekszárdon elmondott beszédére, amelyben azt mondja,
hogy a 40-es évek végén bevezetett politikai modell Kelet-Európát
mára - tehát 40 évvel későbbre - a világ legnagyobb
válságterületévé tette.
    
    Kérdés, hogy lehet összeegyeztetni egy emberrel a meggyőződéses
kommunistát, és azt a gyakorlati politikust, aki szeretné a
kommunista ideológia jelentette jellemvonásokat lefejteni egy
társadalomról.
    
    - Én azt hiszem, úgy lehet összeegyeztetni, hogy tudomásul vesszük,
Pozsgay egy olyan reformkommunista, aki felülvizsgálta a
bolsevizmus elmúlt 50-60 évének uralkodó gyakorlatát. Tehát nem
hiszem, hogy méltányos volt azt mondani róla, Ő tulajdonképpen
olyan kommunizmust akar, amiben minél kevesebb kommunizmus van. Ő
átgondolta azt, hogy a Szovjetunióban a 20-as években kialakult
pártdiktatúra nem az egyedüli útja, lehetősége a kommunista elvek
alkalmazásának.
    
    Igaz, hogy történetileg ez forrott össze a kommunista névvel, de
Pozsgay, aki egy elméletileg érdeklődő ember, úgy látja,
tulajdonképpen a bolsevizmus elméleti alapvetésében semmi sem
indokolja, hogy a szocializmus voltaképpen pártdiktatúra legyen.
    
    Neki tehát van egy elképzelése egy másfajta kommunizmusról, amelyet
pár évvel ezelőtt Nyugat-Európában eurokommunizmusnak neveztek,
amelynek más elképzelése van arról, hogy tulajdonképpen mi a
kívánatos politikai intézményrendszer.
    
    - Kétségkívül szemben áll azzal a politikai gyakorlattal, amely
Magyarországon 47 óta kialakult, amióta a kommunista párt
gyakorlatilag a hatalom monopolista gyakorolója lett. Ő ezzel a
politikai - gyakorlattal szemben áll, de ez nem jelenti azt, hogy ő
nem is tekinthető kommunista politikusnak. Ő egy másfajta
kommunizmust képvisel, és véleményem szerint tudomásul kell venni,
hogy ilyen kommunista irányzat is van.
    
    Csak Magyarországon nem volt lehetőség ennek az irányzatnak a
kifejezésére. Voltak ilyen törekvések 1953 és 56 között is, és
tulajdonképpen Nagy Imre is egy nagyon mély felülvizsgálatára
törekedett a kommunista gyakorlatnak. Véleményem szerint Pozsgay
Imre messzebb megy Nagy Imre esetében. Nem a politikai
gyakorlatában, mert Nagy Imrét az 56-os forradalom olyan választás
elé hozta, amelynél bátrabb és keményebb döntést valóban nem hozott
a hatalmon lévő kommunista politikus.
    
    Elméleti alapvetésében véleményem szerint Pozsgay Imre messzebb
megy, mint Nagy Imre, és felismerte azt, hogy az alapoknál kell
kezdeni, vagyis el kell vetni a pártdiktatúrát. Itt kezdődik
tulajdonképpen a demokrácia. - Nem feladatunk nekünk az, hogy Nagy
Imre politikáját, személyiségét összehasonlítsuk Pozsgay Imréével,
de azt hiszem, megállapíthatjuk, hogy 1945 óta Nagy Imrén kívül
Pozsgay Imre az egyetlen igazán népszerű kommunista politikus
Magyarországon.
    
    Sokan még idevennék talán Kádár Jánost is, de én a tisztességes
politikusok versenyéből őt kizárom azért, mert kezdettől fogva vér
tapadt a kezéhez.
    
    - Pozsgay tehát egyrészt népszerű politikus, de ennek ellenére
felmerül a kérdés, hogy ez a népszerűség vajon elég-e ahhoz, hogy
egy esetleges szabad választás esetén egy liberális eurokommunista
jellegű MSZMP-t válasszanak az emberek Pozsgay Imre miatt. Tehát a
kérdésem tulajdonképpen az, hogy van-e Pozsgay Imrének politikai
értelemben vett tábora. Sokan úgy gondolják, hogy ehhez hasonló
lehet a Magyar Demokrata Fórum. Mi erről a véleményed?
    
    - Először is a Nagy Imre-Pozsgay párhuzam. Azt gondolom, a két
emberben az a közös, hogy mind a kettőben van egy olyan nemzeti
érzékenység, amely a magyar kommunista párt vezetőinek túlnyomó
részéből hiányzott az elmúlt 40 évben, és ez a nemzeti érzékenység
és a nemzeti hagyományokhoz; való visszanyúlás teszi lehetővé, hogy
ők másképp közelítsék meg Magyarország politikai problémáit, mint
elvtársaik és vezető társaiknak a többsége.
    
    Ami Pozsgay Imre nehézségét illeti, az szerintem elsősorban abban
áll, hogy az elmúlt 40 év elidegenítette a kommunista párttól
mindazokat, akik hasonló érzékenységgel próbálták az ország
problémáit megközelíteni, és ezért ma végül is ez a
reformkommunista szárny nagyon törpe kisebbséget alkot legalábbis
azoknak a körében, akik vezető szerepet játszanak a kommunista
mozgalomban. Nem teljesen elhanyagolható, és ezt mutatja az is,
hogy milyen visszhangot kelt egy olyan mozgalom, mint az Új
Márciusi Front, amelyben tulajdonképpen túlnyomórészt kommunisták
vagy volt kommunisták játszanak szerepet.
    
    Ami pedig a harmadik kérdésedet illeti, vagyis hogyan viszonyítható
a Magyar Demokrata Fórum Pozsgay Imréhez vagy megfordítva. Azt
gondolom, hogy Pozsgayt nem lehet egészen a Magyar Demokrata
Fórumra leszűkíteni, vagy azzal azonosítani. A Magyar Demokrata
Fórum kétségkívül, legfontosabb kezdeményezése az elmúlt éveknek,
de egy olyan kezdeményezés, amely elsősorban abból indult ki, hogy
valakiknek ki kellett fejeznie a magyar nép érzelmeit, és ebben a
pillanatban egy érzelmi mozgalom, amely még nem is egészen
alakította ki a politikai programját. Rövidesen lesz ennek a
mozgalomnak a közgyűlése, és ott meg fogjuk látni, hogy ebből az
érzelmi elindulásból - és ezt egyáltalán nem kritikailag mondom -
erre szükség volt, hogy ebből milyen politikai irányzat lesz.
    
    Pozsgay Imrének azonban az elindulása nem egyszerűen érzelmi.
    
    Tulajdohképpen elméleti ember, akinek nagyon határozott elvei
vannak, és ezek az elvek véleményem szerint végsősoron
visszanyúlnak a szocializmus demokratikus hagyományaihoz. Az
európai szocializmusnak a kiindulópontja feltétlenül demokratikus,
és abba a történelmi gondolatba tartozik, amely a felvilágosodástól
indult el, és amely a modern demokráciák kialakulásához vezetett.
    
    Pozsgay ehhez a hagyományhoz nyúlik vissza, és ennyiben az Ő
kiindulópontja nem egyszerűen érzelmi-indulati, hanem elméleti is,
és az ő álláspontja olyan elméleti pontokat tartalmaz, amelyek őt
egyébként más demokrata mozgalmakhoz is közelítik.
    
    Véleményem szerint a magyar jövő csak úgy képzelhető el, hogyha az
új. magyar politikai vezető garnitúra emberei körülbelül hasonló
értékrendet vallanak a demokratikus értékeket illetően. Ebből a
szempontból feltétlenül üdvözlendő az, hogy a kommunista pártnak is
kezdenek olyan vezetői lenni, vagy van egy olyan szárnya, amely
értékrendjében azokat a demokratikus elveket teszi magáévá,
amelyekhez szemmel láthatócin a magyar közvélemény nagyobb része
tartozik.
    
    - Nem szeretném befejezni a beszélgetést, Kende Péter, anélkül,
hogy helyt ne adjunk egy olyan véleménynek, amit érintőlegesen már
említettünk, mármint hogy gyanakvás van Pozsgay Imre személyével és
szerepével szemben. Sokan úgy gondolják, hogy ez a Politikai
Bizottság részéről rá kiosztott szerep. Én ennek a felfogásnak
legintelligensebb megfogalmazását a párizsi Irodalmi Újság legújabb
számában láttam Demszky Gábor tollából. Ha megengeded, felolvasom
az utolsó bekezdését, amiből kiderül az, hogy Demszky mit gondol:
"Képzeljünk el egy szimultán sakkmérkőzést, amelyben a nagymester
szerepét a párt reformpolitikusa játssza. A vele mérkőző sakkozók
nem mind ismerik a szabályokat, de annál nagyobb megtisztelés
számukra, hogy részt vehetnek a partiban. Számukra nem a nyerés,
hanem a jelenlét fontos. Az asztalhoz ülő erősebb játékosok pedig
előre kijelentik, hogy nem akarnak nyerni, beérik a remivel, a
döntetlennel. Ez a parti addig folyik, amíg a közönség meg nem
unja."
- Ez kétségkívül nagyon szellemes, de azt hiszem, nem egészen
pontosan fedi a helyzetet. Nem abból a szempontból nem fedi, hogy a
sakkmester nyerni akar. Természetesen nyerni akar. Minden
politikusnak az a célja, hogy nyerjen, és Pozsgay Imre egyáltalában
nem volna politikus, és nem játszaná azt a szerepet, hogy ha nem
nyerésre játszana. Tehát nem lehet a szemére hányni. Ami azonban
ennek a szimultán sakkjátszmának az adottságait illeti, azt hiszem,
hogy ez nem egészen úgy van. Először is a szabályok kidolgozása
most van folyamatban. Azért olyan nehéz ez a játszma, mert
voltaképpen senki sem ismeri egész pontosan a szabályait.
    
    Másodszor: igaz, hogy vannak olyan erők, amelyek döntetlenre
játszanak, amelyek például úgy fogalmazzák meg a saját helyüket,
hogy nem vagyunk kormánypárt, de ellenzék sem kívánunk lenni. Ez
természetesen a döntetlenre való játszás egyik formája. Ugyanakkor
a porondon vannak most már rendkívül komoly erők, és az imént
hosszan beszéltünk a szociáldemokráciáról, amelyek egyáltalában nem
döntetlenre játszanak.
    
    Tehát tulajdonképpen a fő játékosok, akikkel Pozsgay szemben áll,
azok ugyanúgy nyerésre törekszenek. Véleményem szerint minden
politikusnál fel kell tételezni, hogy túl akar járni a többieknek
az eszén. Ám ha mindegyikről feltételezzük, akkor nem kényszerülünk
arra, hogy ezt az egész mostani magyar helyzetet egy szomorú kis
manipulációnak lássuk, amelyben vannak egyrészt, a játékvezetők,
másrészt a balekok. Ez a helyzet talán így volt pár évvel ezelőtt,
most már nem így van.
    
    Abban a reményben köszönöm meg Kende Péter párizsi politológus
nevében is hallgatóinknak a figyelmet, hogy talán sikerült az
elmúlt félóra során néhány továbbgondolásra alkalmas szempontot
felvetnünk. +++
    


1989. február 19., vasárnap


Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
SZER-hallgató telefonja:

"FÉRFIHANG/ Jóestét kívánok. Kéremszépen itt van a kezemben a Reform legfrissebb száma, amely foglalkozik a Szabad Európa Rádió belső ügyével és avval a levéllel, amelyet a Budapesten megjelenő Reform cimü hetilapnak küldtek. Én tudom azt, hogy a Szabad Európa Rádió munkatársai nem egy korosztály-béliek, egy kor szülöttei, és teljes mértékben természetesnek tartom azt, hogy vannak a mostani politikai helyzet megítélésében nagyon komoly nézeteitérések, sőt mi több: nézetkülönbségek is, annál is inkább, mert ugy érzem, hogy a rádió munkatársai nemcsak a fizetés miatt és a hivatásuk miatt, hanem az érzéseiket is beleteszik az adásba. De azt viszont nem tartom helyénvalónak, sőt mi több, csúnya dolognak tartom, hogy a Szabad Európa Rádió igazgatója, Ribánszky ur, Ribánszky László ur által kiadott belső szabályzatot elküldenek egy országba, egy idegen országba, egy ellenséges országba, aki önökkel szemben mindig ellenséges volt, mert nem birta elviselni az önök által hangoztatott igazságot, ilyen adatokhoz hozzájuttatják."
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD