 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Fordulópont március 15-e?
"Igen, a budapesti és a vidéki megemlékezések nagyon impozánsak
voltak. De örömünkben talán nem szabad elfeledni, hogy a
Trabantsorszám-centrikus Kádár évek tespedtsége, tárgyközpontúsága,
az elsősorban a szerzésre irányított ösztönök nem adják át oly
egykönnyen helyüket a nemzet kategóriájában gondolkodásnak.
100 ezren voltak Budapest utcáin március 15-én, több mint 100 ezren
Burgenlandban és Bécsben tavaly november 7-ikén vásárolni.
Fordulópont volt-e tehát március 15-e? Mintha döntetlenre állna a
játék, x-re. Várni kell még egy kicsit, talán október 23-án majd
eldől, hogy a nagy x-ből, az ismeretlenből milyen képlet alakul ki.
Tudni fogjuk, ha megszámoltuk, hányan ünnepelnek akkor. Persze ez
is csak egy vélemény. Remélhetőleg kisebbségi, és március idusa
valóban a fordulat napja volt."
|
|
|
|
|
|
 |
Magyarországi változások
|
Köln, 1989. február 17. (Deutschlandfunk, Sajtószemle) - A Die Welt
című lap Magyarországgal kapcsolatos cikkének bevezetőjében
beszámol arról, hogy a párt Központi Bizottságának legutóbbi,
február 10-én és 11-én zajló ülését zárt ajtók mögött tartották.
Mégis Budapesten nyíltan arról beszélnek, hogy a párt régi gárdája,
a kádáristák fellázadtak Pozsgay Imre ellen, aki az 56-os
eseményeket népfelkelésként értékelte. Még azt is követelték, hogy
váltsák le a reformpolitikust. Erre nem került sor. A Die Welt
értesülése szerint Grósz Károly pártfőtitkár a következő szavakkal
fordult a Központi Bizottság ortodox tagjaihoz: Ha Pozsgay
leváltására sor kerülne, minden valószínűség szerint 200 ezer ember
lenne az utcákon.
A nyugatnémet lap a következőkben megállapítja: Magyarországot
bonyolult belpolitikai helyzet jellemzi, és Grósz Károly igen nehéz
szituációban van.
Ezután szó szerint a következőket olvashatjuk: Grósznak a Központi
Bizottság előtt tartott, némi késéssel nyilvánosságra hozott
beszéde arról tanúskodik, hogy a főtitkár integrációra törekszik,
és mindenkinek a kedvében akar járni. Ez azonban éppenséggel nem
hat a párt ellentétes, szemben álló szárnyaira, és úgy tűnik, hogy
Grósz centrista pozíciójával egyetemben mind a reformerek, mind az
ortodoxok és a még meglévő régi és új sztálinisták körében
népszerűtlen.
A Die Welt a mai magyar médiák szerepével kapcsolatban utal Grósz
Károly kirohanásaira, miszerint ezek negatívan írnak és
kiprovokálják a lakosság elégedetlenségét. Időközben kinyílik
Pandora szelencéje - írja a lap. A múlt újra felfedezése és
feldolgozása nyomán szörnyűséges, eddig a háttérbe szorított vagy
agyonhallgatott tények kerülnek napvilágra. Ezek főleg, de nem
kizárólag 1956-ra vonatkoznak. A Die Welt rámutat arra, hogy
Magyarországon egyre gyakrabban tesznek fel kérdéseket a
sztálinista terror időszakával és a Rákosi-éra gonosztetteinek
felelőseivel kapcsolatban.
A lap idézi az egyik képviselő szavait, aki elmondta, hogy az
országban addig nem lesz demokrácia, ameddig hóhérok és áldozatok
ugyanabban a padban ülnek.
A Kölner Stadt-Anzeiger kommentátora szerint a múlt árnyékai
utolérték az országot.
Az 1956-os felkelés körüli vita nagy erővel robbant ki,
összekapcsolódva a pluralista pártrendszert célzó politikai
fellendüléssel. A lap a Kádár-időszak politikai legitimációját
veszi szemügyre és megállapítja: Kádár a szocialista tábor egyik
legfigyelemreméltóbb reformerévé nőtte ki magát, amit 1956-ban még
senki sem sejthetett. Mégis, Kádár uralmának legitimációja -
legalábbis az elején - az állítólagos ellenforradalom feletti
győzelem, vagyis egy fenyegető társadalmi és politikai átalakítás
elhárításának alapján nyugodott. így a kommunista hatalmi igény
folyamatossága megegyezett legalább az ideológiai összefüggéssel.
Egy másfajta ábrázolásmód, mint ahogy ezt a minap Pozsgay Imre
államminiszter tette, miszerint 1956-ban a sztálinista rezsim
elleni népfelkelés volt, nagyon is bátornak tekinthető. Ez ugyanis
alaposan megkérdőjelezte Kádár és a kommunista párt hatalmának
gyakorlását Magyarországon. Ennek alapján nem inkább a felkelés
politikusait, Nagy Imrét és Maléter Pált illetné meg a hatalom?
Ennek tükrében azonban Nagy és Maléter kivégzése nem tekinthető-e
államilag törvényesnek elismert és az állam által végrehajtott
gyilkosságnak? Tovább is mehetünk: indokolható volt ideológiailag a
szovjet beavatkozás? - teszi fel az egyelőre még megválaszolatlan
kérdéseket a Kölner Stadt-Anzeiger. +++
1989. február 17., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Jóestét kívánok. Kéremszépen itt van a kezemben a Reform legfrissebb száma, amely foglalkozik a Szabad Európa Rádió belső ügyével és avval a levéllel, amelyet a Budapesten megjelenő Reform cimü hetilapnak küldtek. Én tudom azt, hogy a Szabad Európa Rádió munkatársai nem egy korosztály-béliek, egy kor szülöttei, és teljes mértékben természetesnek tartom azt, hogy vannak a mostani politikai helyzet megítélésében nagyon komoly nézeteitérések, sőt mi több: nézetkülönbségek is, annál is inkább, mert ugy érzem, hogy a rádió munkatársai nemcsak a fizetés miatt és a hivatásuk miatt, hanem az érzéseiket is beleteszik az adásba. De azt viszont nem tartom helyénvalónak, sőt mi több, csúnya dolognak tartom, hogy a Szabad Európa Rádió igazgatója, Ribánszky ur, Ribánszky László ur által kiadott belső szabályzatot elküldenek egy országba, egy idegen országba, egy ellenséges országba, aki önökkel szemben mindig ellenséges volt, mert nem birta elviselni az önök által hangoztatott igazságot, ilyen adatokhoz hozzájuttatják."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|