|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Fordulópont március 15-e?
"Igen, a budapesti és a vidéki megemlékezések nagyon impozánsak
voltak. De örömünkben talán nem szabad elfeledni, hogy a
Trabantsorszám-centrikus Kádár évek tespedtsége, tárgyközpontúsága,
az elsősorban a szerzésre irányított ösztönök nem adják át oly
egykönnyen helyüket a nemzet kategóriájában gondolkodásnak.
100 ezren voltak Budapest utcáin március 15-én, több mint 100 ezren
Burgenlandban és Bécsben tavaly november 7-ikén vásárolni.
Fordulópont volt-e tehát március 15-e? Mintha döntetlenre állna a
játék, x-re. Várni kell még egy kicsit, talán október 23-án majd
eldől, hogy a nagy x-ből, az ismeretlenből milyen képlet alakul ki.
Tudni fogjuk, ha megszámoltuk, hányan ünnepelnek akkor. Persze ez
is csak egy vélemény. Remélhetőleg kisebbségi, és március idusa
valóban a fordulat napja volt."
|
|
|
|
|
|
|
Interjú Mécs Imrével és Krassó Györggyel
|
München, 1989. február 12. (SZER, Világhíradó) - Mécs Imrével, a Szabad Demokraták Szövetsége ügyvivőjével készítettünk telefoninterjút. Kérdésünk az volt: hogyan értékeli az MSZMP Központi Bizottságának ülését, Grósz Károly kora délutáni - ismert - bejelentései alapján. - A Központi Bizottság üléséről Grósz Károly néhány mondatát ismerjük - ezért pontosan még nem tudunk nyilatkozni. Annyit azonban, mint politikus bíztatónak tartok, hogy a többpártrendszert nemcsak hogy eltűri az MSZMP, hanem bizonyos fokig kezdeményezi is. Bár ezzel kapcsolatban óvatosnak kell lennünk, mert hiszen: timeo Danaos et dona ferentes. Azonkívül pozitív, hogy üdvözli az Új Márciusi Front javaslatát, amely lényegében azt jelenti, hogy az MSZMP és az alternatív erők együtt leülnek egy kerekasztalhoz, hogy a többpártrendszerbe való átmenetnek a kérdéseit megvitassák, és erre módozatokat találjanak. Ugyanakkor - mint 1956-os, és a magyar nemzet tagja - szomorúan és rezignáltán vettem tudomásul, hogy az MSZMP nem tudott ebben a kérdésben döntő áttörést produkálni - azt, amit a magyar nemzet 32 éve tud, azt még most sem hajlandó kinyilvánítani. Ugyanis azt vettük ki Grósz Károly szavaiból, hogy végső sorban ellenforradalomnak minősíti a forradalom végét. Márpedig hogyha ez ellenforradalom, akkor ami utána következett az a forradalmi, az a forradalom - ami teljes csődhöz vezetett, és amely csődnek a felszámolása a magyar nemzetnek és a magyar népnek igen sokba kerül. Addig - úgy vélem - nem lehet igazi tartós párbeszéd, amíg az ilyen alapvető tényeket el nem ismeri a másik tárgyaló fél. - Köszönöm Mécs Imre a telefoninterjút. A Londonban élő Krassó György is éveket töltött börtönben a forradalomban való részvétele miatt. Őt is elsősorban az aggasztja, hogy az MSZMP nem tud elszakadni 1956 régi értékelésétől. - Szent a béke: minden marad a régiben - erre a sovány eredményre jutott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, miután Kimmel Emil szóvivő nyilatkozata szerint történelmi felelőssége teljes tudatában tanácskozott két napon keresztül. Pozsgay-ügy nincsen - mondotta tegnap este Grósz Károly a magyar rádióban - és miért is lenne? Hiszen mindkét fél óvatosan visszalépegetett kezdeti harcias nyilatkozatai után, és a párt sztálinistái és neosztálinistái is elismerik már, hogy - mint Grósz Károly tegnap kifejtette - többet kell a jövőben foglalkozni azok szerepével, akik jószándékúan csatlakoztak a később - úgymond - ellenforradalmivá fajult felkeléshez. Úgy tűnik, hogy nem hullottak fejek a földre, és nem szakadt a párt sem ketté, sem háromfelé - amint azt egyes naiv, nyugati sajtótudósítók tudni vélték. Akármilyen széthúzás legyen is a pártvezetésben, a hatalom megtartása érdekében követendő taktikát- illetően megint erősebbnek bizonyult az összetartó erő: a szabadságtól és a nép valódi mozgalmaitól való félelem. A kéthetes pártválság mégis hozott valami újat. Szétfoszlatott néhány illúziót. Ha Pozsgay nincs is, 1956 ügye továbbra sem kerül le a napirendről, és aki nem tudta volna, most láthatja: nem a párttól kell várni a forradalom elismerését. Már maga az a tény, hogy egy 1956-tal kapcsolatos, óvatoskodó kijelentés távoli földrészekig elhallatszó zajt okozhatott, és hogy a népfelkelés kifejezéssel élő nyilatkozó olyan népszerűségre tett szert, hogy az utcán gyűjtöttek aláírásokat támogatására, megint megmutatta, hogy ma is a több mint három évtizeddel ezelőtti követelések a legidőszerűbbbek: a szabadság és a függetlenség követelése. Megmutatta az elmúlt néhány nap azt is, hogy nincs a magyar társadalomnak egyetlen olyan osztálya vagy rétege, egyetlen olyan szervezete vagy mozgalma sem, amely bízna abban a pártban, amely ma is monopolista hatalmat gyakorol - de maga a párt sem bízik saját magában. Pozsgay Imre teljes egészében úttévesztésnek minősítette az elmúlt 40 évet; Berecz szerint a párt nem egészen alkalmas a folyamtok irányítására; Grósz Károly pedig elmondotta, hogy a pártnak nincsen programja, és a közeljövőben nem is lesz. Fényt vetettek ezek a napok az egyes pártvezetők egyéniségére és következetességére is. Grósz Károly a Központi Bizottság álláspontját képviselve - hirtelen fordulattal - tegnap a többpártrendszer bevezetése mellett tört lándzsát, a párt ideológiai titkára, Berecz János pedig - miután kecses sasszélépéssel átpenderült Pozsgay oldalára - mélységesen hallgatott 1956-nak a pártvita tárgyává előlépett értékeléséről. Újabb oldaláról mutatkozott be a magyar glasznoszty is. Az ország jövőjét illető legfontosabb döntéseket változatlanul hírzárlat mellett, titokban hozták meg, a Központi Bizottság kétnapos tanácskozásán a felszólalásra jelentkezettek túlnyomó többsége nem kapott szót, és a tényleges határozatok egyezkedésekkel, kompromisszumokkal már két nappal korábban, zárt, párnázott ajtók mögött születtek meg a Politikai Bizottságban. Világosabbakká váltak Moszkva eddigi hallgatásának okai is. Úgy tűnik, hogy a szovjet pártvezetés is távol áll attól, hogy egységes legyen. A Magyarországra küldött Bogolomov akadémikus elképzelhetőnek minősítette, hogy Magyarország osztrák, vagy svéd mintájú demokráciává váljék, ugyanakkor viszont közvetlenül a Központi Bizottság ülése előtt a Kreml váratlan támogatást nyújtott Grósznak. Közélményt adott ki a TASSZ arról - rendkívüli sürgős jelzéssel - hogy Gorbacsovval való találkozásra hívják meg őt. Nem változott tehát semmi - és ez azt jelenti, hogy minden változik tovább. A hatalomban tovább folytatódik a torzsalkodás és egyre hangosabbak lesznek a nép követelései. A pártállam érzi a veszélyt. Ezért rendezte meg a hivatalos szakszervezet nagy hirtelenséggel a MÁV Északi Járműjavító üzemében a többezer fős munkásgyűlést, és ezért kaptak vissza a dolgozók néhány morzsát közvetlenül a KB ülését megelőzően. +++
1989. február 12., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Jóestét kívánok. Kéremszépen itt van a kezemben a Reform legfrissebb száma, amely foglalkozik a Szabad Európa Rádió belső ügyével és avval a levéllel, amelyet a Budapesten megjelenő Reform cimü hetilapnak küldtek. Én tudom azt, hogy a Szabad Európa Rádió munkatársai nem egy korosztály-béliek, egy kor szülöttei, és teljes mértékben természetesnek tartom azt, hogy vannak a mostani politikai helyzet megítélésében nagyon komoly nézeteitérések, sőt mi több: nézetkülönbségek is, annál is inkább, mert ugy érzem, hogy a rádió munkatársai nemcsak a fizetés miatt és a hivatásuk miatt, hanem az érzéseiket is beleteszik az adásba. De azt viszont nem tartom helyénvalónak, sőt mi több, csúnya dolognak tartom, hogy a Szabad Európa Rádió igazgatója, Ribánszky ur, Ribánszky László ur által kiadott belső szabályzatot elküldenek egy országba, egy idegen országba, egy ellenséges országba, aki önökkel szemben mindig ellenséges volt, mert nem birta elviselni az önök által hangoztatott igazságot, ilyen adatokhoz hozzájuttatják."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|