 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Fordulópont március 15-e?
"Igen, a budapesti és a vidéki megemlékezések nagyon impozánsak
voltak. De örömünkben talán nem szabad elfeledni, hogy a
Trabantsorszám-centrikus Kádár évek tespedtsége, tárgyközpontúsága,
az elsősorban a szerzésre irányított ösztönök nem adják át oly
egykönnyen helyüket a nemzet kategóriájában gondolkodásnak.
100 ezren voltak Budapest utcáin március 15-én, több mint 100 ezren
Burgenlandban és Bécsben tavaly november 7-ikén vásárolni.
Fordulópont volt-e tehát március 15-e? Mintha döntetlenre állna a
játék, x-re. Várni kell még egy kicsit, talán október 23-án majd
eldől, hogy a nagy x-ből, az ismeretlenből milyen képlet alakul ki.
Tudni fogjuk, ha megszámoltuk, hányan ünnepelnek akkor. Persze ez
is csak egy vélemény. Remélhetőleg kisebbségi, és március idusa
valóban a fordulat napja volt."
|
|
|
|
|
|
 |
Pozsgay előadása
|
München, 1989. február 7. (SZER, Világhíradó) - Független
testületek megfigyelői jelen voltak egy, a legkevésbé sem
a számukra rendezett találkozón. Budapestről érkezett beszámolót
olvasunk fel:
- Február 6-ikán, a budapesti Marczibányi téri művelődési ház
zsúfolásig telt nagytermében Pozsgay Imre találkozott a Szocialista
Hazáért, a Munkás-paraszt Hatalomért érdemérmesekkel, a
Szabadságért érdemérmesekkel és a régi párttagok
munkabizottságával.
A független szervezetek némely tudósítói beszivárogtak a zártkörű
találkozóra, vagy nevezhetjük tetemrehívásnak is, ahol az 1956.
november 4-ike utáni hatalomátvétel hőskorának idős harcosai mély
átéléssel engedelmeskedtek Grósz Károly főtitkár felszólításának.
Levonták a politikai bizottsági tagok között dúló nyilatkozat-
háború személyi konzekvenciáit.
Egyes hozzászólók egyenesen felszólították Pozsgayt, hogy mondjon
le.
Nem mintha Grósz Károly több támogatást érezhetett volna ki a
párttagság eme részének felhevült szónoklataiból. Jó szót tegnap
este Kádár Jánoson kívül - akinek egy elvtársnő 32 év után
mégegyszer kifejezte háláját, amiért behívta a szovjet elvtársakat
- leginkább Németh Miklós miniszterelnök kapott.
A legtöbb kérdező és hozzászóló Pozsgay legfőbb bűneként azt hozta
fel, hogy a Központi Bizottság megkerülésével a rádiónak mondta el
új, 1956-os formuláját. A párt ügyeit az utcára vinni, a rádióban
közzétenni valamit a pártfegyelem súlyos megsértése - hangzott az
ítélet.
Amikor Pozsgay visszakérdezett: ha a Központi Bizottság mondja ki
ugyanazt, akkor nem fáj?
Kórusban zúgták a veteránok: a Központi Bizottság ezt soha nem
mondta volna ki.
Feltehetően nemcsak a párt szervezeti szabályzatának tisztelete,
hanem a Központi Bizottságba vetett bizalom vezette a
megjelenteket, amikor közös állásfoglalást fogalmaztak: 1956
megítélése nem a történészek, hanem a párttagság és a Központi
Bizottság feladata.
A közönség egy része - és mindenekelőtt a kerületi pártbizottság
simára csiszolt vezetői azonban nem hagyták jóvá, hogy itt
bármilyen állásfoglalás születhessek.
Pozsgay Imre nem volt irigylésre méltó helyzetben, de állta a
sarat. Kifejtette, hogy a párt és az ország egyetlen esélye, ha a
társadalom és a párt képes kiegyezni, ha a nép centruma és a párt
centruma közeledik egymához.
1956 verdiktjét nem a párttagok, nem a Központi Bizottság, még csak
nem is a történész albizottság mondja ki. Kimondta már régen a nép.
Ő - Pozsgay - abba az MSZMP-be lépett be 22 évesen, 1956. november
2-ikán, amelyik megújulást ígért és ma is ezért a megújulásért
harcol megvesztegethetetlenül. Véleménye a múltról, jelenről és
jövőről nem befolyásolható politikai nyomás gyakorlásával.
Az estének voltak percei, amikor Pozsgaynak kendőzetlenül
ellenséges hallgatóságát is sikerült magával ragadnia. De legyőzték
Pozsgay súlyos igazságainak csábítását. A rövid kábulat pillanatai
után újra kitüntetéseikre kezdtek mutogatni, amelyeket veszély
fenyeget, hiszen egy ördögi varázsszó a "népfelkelés" nyomán
aranyból sárrá változnak. +++
1989. február 7., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Jóestét kívánok. Kéremszépen itt van a kezemben a Reform legfrissebb száma, amely foglalkozik a Szabad Európa Rádió belső ügyével és avval a levéllel, amelyet a Budapesten megjelenő Reform cimü hetilapnak küldtek. Én tudom azt, hogy a Szabad Európa Rádió munkatársai nem egy korosztály-béliek, egy kor szülöttei, és teljes mértékben természetesnek tartom azt, hogy vannak a mostani politikai helyzet megítélésében nagyon komoly nézeteitérések, sőt mi több: nézetkülönbségek is, annál is inkább, mert ugy érzem, hogy a rádió munkatársai nemcsak a fizetés miatt és a hivatásuk miatt, hanem az érzéseiket is beleteszik az adásba. De azt viszont nem tartom helyénvalónak, sőt mi több, csúnya dolognak tartom, hogy a Szabad Európa Rádió igazgatója, Ribánszky ur, Ribánszky László ur által kiadott belső szabályzatot elküldenek egy országba, egy idegen országba, egy ellenséges országba, aki önökkel szemben mindig ellenséges volt, mert nem birta elviselni az önök által hangoztatott igazságot, ilyen adatokhoz hozzájuttatják."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|