|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Fordulópont március 15-e?
"Igen, a budapesti és a vidéki megemlékezések nagyon impozánsak
voltak. De örömünkben talán nem szabad elfeledni, hogy a
Trabantsorszám-centrikus Kádár évek tespedtsége, tárgyközpontúsága,
az elsősorban a szerzésre irányított ösztönök nem adják át oly
egykönnyen helyüket a nemzet kategóriájában gondolkodásnak.
100 ezren voltak Budapest utcáin március 15-én, több mint 100 ezren
Burgenlandban és Bécsben tavaly november 7-ikén vásárolni.
Fordulópont volt-e tehát március 15-e? Mintha döntetlenre állna a
játék, x-re. Várni kell még egy kicsit, talán október 23-án majd
eldől, hogy a nagy x-ből, az ismeretlenből milyen képlet alakul ki.
Tudni fogjuk, ha megszámoltuk, hányan ünnepelnek akkor. Persze ez
is csak egy vélemény. Remélhetőleg kisebbségi, és március idusa
valóban a fordulat napja volt."
|
|
|
|
|
|
|
Vita az MSZMP vezetői között
|
München, 1989. február 5. (SZER, Világhíradó) Az ország közvéleményét immár jó egy hete izgalomban tartja az a vita, amely az MSZMP vezetői között bontakozott ki Pozsgay Imre ama kijelentése miatt, hogy az 1956-os forradalom népi felkelésnek minősül. Krassó György összefoglalja mindazt, amit a Pozsgay- kijelentés nyomán támadt vitáról tudni érdemes. - A Magyar Szocialista Munkáspártnak - ahhoz, hogy hatalmi helyzetét megőrizze, és ahhoz hogy valamit vissza próbáljon szerezni elveszített tekintélyéből - csak két következetes útja kínálkozik. Az egyik az erős kéz, az erőszakos rendcsinálás, a másik a következetes, a lakosság részéről elfogadott és támogatott reformpolitika. A két irányzat képviselői közül egyik csoportnak sem könnyű azonban a helyzete. A rendcsinálók megzavart sorokkal, és vezér nélkül állnak. Következetlen és kapkodó politikájával Grósz Károly már előttük is lejáratta magát, de ezen felül tudják azt is, hogy a rendteremtés ma már olyan súlyos társadalmi megrázkódtatással járna, hogy a vihar őket magukat is elsodorná. Nehéz a helyzete azonban a reformok híveinek is. Nekik egy többségében konzervatív, még Kádár idejéből fennmaradt, és grószistákkal kiegészített Központi Bizottságot kellene maguk mellé állítani, és ha megkapják a hatalmat, egyszerre kellene megoldást találniuk a megoldhatatlan gazdasági csődre, és a saját programjuknál messzemenően radikálisabb társadalmi mozgalmak kezelésére. A helyzet nem új. Ugyanezzel a dilemmával kellett és kell szembenéznie minden szomszédos kelet-közép-európai ország kommunista vezetőségének, és már 33 évvel ezelőtt az akkori magyar pártvezetésnek is. A hasonlatosság szembetűnő, s ezért nem meglepő, hogy a magyar párt mai reformistái éppen ennek az időszaknak, 1956- nak értékelését választották ki harci terepül -, egyben bizonyítva azt is, hogy mindenfajta igazi megújulás, és a nemzettel való megegyezés csak a forradalom elismerésén alapulhat. A vita tehát elsősorban nem arról folyik, hogy 1956 októberében forradalom, ellenforradalom, nemzeti, demokratikus, vagy népfelkelés volt-e - ezt egyébként a magyar nemzet minden tudományos bizottság nélkül is kezdettől eldöntötte már - hanem a jelenről. Arról, hogy a párt milyen politikát folytasson, hogyan kerülhet el egy újabb robbanást, hogyan biztosíthatja saját túlélését -, és mindezzel szoros összefüggésben arról, hogy személy szerint ki a legalkalmasabb a kialakításra váró pártirányvonal képviseletére. Pozsgay Imre január 28-i politikai kihívást jelentő rádió-interjúja óta - pro és kontra - számos nyilatkozat hangzott el. Elsőként Németh Miklós miniszterelnök és Grósz Károly pártfőtitkár, majd óvatosabban Lukács János KB-titkár, Szűrös Mátyás és Tőkei Ferenc pszichológus (?), az 1956-ról szóló állásfoglalást kidolgozó történelmi albizottság tagja ítélte el Pozsgay lépését - amíg Pozsgay Imre Hódmezővásárhelyen védte magát. A tegnapi nap újabb eseményeket hozott. Nagy Imre, a KISZ első titkára - aki egyben a párt Központi Bizottságának is tagja - Zalaegerszegen beszélt, de igyekezett elkerülni az egyenes állásfoglalást a pártvitában. Grósz Károly Székesfehérvárott szerepelt pártaktíva-ülésen, de beszédét a rádió nem közölte. Megszólaltatta viszont a rádió a 168 óra című adásában Berend T. Ivánt, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, majd Vásárhelyi Miklóst, Nagy Imre volt sajtófőnökét és vádlott-társát, a televízióban Losonczy Géza, és Maléter Pál özvegye beszélt a perről és férjük meggyilkolásáról, a Magyar Rádió pedig ma reggel Hornyák Tiborral, az Újpesti Forradalmi Bizottság egyik - annak idején életfogytiglani börtönre ítélt - tagjával készített interjút. A Budapesti Filmszemlén bemutatták Ember Judit mindeddig dobozba zárt filmjét, a Nagy Imre csoport romániai deportálásának történetét felelevenítő Menedékjogot, és lejátszották a Fekete Doboz elnevezésű független forgatócsoportnak 1988. június 16- ikáról, a párizsi Pere Lachaise temető emlékünnepségéről, és a budapesti tüntetés rendőri szétoszlatásáról készített video- filmjét. A Központi Bizottság ülése előtt 'minden bizonnyal ez befolyásolni fogja a közhangulatot. A pártvita a szó szoros értelmében kikerült az utcára is. Különböző ellenzéki csoportokhoz tartozó fiatalok tegnap a Nyugati pályaudvar aluljárójában több ezer aláírást gyűjtöttek össze Pozsgay Imre támogatására. Tegnap közölték először az 1956-ról szóló állásfoglalást kidolgozó történelmi albizottság tagjainak nevét is. Az albizottság elnöke Berend T. Iván, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a párt Központi Bizottságának tagja, Horn Gyula külügyi államtitkár, KB- tag, a már említett Tőkei Ferenc filológus (!) és Ormós Mária, a pécsi egyetem rektora, ugyancsak a Központi Bizottság tagja. A felkért szakértők között szerepel Balogh Sándor, a Központi Bizottság Párttörténeti Intézetének igazgatója, és Hajdú Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének főmunkatársa is. Berend T. Iván a tegnapi magyar sajtóban közzétett írásában, és a rádiónak adott interjújában többek között Molnár Erik és Lukács György 1957-es állásfoglalásaira hivatkozva védelmezte a történelmi albizottság véleményét, amely 1956 eddigi értékelését leegyszerűsítettnek tartja, és népfelkelésnek minősíti az eseményeket. Berend T. Iván interjújának legfontosabb része azonban az 1956-os elementáris társadalmi robbanás okainak elemzése volt. A robbanáshoz az vezetett - mondotta Berend -, hogy a párt konzervatív erői kiszorították a vezetésből a reformokat képviselő szárnyat. A továbbiakban - Kádár János számos érdemének hangoztatása mellett - Berend T. Iván megállapította, hogy az elmúlt 30 év megőrizte a sztálinista intézményrendszert, és nem volt képes következetes reformpolitikára. Mindezekkel a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a jelenlegi pártvita leglényegesebb pontjaira mutatott rá. Nem a múltról, hanem a jelenről beszélt. A Központi Bizottság pénteki ülésén ugyanezekről a kérdésekről kell dönteni -, arról, hogy a reformpártiak vezető szerephez juthatnak-e, vagy ismét kiszorítják őket a hatalomból. A Központi Bizottság azonban túlságosan megosztott ahhoz, hogy képes legyen egyértelmű döntésre. Látva ezt, a párttagság is a Veszprém Megyei Pártbizottság tegnapi ülésén egyhangúan úgy döntött, hogy újabb országos pártértekezlet vagy pártkongresszus soron kívüli összehívására kéri fel a párt Politikai Bizottságát. +++
1989. február 5., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Jóestét kívánok. Kéremszépen itt van a kezemben a Reform legfrissebb száma, amely foglalkozik a Szabad Európa Rádió belső ügyével és avval a levéllel, amelyet a Budapesten megjelenő Reform cimü hetilapnak küldtek. Én tudom azt, hogy a Szabad Európa Rádió munkatársai nem egy korosztály-béliek, egy kor szülöttei, és teljes mértékben természetesnek tartom azt, hogy vannak a mostani politikai helyzet megítélésében nagyon komoly nézeteitérések, sőt mi több: nézetkülönbségek is, annál is inkább, mert ugy érzem, hogy a rádió munkatársai nemcsak a fizetés miatt és a hivatásuk miatt, hanem az érzéseiket is beleteszik az adásba. De azt viszont nem tartom helyénvalónak, sőt mi több, csúnya dolognak tartom, hogy a Szabad Európa Rádió igazgatója, Ribánszky ur, Ribánszky László ur által kiadott belső szabályzatot elküldenek egy országba, egy idegen országba, egy ellenséges országba, aki önökkel szemben mindig ellenséges volt, mert nem birta elviselni az önök által hangoztatott igazságot, ilyen adatokhoz hozzájuttatják."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|