|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Fordulópont március 15-e?
"Igen, a budapesti és a vidéki megemlékezések nagyon impozánsak
voltak. De örömünkben talán nem szabad elfeledni, hogy a
Trabantsorszám-centrikus Kádár évek tespedtsége, tárgyközpontúsága,
az elsősorban a szerzésre irányított ösztönök nem adják át oly
egykönnyen helyüket a nemzet kategóriájában gondolkodásnak.
100 ezren voltak Budapest utcáin március 15-én, több mint 100 ezren
Burgenlandban és Bécsben tavaly november 7-ikén vásárolni.
Fordulópont volt-e tehát március 15-e? Mintha döntetlenre állna a
játék, x-re. Várni kell még egy kicsit, talán október 23-án majd
eldől, hogy a nagy x-ből, az ismeretlenből milyen képlet alakul ki.
Tudni fogjuk, ha megszámoltuk, hányan ünnepelnek akkor. Persze ez
is csak egy vélemény. Remélhetőleg kisebbségi, és március idusa
valóban a fordulat napja volt."
|
|
|
|
|
|
|
Magyar "Nyugatra tekintés"
|
(Simányi Tibor) Washington, 1989. január 28. Amerika Hangja, Reggeli híradó) - Ha a magyar Nyugat felé igyekszik, akkor többnyire Ausztria a kapu, amelyen át eljut messzebb régiókba. így volt ez évszázadokon át; így volt ez amikor a török sanyargatta az országot; így volt ez minden hibájával, és félreértésével együtt. Ennek az Ausztrián át való magyar Nyugatra tekintésnek hagyománya van, amelyet nem lehetett sem ideológiai, sem műszaki zárral elfeledtetni. Nem lehetett, mert a helyzetből adódik - tehát valóság. Valóság különösen mostanában, amikor Ausztriában minden nap arról van szó: mikor és hogyan, milyen feltételek mellett és mely időpontban csatlakozhatna Ausztria az EGK 1992-ben megalakuló belpiacához, s ha ez a csatlakozás bármilyen formában is megtörténik, akkor Magyarország nyugati határán nem csupán a semleges Ausztria terül majd el, hanem közvetlenül a 320 milliós nyugat-európai belpiac, minden gazdasági lehetőségével. Ez a perspektíva szinte lélegzetelállító, mert Magyarország számára akkor Ausztria az a kereskedelmi partner, amelynek segítségével az ország részt vehet mindabban, amit egy 320 milliónyi lélekszámú egyesülés produkál. Nem csak a termelvényekről van szó; nem csak arról, hogy magyar gyártmányok számára esetleg piacok kínálkoznak; nem csak arról, hogy Magyarországra - a megfelelő előfeltételek megteremtése után - nyugati árucikkek áramolhatnak be. Nem! Arról is van szó, hogy e 320 milliós lélekszámú egyesülésben olyan hatalmasan iparosított országok működnek együtt, mint Olaszország, Franciaország, az NSZK, Belgium és Hollandia, meg Nagy-Britannia. A perspektíva szédületes! Lehetőségeit nem is lehet még belátni. Igen, Magyarországnak egész Nyugat-Európa közvetlen szomszédja lehet... De ennek vannak előfeltételei: Az első természetesen az, hogy meg kell nyitni a határokat. Legalábbis olyan mértékben, hogy a Nyugat számára kereskedelmileg érdekes legyen, ha nem is egész Magyarország, de legalább egy-egy nyugati nagyvállalata számára. Valami olyasmi lebeghet a magyar illetékesek szeme előtt, mint amilyen a nyugati EFTA, a szabadkereskedelmi egyesülés. Persze még nem ilyen kifejlett formában, hanem mint egyféle szabad vámterület, amelyről már szó is volt. Ennek van reális alapja is. Az a vasútvonal például, ami minden ideológiai és műszaki lezártság ellenére is - a múltban is, ma is - változatlanul működik: a Győr-Sopron-Ebenfurti vasút. Itt van Sopron! Virágzó kisváros, nagy múlttal rendelkezik, gyökerei lenyúlnak a legrégibb osztrák-magyar együttműködés talajába. Nem véletlen, hogy Bécsből és környékéről a legtöbb osztrák éppen Sopronba megy bevásárolni, és nem véletlen, hogy éppen ezen a vidéken tervezik - egyelőre mintaként - idegen és magyar vállalatok együttműködését, különleges, és csak ott érvényes feltételek mellett: például egy konténer-terminált a Győr-Sopron- Ebenfurti vasútvonal végállomásaként. És terveznek nagy bevásárlóközpontokat, magyar területen - idegen tőkével. Ha Ausztria valóban tagja lesz az 1992-ben megnyitandó nagy nyugat- európai belpiacnak, akkor lesz egy csendestársa: Magyarország! +++
1989. január 28., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Jóestét kívánok. Kéremszépen itt van a kezemben a Reform legfrissebb száma, amely foglalkozik a Szabad Európa Rádió belső ügyével és avval a levéllel, amelyet a Budapesten megjelenő Reform cimü hetilapnak küldtek. Én tudom azt, hogy a Szabad Európa Rádió munkatársai nem egy korosztály-béliek, egy kor szülöttei, és teljes mértékben természetesnek tartom azt, hogy vannak a mostani politikai helyzet megítélésében nagyon komoly nézeteitérések, sőt mi több: nézetkülönbségek is, annál is inkább, mert ugy érzem, hogy a rádió munkatársai nemcsak a fizetés miatt és a hivatásuk miatt, hanem az érzéseiket is beleteszik az adásba. De azt viszont nem tartom helyénvalónak, sőt mi több, csúnya dolognak tartom, hogy a Szabad Európa Rádió igazgatója, Ribánszky ur, Ribánszky László ur által kiadott belső szabályzatot elküldenek egy országba, egy idegen országba, egy ellenséges országba, aki önökkel szemben mindig ellenséges volt, mert nem birta elviselni az önök által hangoztatott igazságot, ilyen adatokhoz hozzájuttatják."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|