 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Fordulópont március 15-e?
"Igen, a budapesti és a vidéki megemlékezések nagyon impozánsak
voltak. De örömünkben talán nem szabad elfeledni, hogy a
Trabantsorszám-centrikus Kádár évek tespedtsége, tárgyközpontúsága,
az elsősorban a szerzésre irányított ösztönök nem adják át oly
egykönnyen helyüket a nemzet kategóriájában gondolkodásnak.
100 ezren voltak Budapest utcáin március 15-én, több mint 100 ezren
Burgenlandban és Bécsben tavaly november 7-ikén vásárolni.
Fordulópont volt-e tehát március 15-e? Mintha döntetlenre állna a
játék, x-re. Várni kell még egy kicsit, talán október 23-án majd
eldől, hogy a nagy x-ből, az ismeretlenből milyen képlet alakul ki.
Tudni fogjuk, ha megszámoltuk, hányan ünnepelnek akkor. Persze ez
is csak egy vélemény. Remélhetőleg kisebbségi, és március idusa
valóban a fordulat napja volt."
|
|
|
|
|
|
 |
Kilenc párt nyilatkozata (1. rész)
(OS)
|
1990. március 22., csütörtök - A legnagyobb nemzeti ünnepeink
között tartjuk számon március 15-ét, ezért a több évtizedes
diktatúra utáni első szabad március 15-e megünneplésére a nemzet
összefogását, érdekegyesítését kifejező 1848-as hagyományoknak
megfelelőn készültünk, ennek szellemében vállaltuk az ünnepségek
megrendezését.
Törekvéseink vidéken eredményesebbek voltak, mint a fővárosban.
Budapesten 13 politikai párt és szervezet fogott össze, hogy
közösen, de legalábbis egyeztetve, erőszakmentesen ünnepeljen és
hívja közös ünnepre a főváros népét. Együttműködésünk első eredménye
a Bajcsy-Zsilinszky Társaság által javasolt elv elfogadása a Fidesz,
FKgP, az MDF, az MNP, a Demisz által, ,,hogy március 15-e a
magyarság összefogását hangsúlyozó nemzeti ünnep legyen, és így
legyen mentes minden pártpolitikai kampányelemtől,,. (Ezt az elvet
alkalmazva, azon nyomban tiltakoztak a képviselőjelölt Németh Miklós
beszédének közvetítése ellen, aminek az MTV és az MR Felügyelő
Bizottsága és a Televízió Elnöksége helyt is adott.) Az SZDSZ ezen
az ülésen nem vett részt, legközelebb megjelent és arra hivatkozva,
hogy ő nem írta alá, ezért ez nem is kötelező. Ettől kezdve két
irány bontakozott ki a pártok által folytatott közel 50 órás
tárgyalásokon:
1. A pártok túlnyomó többsége, március 14-ére az SZDSZ-t kivéve
valamennyi, az ünnep közös összefogást megtestesítő nemzeti jellegét
szerette volna kiemelni, pártpolitikai érdekek, az aktuális
választási kampány fölé emelkedve. Úgy vélték, a pártküzdelmek
természetes menetében kellenek napok, ünnepek, amikor azt kell
hangsúlyoznunk, ami összeköt minket a különbözőségek ellenére is.
2. Az SZDSZ álláspontja: legyen korlátlan választási kampány,
képviselőjelöltek beszédei stb., folytatva e napon is a
pártpolitikai küzdelmeket.
Ahogy közeledett március 15-e, a TV vezetői egyre nehezebb
helyzetbe kerültek, mert ők csak azt közvetíthették, amit a rendezők
(adott esetben 13 rendező párt és szervezet) megrendeznek. De az ő
megegyezésük késett. A Fidesz is és az MNP is javasolta: közös
ünnepségre kerüljön sor, melyen határainkon inneni és túli jeles
személyiségeket (Kosáry Domokos, Sütő András, Dobos László stb.)
kérjenek fel a beszédek megtartására, az egész nemzet összefogását
jelképezve. Ez az SZDSZ és az SZDP ellenszavazata miatt nem
valósulhatott meg. (folyt. köv.)
1990. március 22., csütörtök 18:48
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kilenc párt nyilatkozata (2. rész)
(OS)
|
Március 6-án egy feljegyzés született, majd március 9-én egy
erre épült megállapodás a március 15-ei események TV közvetítéséről,
helyszíneiről, a beszédek idejéről, melyet az SZDSZ is aláírt. Ezt 3
nappal a közvetítés előtt, március 12-én Haraszti Miklós, az SZDSZ
ügyvivője visszavonta, mondván, az aláíró SZDSZ képviselőnek nem
volt aláírási joga. Ezután újabb helyszínek bekapcsolását (Szabadság
tér, Batthyányi mécses), újabb szónoklatokat kért az SZDSZ-nek. Ezt
most már egyetlen párt sem tudta elfogadni, az SZDSZ pedig nem
változtatott álláspontján.
Március 14-én a Fidesz még egy utolsó kísérletet tett. A
Vállalkozók Pártját kivéve összegyűlt valamennyi párt. Az SZDSZ-t
képviselő Demszky Gábor itt kijelentette: ragaszkodnak az általuk
bejelentett útvonalhoz, helyszínekhez; ha a többi szervezet
elfogadja ezt, lesz közös ünneplés, ha nem, külön ünnepelnek. Nem
fogadják el, hogy a közös ünnepen együtt induljunk, együtt
érkezzünk, és minden szervezet időben és térben elkülönítve
szervezze meg a maga külön megemlékezéseit. A TV közvetítésről azt
mondta: közömbös a Szabad Demokratáknak lesz-e vagy sem, adnak-e a
Szabadság téren szervezett programjukról közvetítést, vagy sem,
egyébként abszurdum a TV műsoridejéhez mérni a március 15-ei
programot, vegyenek fel konzervet és adják később.
Az SZDSZ emellett az álláspontja mellett sem tartott ki sokáig,
két nap múlva, 16-án már mint a sajtószabadság védelmezője lépett
fel az élő, egyenes március 15-ei közvetítést kérve számon, amelynek
elmaradásában az ő megegyezés helyett, a velünk konfrontációt kereső
politikája volt alapvetően a hibás. Ezt a magatartást az SZDP egyik
vezetője védhetetlennek mondta, a Fidesz egy vezetője pedig
kijelentette: ragaszkodás a meg nem egyezéshez, ez egy rossz szabad
demokrata döntés.
Mi azért vállaltuk az együttes ünneplést, közös rendezést, hogy
nyugodt, békés körülményeket teremtsünk az ünnephez. Nem rajtunk
múlott, hogy most fel kell sorolnunk azokat az erőszakos
cselekményeket, amelyek március 15-én történtek:
- a Petőfi téren az SZDSZ rendezők nem tették lehetővé, hogy a
11 párt és szervezet közös rendezvényének következő helyszínét
(Kossuth téren 2-kor) bemondjuk, ugyanakkor a pártatlanság példátlan
megsértésével a Rádió Déli Krónika adása úgy idézte Mécs Imre
beszédét, hogy abban a ,,1/2 2-re a Szabadság téren,, SZDSZ felhívás
elhangzott. (folyt. köv.)
1990. március 22., csütörtök 18:51
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kilenc párt nyilatkozata (3)
(OS)
|
Az SZDSZ-esek meg sem állva a Kossuth téren ,,előre mentek,, a
következő közös helyszínre, a Bem térre, ahol elfoglalták a teret,
félrelökdösték a rendezőket, felugráltak a mikrofonhoz: ,,ez a
dekoráció nekünk nem tetszik,, (és eltakarták a sajátjukkal),
,,barátaim, menjünk tovább a Kölcsey szoborhoz,,. (Tamás Gáspár
Miklós)
- Este 100-150 fős csoportjuk az MDF rendezte kulturális
megemlékezést (amelyet a sajtó, a TV, a Rádió következetesen és
természetesen hibásan SZDSZ-Fidesz-MDF rendezvénykként jelentett be)
zavarta meg - érthetetlen, miért.
A 11 párt és politikai szervezet által kötött március 14-i
megállapodás, melyet csak az SZDSZ nem írt alá, 3. pontja épp az
ilyen erőszakos, zavaró cselekményektől való tartózkodást írja elő.
Sajnálatos módon a tömegkommunikáció nem hozta nyilvánosságra ezt a
dokumentumot, pedig nehéz lenne eltúlozni annak jelentőségét, hogy a
választási kampány közepén a pártok egy kivételével meg tudtak
egyezni egy ilyen fontos kérdésben.
Örömmel állapíthatjuk meg, hogy az ország méltósággal ünnepelt,
nehéz helyzetében is és ezt az értelmetlen és erőszakos cselekedetek
sem tudták megváltoztatni. Mindezek nyilvánvalóvá válhattak
ország-világ előtt a TV és a Rádió tudósításai segítségével is.
Végül is jó elhatározásnak bizonyult a Felügyelő Bizottság döntése,
a budapesti beszédeknek a korábbi megegyezéseknek megfelelő, teljes
egészében való közvetítése a napi adás végén; a TV Híradóban pedig
az egész országban (vidéken és a fővárosban) és a határainkon túl
történtek bemutatása. Így március 15-én a főszerep valóban a magyar
kultúráé volt. Mint eddig is, most is támogatjuk a Felügyelő
Bizottságot és az Elnökséget nehéz munkájukban. Azzal tudtuk volna
döntésüket igazán megkönnyíteni, ha valamennyi rendező párt és
szervezet megegyezett volna a TV által közvetíteni szándékozott
budapesti közös ünnepségekről. Ezt végül is az SZDSZ magatartása
hiúsította meg. A tárgyalások során végig kisebbségi véleményen
voltak a Szabad Demokraták, mivel a pártok elfogadták a konszenzusos
megegyezés elvét, így folyamatosan meg tudták akadályozni a
megegyezések létrejöttét. (folyt. köv.)
1990. március 22., csütörtök 18:54
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kilenc párt nyilatkozata (4. rész)
(OS)
|
A tömegkommunikáció különböző fórumain ezek a kisebbségi vélemények
olyan sokszor jelentek meg, hogy azt a benyomást kelthették, mintha
ezek lettek volna a többség nézetei. A kisebbségi vélemények védelme
a demokratikus társadalom-gyakorlat alapvető kérdése, de ezeknek a
többségre való rákényszerítése antidemokratikus.
Budapest, 1990. március 20.
Antall József, Csoóri Sándor (MDF)
Bejczy Sándor (FKgP)
Dr. Keresztes Sándor (KDNP)
Fekete Gyula (MNP)
Nagy Miklós (Agrárszövetség)
Pozsgay Imre (MSZP)
Asztalos László (HVK)
Domonkos István (BZST)
Szabó Tibor (VP)
(OS)
1990. március 22., csütörtök 18:56
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Jóestét kívánok. Kéremszépen itt van a kezemben a Reform legfrissebb száma, amely foglalkozik a Szabad Európa Rádió belső ügyével és avval a levéllel, amelyet a Budapesten megjelenő Reform cimü hetilapnak küldtek. Én tudom azt, hogy a Szabad Európa Rádió munkatársai nem egy korosztály-béliek, egy kor szülöttei, és teljes mértékben természetesnek tartom azt, hogy vannak a mostani politikai helyzet megítélésében nagyon komoly nézeteitérések, sőt mi több: nézetkülönbségek is, annál is inkább, mert ugy érzem, hogy a rádió munkatársai nemcsak a fizetés miatt és a hivatásuk miatt, hanem az érzéseiket is beleteszik az adásba. De azt viszont nem tartom helyénvalónak, sőt mi több, csúnya dolognak tartom, hogy a Szabad Európa Rádió igazgatója, Ribánszky ur, Ribánszky László ur által kiadott belső szabályzatot elküldenek egy országba, egy idegen országba, egy ellenséges országba, aki önökkel szemben mindig ellenséges volt, mert nem birta elviselni az önök által hangoztatott igazságot, ilyen adatokhoz hozzájuttatják."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|