|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Fordulópont március 15-e?
"Igen, a budapesti és a vidéki megemlékezések nagyon impozánsak
voltak. De örömünkben talán nem szabad elfeledni, hogy a
Trabantsorszám-centrikus Kádár évek tespedtsége, tárgyközpontúsága,
az elsősorban a szerzésre irányított ösztönök nem adják át oly
egykönnyen helyüket a nemzet kategóriájában gondolkodásnak.
100 ezren voltak Budapest utcáin március 15-én, több mint 100 ezren
Burgenlandban és Bécsben tavaly november 7-ikén vásárolni.
Fordulópont volt-e tehát március 15-e? Mintha döntetlenre állna a
játék, x-re. Várni kell még egy kicsit, talán október 23-án majd
eldől, hogy a nagy x-ből, az ismeretlenből milyen képlet alakul ki.
Tudni fogjuk, ha megszámoltuk, hányan ünnepelnek akkor. Persze ez
is csak egy vélemény. Remélhetőleg kisebbségi, és március idusa
valóban a fordulat napja volt."
|
|
|
|
|
|
|
Kitüntetések, poszthumusz díjak
|
-------------------------------
München, 1990. március 13. (SZER, Magyar híradó) - A Kossuth-díjat adni szokták, nem kapni. Az Aczél-féle kultúrpolitika tömör megfogalmazása a hatvanas években született. Ha elnézzük a ma Kossuth-díjjal, Széchenyi-díjjal kitüntetettek névsorát, vagy az Érdemes- és a Kiváló Művészeket - láthatjuk: bőven volt mit törleszteni. De vajon ennek a kormánynak a feladata a törlesztés? Lángh Júlia jelentkezik Budapestről:
- Jóvátétel, rehabilitáció - a búcsú úriemberi, gesztusok vannak. A hatalom jelzi, hogy tisztása mossa lelkiismeretét. Sőt még azt is, hogy megbékélt, hiszen jutalmat ad azoknak, akiket korábban büntetett. A Parlament aranyló kupolatermében fejet hajt Márai Sándor, Hamvas Béla, Bibó István emléke előtt - poszthumusz Kossuth-, illetve Széchenyi-díjat ítélve nekik.
Az, hogy a Kossuth-díj nálunk becsület és dicsőség dolga, már elvezetett odáig, hogy nyilvánosan is föltétetett a kérdés: nem szégyen ez inkább egy kicsit? - Aztán mégis - nemzeti intézményként megőrizve - tisztábbra mosatott a mellé társított Széchenyi-díj nevével.
Három olyan író kapott ma Kossuth-díjat, akinek a jelenlegi kormány pártjának jogelődje publikációit letiltotta, nevüket leírni sem volt szabad, akiket molesztáltak, vegzáltak, házkutattak és határon megmotoztak, emigrációra próbáltak rávenni, vagy útlevelüket betiltották. (folyt.)
1990. március 13., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Jóestét kívánok. Kéremszépen itt van a kezemben a Reform legfrissebb száma, amely foglalkozik a Szabad Európa Rádió belső ügyével és avval a levéllel, amelyet a Budapesten megjelenő Reform cimü hetilapnak küldtek. Én tudom azt, hogy a Szabad Európa Rádió munkatársai nem egy korosztály-béliek, egy kor szülöttei, és teljes mértékben természetesnek tartom azt, hogy vannak a mostani politikai helyzet megítélésében nagyon komoly nézeteitérések, sőt mi több: nézetkülönbségek is, annál is inkább, mert ugy érzem, hogy a rádió munkatársai nemcsak a fizetés miatt és a hivatásuk miatt, hanem az érzéseiket is beleteszik az adásba. De azt viszont nem tartom helyénvalónak, sőt mi több, csúnya dolognak tartom, hogy a Szabad Európa Rádió igazgatója, Ribánszky ur, Ribánszky László ur által kiadott belső szabályzatot elküldenek egy országba, egy idegen országba, egy ellenséges országba, aki önökkel szemben mindig ellenséges volt, mert nem birta elviselni az önök által hangoztatott igazságot, ilyen adatokhoz hozzájuttatják."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|