|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Fordulópont március 15-e?
"Igen, a budapesti és a vidéki megemlékezések nagyon impozánsak
voltak. De örömünkben talán nem szabad elfeledni, hogy a
Trabantsorszám-centrikus Kádár évek tespedtsége, tárgyközpontúsága,
az elsősorban a szerzésre irányított ösztönök nem adják át oly
egykönnyen helyüket a nemzet kategóriájában gondolkodásnak.
100 ezren voltak Budapest utcáin március 15-én, több mint 100 ezren
Burgenlandban és Bécsben tavaly november 7-ikén vásárolni.
Fordulópont volt-e tehát március 15-e? Mintha döntetlenre állna a
játék, x-re. Várni kell még egy kicsit, talán október 23-án majd
eldől, hogy a nagy x-ből, az ismeretlenből milyen képlet alakul ki.
Tudni fogjuk, ha megszámoltuk, hányan ünnepelnek akkor. Persze ez
is csak egy vélemény. Remélhetőleg kisebbségi, és március idusa
valóban a fordulat napja volt."
|
|
|
|
|
|
|
- Német menekülők - 4. folyt.
|
- Másrészt el kell mondanom, hogy az NDK-polgárokat pozitívan fogadták be Magyarországon, egyet sem diszkriminálnak közülünk. Az a benyomásom, hogy az előző évben rosszabbul bántak az NDK- polgárokkal, mint a szövetségi polgárokkal. Ebben az évben ez nem volt így. A Máltai Segélyszolgálat táborában eltöltött napok során is a magyarok különféle módon bizonyították szolidaritásukat. Egy család például egy zsák paprikát hozott, és jó néhány zsacskó paradicsomot, amit aztán szét is osztott a táborban. Feltűnő volt, hogy a magyarok tapsoltak, amikor autókonvojunk Szentgotthárdnál elhaladt. Szándékunk egyértelműen felismerhető volt. - Következő beszélgetőpartnerem szavai azt tanúsítják, hogy nem mindegyik kiutazni vágyó NDK-lakos kísérelte volna meg többször is a tiltott határátlépést. - A gondolattal már odahaza is játszottam, véglegesen azonban szombaton döntöttem. Azon a napon, amikor Sopronba utaztunk az ünnepségre. Ez volt az első menekülési kísérletem. Ha sikertelen lett volna, akkor ez lett volna az első és utolsó. Hazautaztam volna. Még egyszer nem kíséreltem volna meg. Elegendő időt hagytam magamnak. Vasárnap már otthon is lehettem volna, és hétfőn már el is tudtam volna menni dolgozni. - Utolsó beszélgetőpartnerem egy 37 éves férfi volt. Megkérdeztem: egyedül jött? - Nem. A fiam is velem van. A konzulátuson mondták nekem, illetve feltették a kérdést: miért nem adtam be kiutazási kérvényt? Egyszerűen azt válaszoltam: azért nem adtam be, mert akkor rögtön elveszítettem volna szülői felügyeleti jogomat a fiam felett. (folyt.)
1989. augusztus 25., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Jóestét kívánok. Kéremszépen itt van a kezemben a Reform legfrissebb száma, amely foglalkozik a Szabad Európa Rádió belső ügyével és avval a levéllel, amelyet a Budapesten megjelenő Reform cimü hetilapnak küldtek. Én tudom azt, hogy a Szabad Európa Rádió munkatársai nem egy korosztály-béliek, egy kor szülöttei, és teljes mértékben természetesnek tartom azt, hogy vannak a mostani politikai helyzet megítélésében nagyon komoly nézeteitérések, sőt mi több: nézetkülönbségek is, annál is inkább, mert ugy érzem, hogy a rádió munkatársai nemcsak a fizetés miatt és a hivatásuk miatt, hanem az érzéseiket is beleteszik az adásba. De azt viszont nem tartom helyénvalónak, sőt mi több, csúnya dolognak tartom, hogy a Szabad Európa Rádió igazgatója, Ribánszky ur, Ribánszky László ur által kiadott belső szabályzatot elküldenek egy országba, egy idegen országba, egy ellenséges országba, aki önökkel szemben mindig ellenséges volt, mert nem birta elviselni az önök által hangoztatott igazságot, ilyen adatokhoz hozzájuttatják."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|