Rendszerváltás és az MTI

	Román költő francia lapinterjúja (1. rész)
László Balázs, az MTI tudósítója jelenti: Párizs, 1989. március 17. péntek (MTI-tud.) - Mircea Dinescu román költő a francia Libérationnak adott interjúban nagy megjelenítő erővel számolt be a román nép minden rétegére ránehezedő megfélemlítés légköréről, az emberek kilátástalan, nélkülöző, fásult hétköznapjairól. A francia újságíró Bukarestben beszélgetett a 38 éves költővel, akinek eddig tíz verseskötete jelent meg hazájában. ,,Ha az ember manapság előveszi az alkotmányt, az az érzése támad, hogy az Ezeregyéjszakából vett tündérmesét olvas. Mert nemcsak az alapvető emberi jogok nem kapnak bebocsátást Romániába, még a védelmükre hivatott szerveket, az igazságszolgáltatást és a sajtót - hogy a rendőrséget és a Securitate-t ne is említsük - is átalakítottak a nép megfélemlítésének, a terrornak az eszközeivé. Innen származik az utcák néma lázadása, ennek a déli népnek a levertsége, amely hajdan humoráról és jókedélyéről volt közismert,, - mondotta Dinescu. A költő szerint nem máról holnapra alakult ki ez a helyzet;. ,,Húsz év óta mintha egyfolytában egy némafilmet néznék, amelyben több milliónyi statiszta alakít olyan szerepet, amihez szemernyi kedve sincs... A nevetés, a mosoly ritka kinccsé vált Romániában.,, Külföldi megfigyelőkhöz hasonlóan Dinescu is úgy látja, hogy hazája közállapotai egyre távolodnak az európai normáktól: ,,Ha Párizsban vagy Moszkvában a politikai építészek egy közös európai ház tervezésén munkálkodnak, azt máris lefogadhatjuk, hogy egy ablak hiányozni fog rajta: Romániáé. E hipotetikus ablak helyén falba ütközhetnek majd, amely mögött 23 millió lakos várja elbutulva, hogy hivatalosan is az új földrészhez csatolják. Ha azt vesszük, hogy egy Párizsban feladott levél negyvenöt nap alatt érkezik (ha egyáltalán megérkezik) gondos elolvasás után bukaresti címzettjéhez, akkor joggal tesszük fel a kérdést, része vagyunk-e még Európának... Itt már nem érvényes a mutasd meg szomszédodat és megmondom, ki vagy, elve. Mert a hatalom rettenetes fantáziája egyetlen nap alatt irdatlanabb falat tud emelni Románia és a civilizált világ közé, mint a berlini fal, le tud rombolni egy európai hagyományú várost, hogy helyette ezekkel a betontortákkal - igazi sztálini pagodákkal - pöffeszkedjék... (folyt.) 1989. március 17., péntek 17:10
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Román költő francia lapinterjúja (2. rész)
A költő nem táplál illúziókat a tiltakozás lehetősége iránt, főleg az alkotó értelmiségnél. Noha csupan az az ötletem támad, hogy kellene intézni egy emlékeztetőt a hatóságokhoz a kultúra siralmas helyzetéről és aláírókat keresek hozzá, azt mondják: vigyázz magadra, nehogy elgázoljon egy autó, vagy ne felejtsd el, hogy gyerekeid vannak, meg vigyázz, nehogy kitoloncoltasd magad. Mikor egy tiszteletreméltó korú és népszerű regényíróhoz fordultam ilyen kéréssel, szinte elrévülve válaszolta: ,tiszta szívből aláírnám, de hát az én koromban már tartok tőle, hogy nem bírnám a megpróbáltatást a rendőrségi alagsorokban., Hogy lehet az, hogy egy 80 esztendős művész ilyen szörnyű sorstól tarthat, mikor nem holmi fasiszta, hanem szocialista országban él? És az hogyan lehetséges, hogy emberek milliói már csak lehalkítva beszélnek tulajdon lakásukban is?.,, Dinescu végül elmondta, éveken át milyen cinikusan ijesztgették az emereket a szovjet megszállással, s most mégis egyedül a gorbacsovi peresztrojkától remélik sorsuk jobbra fordulását. ,,A szovjet csapatok hadgyakorlatoznak a román határ közelében - ez volt a vezérmotívuma mindig a hatósági ijesztgetésnek, ha kissé mozgolódni kezdtünk. Nem tudom, hogy a Pruton túl élő népek jó vezetőnek tartják-e Gorbacsovot, de azoknak a millióknak, akik Lengyelországban, Magyarországon, Bulgáriában, Csehszlovákiában, az NDK-ban és Romániában évtizedek óta megalázottan hallgattak, most Gorbacsov testesíti meg a jó hírt, őt látják az emberi arcú szocializmus messiásának,, - mondta a francia Libérationnak Mircea Dinescu román költő. +++ 1989. március 17., péntek 17:15
Vissza » A hírhez kapcsolódik »