Rendszerváltás és az MTI

	Választás a Szovjetunióban (1. rész)
Moszkva, 1989. március 17. péntek (MTI-Panoráma) - A törvényhozó testület megválasztása nagy esemény egy ország életében, ha a választók valóban választhatnak. A Szovjetunióban március 26-án választják meg a Népi Küldöttek Kongresszusának tagjait. Hosszú idő után először valódi választásról van szó. Kimenetele jócskán befolyásolhatja az átalakítás ütemét. A tavaly decemberben elfogadott új választójogi törvény alapján zajló választás a politikai reform első - kiemelkedő jelentőségű - lépése. Azt kell szavatolnia, hogy a népképviseleti testületek valóban a népet képviseljék. A nagyrészt már lezajlott választási előkészületek során látható volt, hogy az új törvény a népakarat előtt tágra nyitotta a kapukat, ám az is, hogy a hozzájuk való összes kulcsot még nem vette el a hatalmi apparátustól. A helyi hatalmasságok többhelyütt most is csak a kiskaput hagyták nyitva - saját embereik számára. A peresztrojka élharcosai előtt olykor döngve becsapódtak e kapuk. A jelöltállításokat a választók rendkívüli aktivitása jellemezte. A lakosság minden rétege tömegesen részt vett a választási előkészületekben. A jelölőgyűléseken heves, időnként személyeskedésbe, sértegetésekbe is átcsapó viták folytak. A mostani választáson a korábbiaknál jóval több képviselőt választhatnak területi alapon, kevesebbet a hivatalos politikai és társadalmi szervezetek listáján. (1500 képviselőt választanak meg területi alapon, 750-et a hivatalos szervezetek listáján.) A területi elven történő jelölésnél teljesen új vonás, hogy míg korábban csak a munkahelyi kollektívák kezdeményezhették a jelöltállítást, addig most lakóhelyi gyűlések is megtehették ezt. A dolog jelentősége nyilvánvaló: a munkahelyen az alá-fölérendeltségi viszonyok miatt könnyen megeshet, hogy a kollektíva nem szíve szerint jelöl, hanem a rangsorolásnak hódolva. Most először nem korlátozták a küldöttnek jelölhető személyek számát, és első ízben volt lehetséges az önjelölés. Ez az első alkalom, hogy a jelöltek választási ügynököket bízhatnak meg választási kampányuk szervezésével és a szavazatszámlálás ellenőrzésével. Az új választójogi törvény elveit, demokratikus vonásaik miatt, igen kedvezően fogadta a szovjet társadalom. (folyt.) 1989. március 17., péntek 14:24
Vissza »

	Választás a Szovjetunióban (2. rész)
Ám mint a történelemben annyiszor, most a szovjet választáson is megtörtént, hogy az elvi magaslatok felé tekintő ember bukdácsolt a gyakorlat göröngyös terepén. Az első nagy lelkesedés után most erősödik a meggyőződés, hogy a lényeg a részletekben van, a részletek pedig - mint kiderült - sok tekintetben kidolgozatlanok. A legszembetűnőbb fogyatékosság: a törvényalkotók két olyan szűrőt építettek be a jelölési mechnizmusba, amely a gyakorlatban sokszor antidemokratikusnak bizonyult. A körzeti választási bizottságokról és a körzeti előválasztó gyűlésekről - amolyan elektori gyűlésekről - van szó. A széles jogkörrel felruházott körzeti választási bizottságoknak jogában állt minősíteni, hogy ez vagy az a jelölőgyűlés szabályszerűen zajlott-e le, az ott állított jelöltek neve felvehető-e a szavazócédulákra. A legtöbb felzúdulást éppen az váltotta ki, hogy ezek a bizottságok eljárási szabálytalanságokra hivatkozva nem egyszer semmissé nyilvánították a helyi hatalmi apparátus számára kellemetlen emberek jelölését. Ha jogilag talán megalapozott volt is egyik-másik döntés, kilógott a lóláb: a körzeti választási bizottságokat a helyi tanácsi szervek állították össze, függésük így valószínűsíthető. E testületek döntése ellen a felsőbb instanciához, a Központi Választási Bizottsághoz lehetett fellebbezni. A Központi Választási Bizottság elnökhelyettese sajtóértekezleten elmondta, hogy a hozzájuk befutott hétezer fellebbezés esetében túlnyomórészt a választóknak adtak igazat, gyakran még akkor is, ha csakugyan volt valami formai hiba a jelölésben. Az eljárási szabályokat - mondta - még ráérnek tanulni a választók, most a hangsúly a politikai célon, a demokratizmuson, a népi kezdeményezés érvényesülésén van. Ha a panasztevők zöme elégtételt is kapott, aligha tekinthető megoldottnak a kérdés. A választók jó része bizonyára nem vállalta a panasztétellel járó további harcot, amikor kezdeményezésüket jogi csűrés-csavarással elfojtották. A területi elv alapján jelölt személyek névsorát tanulmányozva az a benyomás alakulhat ki, mintha a választók fukarkodtak volna a jelölésekkel: a törvény által megengedett 1500 mandátumért csak 2895 jelölt versenghet. Nem jön ki tehát átlagosan még a két jelölt sem egy-egy választási körzetre. Minden negyedik választási körzetben csak egy jelölt van, s csodák-csodájára az rendszerint apparátusi tisztségviselő. (folyt.) 1989. március 17., péntek 14:35
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Választás a Szovjetunióban (3. rész)
Nos, a látszat csal. Nem a választók fukarkodtak a jelölésekkel. Ellenkezőleg, ők nagyon is bőven találtak méltó jelölteket. Ez az eredmény a lebonyolítási rendszer egyik működési zavarának a következménye. Hogyan született a közel négyszáz ,,választási egyke,,? A törvény egyik rendelkezése szerint a körzeti választási bizottság körzeti előválasztó gyűlést hívhat össze, ha túl nagy az adott körzetben a jelöltek száma. (Ezen elektori testület összetételének befolyásolására, kulisszák mögötti machinációkra tág lehetősége nyílt a hatalmi apparátusnak, az előírások homályossága miatt.) A választójogi törvény szerint a körzeti előválasztó gyűlésnek az a feladata, hogy túl sok jelölt esetén ésszerű mértékűre csökkentse a jelöltek számát, és ezáltal megkönnyítse a választók számára a jelöltek áttekintését. Ezt a passzust a választási bizottság - gyaníthatólag súgásra - sokhelyütt úgy értelmezte, hogy már a három jelölt is áttekinthetetlen, igazán könnyen csak egyet lehet áttekinteni. Az egyes jelölés a választójogi törvény szellemével nyilvánvalóan ellentétes, hiszen az alapelvként rögzíti, hogy valódi választási lehetőséget kell biztosítani. Arról most nagy vita folyik, hogy betűjével is ellentétes-e. A törvény idevágó cikkelye szerint ugyanis ,,tetszőleges számú,, jelölt állítható. Ezt bizonyára úgy értették a törvényalkotók, hogy nincs felső határ, ám több körzeti választási bizottság úgy értelmezte, hogy az egy is ,,tetszőleges szám,,. Tagadhatatlan. Viszont az is, hogy egyből nem lehet választani. Sok hiba helyrehozható még március 26-án, a szavazáson. Sok múlik a választók felelősségérzetén, komolyságán. A mostani választásokon már senki nem fogja - tüntető lojalitással - kikerülni a lefüggönyözött fülkét, hogy nyilvánosság előtt adja le szavazatát a hivatalos jelöltre. Nem csak azért, mert ezt a - korábban ,,nemes gesztusnak,, minősülő - magatartást most kifejezetten tiltja a választási törvény, hanem mert az emberek átérzik az ügy jelentőségét. Erre vallanak a sajtót ezrével elárasztó olvasói levelek is, amelyekben a választási rendszer hibáinak kiigazítására tesznek javaslatokat. A leggyakrabban visszatérő gondolat az, hogy a jövőben a választást szervező testüleket is demokratikus választás eredményeképpen alakítsák meg, tevékenységük ellen pedig, szükség esetén, független választási bíróságnál emelhessenek panaszt. +++ Barta György (Moszkva), MTI-Panoráma 1989. március 17., péntek 14:40
Vissza »