Rendszerváltás és az MTI

	Atomfegyverek felszámolása
Bukarest, 1989. március 16. (Román rádió, Délkör) - Arra a kérdésre: mit lehetne, mit kellene tenni azért, hogy egy nukleáris háború lehetetlenné váljék, az önként adódó felelet lényegében így hangzana: fel kell számolni az atomfegyvereket. És persze a válasz pontos és logikus. Csakhogy szakemberek tanulmányai azt tanúsítják, hogy az ilyen pontossággal szemben mégis fenntartásokkal kell élni. Más szóval a feladat pontossága és logikája viszonylagos, avagy részleges, ahhoz pedig, hogy teljessé váljék, magában kell foglalnia a fegyvertárakban levő hagyományos fegyverzetek kiküszöbölését is. Már idézzünk csak ebben a vonatkozásban a TASZSZ hírügynökség egyik legutóbbi kommentárjából: - "A hagyományos fegyverek fejlesztése új arányokat ölt. Ezek romboló ereje, pontossága, használati gyorsasága és hatótávolsága növekvőben van. Azt tartják, hogy egy hagyományos rendszerekkel folytatott háború pusztító hatása gyakorlatilag összehasonlíthatóvá vált egy nukleáris háború következményeivel. Szakértők becslése szerint a csupán 20 napig tartó hagyományos háború Európában következményeiben éppoly romboló,lenne, mint egy harcászati nukleáris fegyverekkel viselt 5 napos háború." A kommentár szerzője természetesen a klasszikus fegyvereknek egyes új technológiák igénybevételével való korszerűsítésére utal, amilyenek például a mikroelektronika-területéről valók. Ehhez hozzájárulnak még az olyan módosítások, amelyek lehetővé teszik egyes klasszikus fegyverkategóriák kettős felhasználását, ezek ugyanis bármikor kibocsátani képesek nukleáris tölteteket, vagy pedig a halál sugarát, a lézert használni. De még akkor is, ha a szóban forgó fegyvereket megtartják a tisztára klasszikus stádiumukban, még akkor is fennáll egy nukleáris világégés veszélye. Hogy hogyan? Ugyanaz a kommentár válaszol a kérdésre: - "Egy békés érdekeket szolgáló nukleáris reaktor, egyes vegyi üzemek, radioaktív anyagok vagy hulladékok raktárai hagyományos bombákkal történő lerombolása révén." Másképp kifejezve: egy ilyen veszély tragédiává alakulna át, mihelyt a támadó fél felismerné a megtámadott állam területén lévő, meghatározásuk szerint békés létesítmények, hogy úgy mondjuk kettős felhasználhatóságát. Ilyen objektumok lehetnek villamos atomerőművek vagy olyan helyek, ahol,ezek üzemanyagát, vagy azt tárolják, ami az energiatermelésre elégetett mennyiségből visszamaradt. Márpedig a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség által az 1988. év vonatkozásában közölt adatok szerint a világon 428 nukleáris erőmű van, 26 ország területén, s ezek közül a legtöbb - 108 - az USA-ban működik. A Szovjetunióban 57, Franciaországban 55, Japánban 36, a Német Szövetségi Köztársaságban 23. így tehát kiküszöbölve a szószerinti értelemben vett nukleáris fegyverzetet, a földön mégis továbbra is fennmaradna az atomkatasztrófa veszélye, s ez akár jóval több helyen is kirobbanhatna, mint az említett 428 villamos atomerőmű környékén. Ugyanis további reaktorok vannak kutatási és oktatási intézményeknél, meg aztán máshol is raktároznak nukleáris tüzelőanyagot. Mi tehát a megoldás? Nyilván nem az atom békés célú felhasználásáról való lemondás, hanem mindazoknak az eszközöknek a felszámolása, amelyek kiválthatnák, hogy az ilyen nagy előnyt jelentő eszközöket fegyverekké alakíthassanak át, a megsemmisülésbe küldve az emberiséget. Az egyetlen út pedig ahhoz, hogy lehetetlenné váljék egy ilyen helyzet bekövetkezte, kialakulása, nem lehet más, mint az összes fegyverek kiküszöbölése az emberiség életéből. +++ 1989. március 16., csütörtök
Vissza »